|
13.fejezet - Éjjeli bagoly
Nyx 2006.08.24. 12:24
 Kicsit visszakanyarodunk Darkness Fallsra, mivel az ott történt és történő eseményeknek hatása lesz a 3. részre. Tehát akkor lássuk, hogy mi újság Malfoyéknál. Kellemes olvasást!
Éjjeli bagoly
Csendes nyári délután volt ez Darkness Fallsban. A nap fényesen tündöklött az égbolt tetején, s mi tagadás elég meleget árasztott. A házak felhevült cserepein szinte látni lehetett, hogy izzanak a forróságtól. Lágy, erőtlen szellő fújdogált, ami némaságra intette a máskor oly beszédes fűzfákat. Nehéz volt a levegő, és nyomott. Szinte biztosra lehetett venni, hogy éjjelre megérkeznek a viharfelhők, amik majd enyhülés jelentenek a szomjazó vidéknek, s felfrissül minden, ami kókadt.
A lombok oltalmazó sűrűjében Hermione pihent egy óriási fotelbe süppedve, amit még kedves férje cipelt ki, még a múlt héten. A kismama az utóbbi napokban nagyon szenvedett a hőségtől. Draconak néhány hőhűtő bűbájt kellett alkalmaznia, hogy némiképp enyhítse várandós felesége szenvedésein, aki már igen csak terhessége utolsó szakaszába érkezett.
Nem messze az éber anyától, James Potter és Malfoyék mindig vidám lánya Sophie játszott nevetgélve. A kislány egy tarka pillangót próbált elkapni, hogy James gyűjteményébe tegyék, de sajnos nem járt sikerrel. Sophie lebiggyesztette cseresznyepiros ajkait, és apjához hasonló durcás képet vágott, ám beszédes szürke szemei megteltek könnyel, ezek a düh könnyei voltak, és nem elkeseredésé. De a mellette álló 12. évét taposó James ezt nem tudta, ezért vigasztalni próbálta a kislányt.
- Jaj Sophie, nehogy sírni kezdj! Ez csak egy pillangó!- mondta neki sóhajtva, s magában hozzátette: Ezek a lányok…
A kislány nem figyelt rá, hanem rögtön anyjához sietett.
- Mi a baj drágaságom?- kérdezte Hermione és megsimogatta a kislány világosbarna tincseit.
- Nem tudom megfogni a pillangót.
- Oh kisszívem, majd legközelebb.
- Mami fogd meg nekem légy szíves!- rimánkodott.
- Drágaságom, a mami most nagyon fáradt, de mondok neked valamit. Apád ott lézeng bent a házban, hívd ki, hogy segítsen. Neki úgy is nagyobb tapasztalata van a pillangófogásban.
Sophie szemei felcsillantak, a könnyei pedig elapadtak. Máris a házba sietett, ahogy futott világosbarna hullámos tincsei ide-oda libbentek. Tudta, hogy apja a szobájában van, ezért az emeletre érve lelassított, és csendben lopakodott a folyosón.
Halkan nyitott be szülei hálószobájába, ahol Draco a délutáni alvást gyakorolta, természetesen nagy sikerrel, és még horkolt is hozzá. Teljesen ki volt merülve, mert éjszaka alig aludt valamit, és ehhez sok köze volt feleségének, no meg a druidáknak. Így a délután volt az egyetlen időszak, amikor nyugodtan álomra hajthatta fejét.
Kislánya elmosolyodott apja álomittas arcát látva. De végül is úgy döntött, a Fősárkányt most pillangóvadászatra küldi. Így hát ébresztgetni kezdte.
- Papa, papa kelj fel!
- Mi az? Mi van? Mi történt? Jól vagy? Anyáddal semmi baj?- ugrott fel hirtelen.
- Semmi baj- nyugtatta meg Sophie.
Draco visszafeküdt az ágyba és megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- Akkor jó. Miért ébresztettél fel hercegnőm?
- Pillangót akartam fogni, de nem sikerült.
- Oh hát ez nagy kár- mutatott őszinte együttérzést, és közelebb húzta magához a kislány, majd megölelte – Fogjak neked egyet?
- Igen- mosolyodott el a kislány.
Azzal Draco kikecmergett az ágyból, megfogta a kislány kezét és elindultak együtt kifelé a házból. Draco ahogy kilépett a kellemesen hűvös házból, úgy érzete, mintha nyakon öntötték volna forró vízzel és kezdett egyre jobban melege lenni.
