...

- Szeretlek - suttogta Draco Hermione fülébe.
A lány mosolygott, majd egy csókkal jutalmazta a fiút. Végre egymásara találtak, ez egyszerre hihetetlennek, és lehetetlennek tűnt nem sokkal ezelőtt. De megtörtént és ez volt a legjobb dolog, ami valaha megeshetett velük.
- Én is szeretlek téged - mondta Hermione.
Egy nagy sziklára ültek le, Draco átölelte a lányt.
- Olyan hihetetlen- mondta a lány és hozzábújt Dracohoz.
- Igaz. Soha nem hittem volna, hogy ezt mondom, de nem tudnék nélküled élni. Ha valaki hat éve azt mondja, hogy téged foglak a legjobban szeretni, hát körberöhögöm.
- Én is így vagyok vele - nevette Hermione- Már csak, arra leszek kíváncsi, Harryék mit szólnak hozzá.
- Megátkoznak- mondta Draco könnyedén- De engem ez sem érdekelne, csak veled akarok lenni senki mással.
- Én is csak ezt akarom- bújt hozzá a lány Dracohoz, aki még szorosabban ölelte át.
- Ne aggódj nem fognak haragudni rád.
- Gondolod?- kérdezte a lány hitetlenkedve.
- Lehet, hogy nem ismertem Potteréket, de ha tényleg a barátaid, akkor nem fognak a boldogságod útjába állni. Most meg min mosolyogsz?
- Annyira megváltoztál a suli óta, és ez a változás nagyon tetszik.
- Örülök neki- mondta Draco őszinte örömmel a hangjában.
Draco elgondolkozott és rájött, hogy tényleg sokat változott az iskolai évek alatta és mióta itt Darkness Fallsban van. Teljesen átértékelte az egész életét, és Hermione iránti őszinte szerelme tisztítótűzként hatott rá. Egy ideig csak hallgattak, elmerengve és boldogan, majd Hermione megszólalt:
- Leslie honnan ismeri Ginnyt?
- Fogalmam sincs, de majd kikérdezem.
- Nem muszáj, csak kíváncsi voltam.
- Én is kíváncsi vagyok sok mindenre - mondta sejtelmesen Draco.
- Például mire?
- Nem is tudom…- elgondolkozó arckifejezést vágott- Mondjuk arra, hogy ott fent az a hármas, mikor óhajt kiszedni minket vagy mire készülnek odafent.
- Nincs fent senki, mindegyikük elment az előbb. Nem emlékszel drágám?
- De emlékszem! Csak valami azt súgja, nincsenek olyan messze, mint hinnénk.
- Aha.
Draco gondolkozó képet vágott és körbenézett. A távolságot nézte a barlang szája és a tó között. Valami szöget ütött a fejében és ezt Hermione is észrevette.
- Mire készülsz?- kérdezte gyanakodva a lány.
- Én??- mutatott magára a fiú- Semmire édes.
- Ismerlek Draco Malfoy! Nem ok nélkül vágsz elgondolkodó képet. Tudom, hogy készülsz valamire. Na ki vele.
- Csukd be a szemed!
- Miért?
- Bízz bennem nem lesz semmi baj, meglátod.
- Jó - szólt a lány, majd követte az utasítást.
Felálltak szikláról, majd a lány becsukta a szemét. A fiú szorosan magához ölelte, és megcsókolta. A lány elmosolyodott és már nyitotta volna szemeit, hogy belenézhessen Draco gyönyörű szürke szemeibe, amikor Draco közelebb hajol a füléhez.
- Még nem nyisd ki!- suttogta lágyan.
Aztán Draco is becsukta a szemét, majd erős koncentrációba kezdett, és valami ismeretlen varázsigét mormolt, amit Hermione még életében nem hallott, de továbbra is csukott szemmel simult kedveséhez. Majd lassan emelkedni kezdtek a földtől. Itt már nem állhatta meg a kis kíváncsi, hogy ne lessen. Résnyire nyitott szemekkel figyelte az ezüstösen csillogó ködfelhőt, ami beborított őket, és levegőben lebegtetve emelte ki őt és Dracot, a barlang fogságából.
Kit a nap hétágra sütött és nagyon meleg volt. Draco becsukott szemmel és komoly képpel folytatta a varázslatot. Mikor már biztonságos távolságban voltak a barlang szájától, a fiú megszűntette a varázslatot, és mind a ketten elegánsan földet értek.
- Á szóval itt vagytok!- mondta Draco, a fűben heverésző három jómadárnak.