Hagyta, hogy lánya vezesse oda, ahol a lepkék tucatjai repkedtek a fák lomjában. A furfangos apa követte Sophie érdeklődő pillantását, ami egy tarka pillangót követett. Draco elővette a varázspálcáját és a kislányára mosolygott.
- Invito pillangó- hangzott a varázsige és az áhított állatka már ott is volt a kezében.
- Köszönöm papa- mosolygott rá a kislány, és adott apjának egy cuppanós puszit.
- Szívesen kincsem- nevetett Draco.
A pillangó Sophie kicsiny kezébe került, aki azonnal Jameshez szaladt. Draco mosolyogva nézte a két gyereket, aztán elgondolkodó képet vágott. El sem tudta képzelni, hogy lehet az, hogy mindkét gyermeke jó barátságban van a Potter csemetékkel. Ellenben ő és Harry folyton összekapnak valamin. Erre csak megvonta a vállát és odament az árnyékban ülő feleségéhez.
- Hogy érzed magad?- kérdezte.
- Szörnyen- mondta Hermione.
- Miért nem mész be lefeküdni?
- Nem tudok feküdni és aludni sem.
- Ez észrevettem- sóhajtott Draco, aki szintén hasonló cipőben járt.
- Mondtam már, hogy sajnálom.
- Tudom drágám.
- Aggódom - mondta Hermione.
- Csak nem Dylan miatt?
- Pontosan miatta.
- Ne aggódj kedvesem, semmi baj nem lesz vele!
- Hát, ha a fiad egy kicsit is hasonlít rád, akkor van okom az aggodalomra- sóhajtott Hermione.
- Oh szóval ezzel azt akarod mondani, hogy én mindig bajba keveredem?
- Én ezt nem mondtam- szabadkozott.
- De akartad.
- Ugyan drágám, hiszen annyi minden jót örökölt tőled.
- Így már más- mosolygott rá Draco, és letelepedett a másik fotelba, közvetlenül feleségével szemben.
- Amúgy szerettem volna neked valamit mondani- szólalt meg újra Draco.
- És mi lenne az?
- Hát szóval…
- Csak nem megint bevetésre mész?
- Igen- hajtotta le a fejét Draco.
- Már megint a druidák! Na látod a fiad ezt biztos tőled örökölte.
- Mit csináljak, ha muszáj?- vágott vissza Draco.
- Tudom szívem, csak mostanában kicsit ingerlékeny vagyok, és ha azokról van szó…
- Semmi baj.
- Félek.
- Mitől édes?
- Attól, hogy történik valami, amíg nem vagy itt. Mi van, ha akkor indul be a szülés?
- Drága egyet se félj, itt leszek.
- De mi van, ha…
- Tudni fogom, hol kell lennem. Nem akarok lemaradni, mint amikor Sophie született. Te csak nyugodj meg, és ne félj semmitől!
- Könnyű ezt mondani- harapott az ajkába, és próbálta visszatartani a könnyeit, majd hirtelen felpattant a helyéről - Hé James gyere le arról a fáról!
- De Hermione néni semmi bajom nem lesz, ha…
- Ne vitatkozz velem! Annak a fának gyengék az ágai. Mássz le onnan!
- Jó, jó jövök már- mondta a fiú csalódottan, és lekászálódott a fáról.
Aztán Sophie oldalán bementek a házba kategorizálni a lepkegyűjteményt.
- Valami történni fog- nézett a két gyerek után Hermione és fáradtan visszaült a helyére.
- Pedig te nem is jártál jóslástanra - nevette el magát Draco.
- De csak nem sokáig- hagyta rá a dolgot Hermione- Amúgy ezt nem viccnek szántam.
- Mit érzel?
- Bajt.
- Semmi nem fog történni, maximum viharos esténk lesz.
- Ne menj el ma!
- De édesem, muszáj. Darkness Fallstól nem messze látta Brian a druidákat. Nem engedhetjük, hogy közelebb jöjjenek.
- Itt biztonságos. Ártó szándékkal nem léphet be ide senki, és a hely feltérképezhetetlen.
- Meg kell erősíteni a védelmet mindenképpen - mondta Draco határozottan.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy megint eltűnt valaki?
- De igen.
- Ki?
- Wayet West.
- Oh istenem!- kapta a szája elé a kezét- Valami itt nincs rendben, mindig a csoportból tűnik el valaki nyomtalanul. Wayet volt a legjobb nyomkeresőnk, persze Keara nyomába sem ért. Nem hiszem, hogy csak úgy eltűnt volna.
- Én sem- mondta Draco-, valami készül. Sorra tűnnek el a csoportból az emberek..
- Talán ezt a bajt érzem. Mire gondolsz?
- Valaki azt akarja, hogy a Sárkányok újra együtt legyenek.
- De ki és miért?
- Nem tudom.
- Én azt mondom, hogy ne menj ma este sehova!
- Ne legyél ilyen makacs!- emelte fel a hangját Draco.
- Draco Malfoy esküszöm, ha bármi bajod lesz én…
- Fogod a gyerekeket és Skóciába mész Dylanhez! De egyébként semmi baj sem lesz.
- Remélem is- sóhajtott Hermione, és megsimogatta gömbölyű pocakját.
***
Bealkonyult. A csillagok felragyogtak a sötét égbolton. Kint a verandán Hermione üldögélt egy hintaszékben és az eget kémlelte. Rossz érzés kerítette hatalmába. Hetek óta érezte a baljós előjeleket. Minden egyes idegsejtjében benne voltak ezek a kellemetlen dolgot, és nem hagyták nyugodni.
Valaki ártani akart a családjának, ehhez kétség sem férhetett. Vajon ki állhat az eltűnések mögött? Lehet, most is itt van a közelben, arra várva, hogy lecsaphasson. Gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, amik megijesztették.
Felnézett a sötét égboltra, ahol egy árnyat vélt felfedezni. Szíve nagyot dobbant, amikor tudatosult benne, mi is az. Egy baglyot látott a közeledni az égbolton. Újra nagyot dobbant a szíve, amikor a madár berepült Sophie ablakán. Nagyon remélte, hogy fia írt nekik egy levelet vagy legalábbis a keresztlánya, Mary. Nem sokkal később Sophie rohant le a lépcsőn James társaságában.
- Mami, mamika nézd Dylan írt nekünk levelet. Papa hol van?
- A nappaliban.
Sophie megfogta anyja kezét és behúzta az említett helyiségbe.
- Apu nézd, levelet kaptunk!- lóbálta meg a borítékot.
- Tényleg?
- Tényleg, és tudod ki írta?
- Sejtelmem sincs- csóválta meg a fejét Draco.
- Hát Dylan. Anya olvasd fel nekünk!
Hermione kezébe vette a levelet, kibontotta, és olvasni kezdte.
Kedves Sophie, anya, apa és James (ha ott vagy)!
Ne haragudj hugi, hogy nem írtam, de szörnyen el voltam foglalva egy csomó mindennel.
Nos Skócia egyszerűen csodálatos, de Darkness Falls nagyon hiányzik és ti is. Megismerkedünk pár új emberrel, de nem írom le kikkel, mert úgy sem ismeritek őket. Ja és mielőtt még elfelejteném, ezt kapjátok ki: Piton lesz a Roxfort igazgatója. Állati!
- Te ezt tudtad?- kérdezte Hermione Dracotól.
- Aha- vonta meg a vállát Draco.
- Akkor a Griffendélnek annyi- szólalt meg James, aki nemsokára a második évét fogja kezdeni a mélán híres intézményben.
- Folytatod anya?- nézett rájuk villogó szürke szemekkel Sophie.
- Persze édesem- mondta Hermione nyájasan.
Nem semmi- folytatódott a levél- Kíváncsi vagyok ki lesz a Mardekár új házvezető tanára… Oh, amúgy apa eltaláltad a helyet mondhatom. Halálra futtatnak bennünket. Amúgy hogy vannak a druidák? Hiába, de ezek is hiányoznak. Nos errefelé nem találkozni ilyen népséggel, de van helyette más. Képzeld Sophie repültem egy nagy sárkányon, és értettem, mit beszél. Anya, miért nem mondtad, hogy tudok a sárkányok nyelvén?
- Mert én se tudtam édes fiam- válaszolt Hermione önkéntelenül, majd Dracora nézett.
- Ne nézz így rám! Én se tudtam.
- Nem is tudom kettőnk közül ki a sárkány.
- Jól van na, de akkor se tudtam.
- Khm- nézett vészjóslóan Sophie az apjára.
- Bocsánat- mondta Draco, és Hermione fülébe súgta- Ezt a nézést tőled örökölte.
Erre Hermione válaszul oldalba lökte Dracot, majd folytatta a felolvasást.