- Drága rokon, hát sikerült a varázslat!? Ennek nagyon örülök- szólalt meg Leslie és már indult is kezet fogni a „drága rokonnal”, aki persze éppen humornál volt, és nevetve fogadta a kézfogást.
- Vagy egy milliószor repültem már- legyintett Draco- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy tudok pálca nélkül is varázsolni.
- Nem tudtam még - mondta Leslie tettetett meglepettséggel.
A mellette álló Hermione, viszont meglepett arckifejezést vágott, nem volt még felkészülve a „Repüljünk Dracoval” című mutatványra, amit Draco itt, Darkness Fallsban sajátított el.
- Mi volt ez a jelenet az előbb?- kérdezte a fiú.
- Milyen jelenet?- kérdezett vissza Leslie, majd Aidrian és Tristen felé fordult- Ti tudjátok, miről beszél?
- Nem – jött az egybehangzó tömör felelet.
- Ne nézzetek hülyének.
- Már késő- mondta a kék szemű fiú huncut mosollyal.
- Ezt a Ginny dolgot elmagyarázhatnád!- szólat meg Hermione, miután elmúlt a meglepettsége.
- Óh igen! Ginny és én már a suli óta levelezgetünk. Még akkor volt egy ilyen program, hogy más-más iskolákba járó diákok, akik levelezőtársat keresnek, azoknak kerítenek partner. Aztán én Ginnyt kaptam levelezőtársként. Sokat írtunk egymásnak, és amikor volt időnk találkozgattunk egymással.
- Akkor te voltál, vagy Gin titkos hódolója- mosolygott Hermione.
- Úgy van- helyeselt Leslie.
- Csak egyet nem értek. Miért nem mondtad meg az igazi vezetéknevedet.
- Ginny tudja, de megígértettem vele, hogy ne mondja senkinek.
- Meg azt sem, hogy a drága öcsikém, már meg is kérte a kezét.
- Tristen nem gondolod, hogy sokat tudsz?
- A tudás hatalom- nevetett Tristen
- Menjünk vissza a Repülő Sárkányba - mondta Aidrian- mielőtt ez a két hibbant összevetekedik, mert még egyszer nem akarok kábító átkot szórni rájuk.
Draco kézen fogta Hermionét, és nevetve indultak vissza a fogadóba. Út közben, alaposan megnézték milyen nagy pusztítást vittek véghez az illumina bokrok közt, amit szintén nem állhattak meg nevetés nélkül. A két fiatal összemosolygott és olyan boldogságot éreztek, mint még eddig soha senkivel. Mikor beértek a faluba, Leslie előre furakodott és ellentmondást nem tűrően elsőként lépett be az intézménybe.
- Hölgyeim és uram!- kezdte komolyan- Örömhírt hozok. A mi drága Draconk végre összeszedte az összes bátorságát és bevallotta szíve választottjának érzéseit- itt kajánul elvigyorodott - és ennek eredményeképp Hermione és Draco egy párnak tekintendő. Aki eddig Hermione kezére pályázott, az most hoppon maradt. Szóval mikor lesz az esküvő?
- Leslie- szólt rá Tristen- Állítsd le magad!
- Jó, jó rendben.
- Mi most elmegyünk lefeküdni - mondta Draco és ásított egy nagyot- Már nagyon álmos vagyok, és szeretnék már aludni.
- Ja, aludni- szólat meg Leslie.
- Leslie!- szólt rá Loreen a hátérből.
- Nem mondtam semmi rosszat.
- Leslie dugulj már el -ripakodott rá Colin – Túl sokat beszélsz, inkább csinálj valami hasznosat, amit csendben kell elvégezni, mondjuk, menj el horgászni.
- Ez nem is olyan rossz ötlet- szólat meg Loreen- Úgyis régen volt már hal, vacsorára. Leslie drágám, ha megkérhetnélek…
- Megyek mama - mondta, beleegyezően a fiú és kisomfordált a fogadóból.
A társaság nevetve nézett Leslie után.
- Úgyse fog semmit- nevette Aidrian- Engedd meg Draco, hogy gratuláljak.
Miután mindenki gratulált Hermionénak és Draconak, a két fiatal elindult a szobáik felé. Hermione éppen a saját szobájába készült bemenni, de a kézét még mindig szorongató Draco ezt nem engedte.
- Miért nem engedsz be a szobámba?- kérdezte kedvesen a lány.
- Miért akarsz oda menni?
- Csak kell egypár dolog.
- Mi lehet ott bent, ami az én szobámban nincs?
- Mondjuk a pálcám, és a hálóingem- mondta Hermione.
- Garantálom, egyikre sem lesz szükséged - mondta huncutul a fiú.
Hermione elnevette magát. Majd egyszer csak azt vette észre, hogy Draco felkapja és beviszi a szobába. A fiú lette kedvesét az ágyra majd az ajtó felé intett, ami szépen becsukódott.

Komor, borongós reggelre ébredt Darkness Falls. Az eget acélszürke fellegek takarták el, és jéghideg esőcseppek verték az ablakot. Viharos szél fújt, amit tombolva tépázta a környéken lévő hatalmas fákat és ezernyi letépett falevelet hordott szerteszét. Villám cikázott keresztül az égbolton, majd mennydörgés rázta meg a környéket. Hermione megrezdült álmában, és közelebb bújt Dracohoz, aki oltalmazóan ölelte még szorosabban. Draco már órák óta ébren feküdt, és elmélázva nézte a kinti égiháborút. Örömmel töltötte el Hermione közelsége, mintha eddig is így lett volna, hogy a lány itt fekszik mellette. Már nyomát sem érezte a vágyódásnak, ami régen majdnem az őrületbe kergette. Még mindig nehezen sikerült elhinnie, hogy már hetek óta együtt vannak, nem tudott betelni a boldogság érzésével. Itt van és szeretheti, ennél nagyobb örömet el sem tudott volna képzelni.
Ám a boldogság mellett, némi aggodalom és félelem is vegyült érzései közé. Tudta, hogy közeleg az idő, és nemsokára szükség lesz a Sárkányokra. Apjára gondolt, és rengeteg kérdés ötlött fel benne: Mi lesz, ha ellene kell harcolnia szemtől szembe? Mit fog akkor tenni? Nem ölheti meg, mert az apja. De akkor mit tegyen?
Az egyetlen biztos, dolog, amit állíthatott az, az volt, hogy semmiképpen nem végzi úgy, mint egy apagyilkos. Hogy is tehetne ilyet, képtelenség. Draco ismerte apja jobbik arcát is, de sajnos a rosszabbikat is. Ennek ellenére, mégis szerette az apját és ezen a világ minden kincséért sem, változtatott volna.
Az esőcseppek egyre jobban verték az ablakot. Majd hirtelen kinyírt a szobaajtó. Draco óvatosan nehogy Hermionét felébressze, felkelt, hogy becsukja az ajtót. Egy erősebb fuvallat süvített be a szobába, amitől Draconak furcsa érzése támadt. Érezte valamilyen erőnek a jelenlétét, ami nyomasztóan hatott rá. Mintha lett volna valaki a szobában, aki suttog.

„Közeli az óra, mikor a fény megküzd az árnnyal. Az árny erősebb, mint valaha, s ha nem győz a fény, káosz lesz e földön, mely rosszabbat hoz, a hálálnál. Közel a végső csapás, mely csak egyik félnek szabadságot ad, másiknak csak bujdosást, s halált. ”

Majd a hang elcsendesült és Dracoban a szorongó érzés megszűnt. Becsukta az ajtót, és visszafeküdt az ágyába. Egy kicsit megijesztette a hang, de tudta, hogy mihamarabb cselekednie kell. Ránézett a faliórára, ami 5 órát mutatott. A fiú kedvesére nézett, aki nyugodtan aludta az igazak álmát. Draco nem bírta türtőztetni magát és megcirógatta Hermione arcát. A lány elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
- Szia! - köszönt kedvesének, majd lágyan megcsókolta.
- Szia! - mondta lány- Mióta vagy fent?
- Már egy ideje.
- Bánt valami?
- Semmi –rázta meg a fejét – Csak valami készül, és ez nem hagy nyugodni.
Hermione arca komollyá vált, és Draco a félelem szikráit vette észre a szemében.
- Tudom - mondta halkan- Én, is érzem, már hetek óta és minden nap egyre erősebben.
- Nemsokára Londonba kell mennünk.
- Igen igazad van, már nem várhatunk sokáig.
Egymás szemébe néztek, majd Hermione Dracohoz bújt, és a mellkasára hajtotta a fejét.
- Félek - mondta halkan a lány.
- Mitől?
- Attól, hogy elveszítjük egymást, és soha többet nem látlak majd.
- Nem hagylak el soha!- mondta és szenvedélyesen megcsókolta.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek téged!

Nem csak Dracoék keltek ezen a reggelen ilyen korán. A többiek már a reggelit majszolgatták, amikor a páros megérkezett a konyhába. Most Leslie is komoly volt, még a szokásos reggeli köszöntő az „Éljen az ifjú pár!” is elmaradt. Mindenki tudta szinte szavak nélkül is: tárgyalniuk kell arról, hogy milyen lépéseket tesznek az elkövetkezendőkben. Egy ideig szótlanul etettek, majd Draco a mellette ülő Hermionéhoz fordult, aki unottan piszkálgatta a pirítóst a tányérján.
- Nem vagy éhes?- kérdezte a fiú.
- Most valahogy nem. Egy csomó minden jár a fejemben, és így nem tudok az evésre koncentrálni.
- Erre én is kíváncsi lennék, mi jár most a fejedben- szólt Leslie.
- A druidákra gondoltam éppen, akik szertarásokat végeznek a környéken és egész Anglia szerte.
- El tudunk velük bánni - mondta Colin- Nem kell miattuk aggódnod.
- Tudom - mondta a lány- De mindre nem tudtatok figyelni, és ha Voldemort támad őket sem fogja a háttérbe szorítani. Szóval lenne egy javaslatom, vagyis inkább ötletem.
- Mond csak!- kapta fel a fejét Moira.
- Ki kellene a pentagrammát egészíteni valamivel, ami megvéd titeket az átkoktól.
- Milyenre gondoltál?- kérdezte Jane.
- Egy olyan védőkörre, amit úgy hívnak: absero circum
- Ahhoz három ember kell, akik közt van rokoni kapcsolta - mondta Tristen.
- Meg van az a három ember – mondta Shannon, mintha ez, a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
- De én Draconak nem vagyok a vérrokona - mondta Tristen.
- De Leslienek igen- erősködött a félvámpír lány.
- Ha csak ezen múlik- szólalt meg Draco és egy tőrt vett elő a talárja ujjából, amit mindig magánál hordott, mondván az ember soha nem lehet elég óvatos. Egy vágás ejtett a jobb tenyerén és átadta a tőrt Tristennek- Siess, mert Hermione mindjárt leájul a székről.
- Nem fogok leájulni, csak nem bírom a vér látványát, és azt sem, hogy vagdossátok magatokat- fakadt ki a lány.
Tristen és Draco kezet fogtak.
- Most már vértestvérek vagyunk!- mondta Draco és megveregette a fiú vállát, aki egy sugárzó mosolyt küldött felé. A háttérből Loreen meghatottan figyelte a fiúkat és egy könnycsepp gördült le az arcáról.
- Hermione jól vagy?- kérdezte Draco falfehér kedvesétől.
- Nem, de most inkább kimegyek és szívok egy kis friss levegőt.
- Ne kísérjelek el?
- Nem kell drágám, te csak maradj itt. A vízesésnél megtalálsz.
Azzal Hermione kitámolygott a fogadóból. A többiek bár aggódtak érte (különösen Draco), de a megbeszélnivalók nem tűrtek halasztást. Draco, Leslie és Tristennek még gyakorolni a kell a védőkör meghúzását, aminek tökéletesnek kell lennie. Ebben mindannyian egyet értettek és Leslie elindult, hogy megkeresse a könyvet, amiben a varázslat van.
Elég sokáig tanácskoztak, és végül úgy döntöttek holnap este elhagyják a biztonságos rejtekhelyet.

Már alkonyodott, Hermione egy nagy sziklán ült és figyelte a víz felszínén úszó falevelet. Elmélázva hallgatta a megnyugtató csobogást. Nem gondolt a közelgő háborúra, hanem valami egészen más, és nagyon boldog dologra. Úgy érezte, hogy az élete ennél szebb nem is lehetne. Hirtelen két melege kezet érzette, amik befogták a szemét.
- Draco tudom, hogy te vagy! - mondta nevetve.
- Honnan tudtad?
- Megérzés.
- Jobban vagy már?
- Igen már sokkal jobban, és már nagyon éhes is vagyok.
- Aki kihagyja az ebédet is, az ilyenen ne is csodálkozzon - mondta Draco és elvigyorodott - Amúgy mit csinálsz itt?
- Semmi különöset, csak nézem a tájat.
- Csodálatos ugye?
- Igen az.
- De sajnos holnap el kell mennünk - mondta Draco- Van egy ötletem.
- Mi az?
- Ha vége lesz a háborúnak, jöjjünk vissza ide. Mit szólsz hozzá?
- Nagyon jó ötlet- helyeselt a lány és elmosolyodott.
Draco leült a lány mellé és átölte. Csukott szemmel hallgatták a madarak csicsergését és a víz megnyugtató csobogását. Hermione kinyitott a szemét és szembefordult a még mindig csukott szemű kedvesével.
- Mondanom kell valamit – suttogta a lány.
- Ne mondj semmit - mondta Draco és kinyitotta a szemét.
- De ez…
A fiú a mutatóujját a lány ajkára helyezte és szürke szemeivel belenézett a barna szempárba.
- Most én fogok beszélni - mondta bársonyos hangon.
Hátrasimította szőke haját, ami természetesen nem engedelmeskedett gazdájának, hanem lazán a homlokába lógott , ami még ellenállhatatlanabb külsőt kölcsönzött neki. Draco féltédre ereszkedett és csillogó szemekkel nézett fel a döbbent Hermionéra.
- Hermione
- Igen- szólt félénken a lány
- Ne szakíts félbe…- szólt rá a fiú- Tehát Hermione. Tudom, hogy rövid ideje vagyunk még csak együtt, de tudnod kell én mindig is szerettelek és most is szeretlek. Már régóta, még mikor suliba jártunk…
- Muszáj addig visszamenni?
- Nem… Szóval a lényegre térek: El tudnál viselni egy ilyen fickót - aki még az illumina bokorba is belök téged, ha kell – egész életedben? Akarom mondani: Leszel a feleségem?
Hermione csak mosolygott, nem is tudta hirtelen, hogy ébren van-e vagy álmodik. Draco, olyan aranyos volt, ahogy ott térdelt előtte, komoly arccal, és azok a szürke szemek…
- Sokat segítene, ha mondanál valamit- szólt félve a fiú - Tudod nem muszáj most válaszolnod, én tudok várni, nem akarlak siettetni, csak nyugodtan gondold át a dolgokat és majd ha…
- Pofa be Malfoy!- szólt Hermione- Igen.
- Igen?
- Igen- mondta még határozottabban a lány és Draco nyakába ugrott, helyesebben a földre döntötte a fiút, aki ezt sem bánta, mert a kedvestől kapott válasz, és a csók mindenért kárpótolta- Dehogy akarok várni, elég volt az az öt év. Igaz, hogy olykor az idegeimre mész, de őrülten szeretlek.
- Szeretlek drága - mondta a fiú, aki olyan boldog volt, mint még soha.
Boldogan mentek vissza a többiekhez, akik nagyon örültek az elhatározásnak, főleg Leslie volt oda az ötletért ( mivel ő már az előzőleg is megmondta, hogy „ezek ketten” hamarosan összeházasodnak).
- Úgy örülök, hogy családtag leszel!!- mondta a fiú Hermioénak és nagyon szorosan megölelte- Végre lesz egy normális is a családban, nem csak én.
- Javíthatatlan vagy Leslie- mondta Jane lesajnálóan.

Dracot a madarak csicsergése ébresztette. Nyújtózkodott egyet, majd körülnézett. Hermione már nem volt az ágyban, ami elég különös volt, mert Draco mindig előbb kelt fel, mint ő. Szeméből rögtön elillant az álom legkisebb szikrája is. Gyorsan felvette a köntösét és elindult, hogy megkeresse párját. Mikor elhaladt a konyha mellett, fojtott hangú beszélgetés foszlányai, ütötték meg a fülét. Bent a helyiségben három nő tanácskozott éppen.
- Megnéztem- mondta Jane- Ez a bájital is kimutatta azt, amit már eddig is sejtettél. De ez nem olyan megbízható, szóval nem lehetünk benne teljesen biztosak. Majd keresnem kell egy másik receptet.
- Ez, pedig mindent megmagyarázna. Loreen szerint is ez lehet az oka…
Shannon egy tőrt vett ki az övéből, majd az ajtó felé dobta:
- Draco Malfoy ugye jól hallasz mindent?
- Én nem hallgatóztam - mondta Draco és benyitott a konyhába. Az ajtón teljesen átment a tőr, pedig azt nagyon kemény fából készítették - Egyébként, miről folyik a szó?
- Női dolgokról- szólt Shannon.
- Akkor én most távozom.
- Jól teszed!
Draco becsapta az ajtót, és hangos léptekkel végigcsörtetett a folyosón, majd bement a saját rezidenciájába, és ennek az ajtaját sem kímélte.
Közben a három szövetséges tovább beszélgetett.
- Mikor szólsz neki?- kérdezte Jane.
- Hamarosan.
- Inkább hamar- mondta Shannon- Így, nem harcolhatsz!
- De Moira is…
- Ő egy kicsit más, de van már tervünk, hogyan oldjuk meg a dolgot. De téged is menteni… Én nem fogom engedni, hogy harcolj – mondta Jane.
- Pontosan - mondta Shannon – Na jó, menjünk pakolni. Meg fel kell ébreszteni a többieket is.
A másik kettő csak bólintott, majd mindannyian elhagyták a tanácskozás helyszínét.

Draco a nap hátralevő részét idegeskedéssel töltötte. Nem tudta kiszedni kedveséből, miről is beszélgettek a konyhában. Minden vallatásra tett kísérlete meghiúsult és ettől még idegesebb és Hermione szerint bolondabb lett.
- Miért kell neked mindig titkolóznod?- fakadt ki Draco türelmét vesztve.
- Te meg miért kíváncsiskodsz mindig? Mondtam, meg fogod tudni, de nem most.
- De miért nem most? Csak azt ne mondd, hogy „mert”, mert már kezdek begolyózni.
- Mondom most nem alkalmas és szeretnék biztos lenni a dolgomban. Aztán elmondom neked is- mondta nyugodtan Hermione
- Jaj drágám ne kínozz már! - mondta Draco és szenvedő arcot vágott- Én nem tudok segíteni, hogy biztos legyél benne?
- Nem.
- Akkor kérj segítséget Loreen nénitől.
- Már beszéltem vele.
- És mit mondott.
- Azt, hogy ő szerinte biztos és örül neki.
- De minek?
- Ügyes próbálkozás, de nem mondom meg- válaszolta a lány és kinyújtotta a nyelvét, mint egy öt éves kislány.
- Miért lettél te griffendéles, simán jöhettél volna a mardekárba is. Remekül tudod kínozni az embert. Ezt amúgy direkt csinálod, hogy nem mondasz el semmit?
- Ha nem kérdezgetnél folyton nem lennél egyre jobban kíváncsi- nevetett a lány és lágyan megcsókolta Dracot.
- Nem kellene mégis elmondanod?
- Nem – suttogta a lány- Most még nem.
- Áhh- kiáltott fel a fiú, és a kezébe temette az arcát.
- Most meg mi a baj?
- Semmi- mondta makacsul.
- Mondd el!- kérte kedvesen a lány.
- Csak akkor, ha te is lemondod.
- Ne zsarolj!
- Nem veszlek feleségül - mondta komolyan a szőke herceg, de végül elnevette magát.
- Már nem táncolhatsz vissza, mert többet az életben nem szabadulsz meg tőlem… Úgysem tudnál nélkülem élni - mondta a lány vigyorogva.
- Dehogynem- mondta dacosan a fiú.
- Akkor rajta, élj!- fordult el tőle a lány.
Draco közelebb hajolt hozzá és megcsókolta, amitől Hermione hátán jóleső borzongás futott végig.
- Igazad van drága, nem tudnék nélküled élni.
- Én sem. De most már mennünk kellene pakolni.
- Nem lehetni inkább, hogy…- mondta huncut vigyorra az arcán a fiú és megcirógatta a lányt.
- Nem!- jött a határozott válasz- Már majdnem hat óra és még egy csomó minden hiányzik.
- Ígérem sietni fogunk - suttogta a fülébe Draco.
- Te mindig ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen ellenállhatatlan- nevetett a lány.
- Nem tudom, lehet.

Már besötétedett, amikor a csapat már indulásra készen állt a Repülő Sárkány előtt. Az eget jótékony sötét fellegek borították. Tíz seprű feküdt egymás mellett a tornácon. Mivel Darkness Fallsból nem lehetett hoppanálni, ezért repülve kellett elenniük. Az idő tökéletes volt, hogy észrevétlenek maradjanak.
- Vigyázzatok magatokra!- mondta Loreen.
- Persze mama! Amint megérkezünk küldök egy baglyot - mondta Leslie és megölelte anyját.
- Ajánlom is!
- Miért nem jön ön is velünk?- kérdezte Hermione.
- Még nem mehetek, de hamarosan újra találkozunk.
- Vigyázz magadra anya!- mondta Tristen és egy puszit nyomott anyja homlokára, aki elmosolyodva ölelte át.
- Te is nagyon! Nemsokára ott leszek veletek.
- Srácok akkor induljunk - mondta