Mindegy legalább, most már ezt is tudom. Oh nem is mondtam az elején, hogy ez akkor volt, amikor Maryvel eltévedtünk az erdőben, ez a második napon volt.
- Látszik, hogy a te fiad, még oda se értek, de már eltévedtek az erdőben- csóválta meg Hermione a fejét, majd folytatta a levelet.
Amúgy rengeteget futottunk eddig, de ami jó volt az az, hogy elmentünk MacCaulum professzorral egy közeli városba, és volt egy kis szabadidőnk. Képzeljétek beültünk moziba, Josh teljesen oda volt érte, egész nap csak erről beszélt. Képzelhetitek milyen idegesítő tud lenni. Most be kell fejeznem a levelet, mert már nem tudok mit írni. Jók legyetek és vigyázzatok magatokra!
Ölel titeket: Dylan, akinek nagyon hiányoztok
***
Az éjszaka sötét szárnyaival ölelte át a tájat. A furfangos északi szél jótékony fellegeket hozott magával, ami még sötétebbé tette az éjt. Az égen csupán a felhők kusza kavargása látszott, s az éjszaka égköveinek nyoma sem volt.
Távol az erdő sűrűjében egy farkas vonyított panaszosan, kölykeit keresve. Darkness Falls némán aludt, csupán itt-ott lehetett pislákoló fényt látni. A főutcán végigsuhant a szél felkavarva némi port, s hanyagul meglökte a Repülő Sárkány fogadó öreg cégtábláját, ami panaszosan nyikordult egyet.
Az egyik emeleti ablakból halvány fénynyaláb szűrődött ki. Bent a szobában Draco készülődött. Hermione nemtetszése kimutassa oldalt fordult úgy, hogy még véletlenül se nézzen férje szemébe. Draco megcsóválta fejét, ahogy feleségére nézett.
- Most nem fogsz hozzám szólni?
- Nem- mondta sértődötten.
- Jaj Hermione…
- Ha neked ennyit jelent az, amit mondok, akkor csak menj! Mit bánom én mi lesz!
- Tudom, hogy mérges vagy, de értsd meg, hogy utána akarok ennek az egésznek járni.
- De ne ma este!
- Ugyan nem fog semmi sem történni, hidd el nekem!
Hermione szembe fordult Dracoval.
- Mondtam neked, hogy bajt érzek, de te nem veszed ezt figyelembe!
- Nem akarok veled tovább veszekedni! De akkor is el kell mennem, ha nem megyek, még nagyobb lesz a veszély.
- Ettől függetlenül, még mindig azt mondom, hogy ma inkább ne menj sehová!
- Ajánlok valamit, hogy megnyugodj végre.
- Mit?
- Egy bűbájjal összekötöm magunkat, és ha szükséged van rám, akkor rám gondolsz és én már is itt leszek.
Várakozva figyelte felesége arcát, aki végül engedett. Tudta, hogy meg kellene átkoznia Dracot ahhoz, hogy itthon tartsa, de tudta, hogy férje valamilyen módon úgyis meg tudna szökni. Félelem járta át a szívét, de végül kénytelen volt beadni a derekát.
- Jól van.
- Ez a beszéd.
Draco fogta a pálcáját és kántálni kezdett egy kelta varázsigét. Hermione elmélázva nézte, ahogy az ezüstösen csillogó köd befedi őt és Dracot. Aggódva nézett a szürke szemekbe. Férje csak mosolygott egyet, majd apró csókot lehelt Hermione homlokára. Végül elhagyta suhogó fekete talárban a szobát.
Felesége sokáig tekintett vágyakozva utána. Ismerte már a szívében kavargó érzést. Pont olyan volt, amikor a hetedik évük végén Draco elbúcsúzott tőle, persze nem, azért mert így akarta, hanem mert muszáj volt, úgy, mint most. Sóhajtva az oldalra fordult, s Draco párnáját ölelve aludt el.
Kint az utcán kis csapat gyülekezett. Elszántak voltak egytől egyig, készek megvédeni a falut, elsősorban a családjukat minden veszélytől. Draco vágyakozva pillantott fel a hálószobába, ahol Hermione feküdt közös ágyukban.
Nagyon sóhajtott. Vajon mi fog történi? Mi lesz, ha kiderül, hogy hallgatnia kellett volna Hermionéra? Itt nem a büszkeségéről volt szó, hanem egészen másról. Biztonság a családjának. Elfordította tekintetét, majd elindult a többiekkel az erdő felé. S alakjukat elnyelte az éj sötétje.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
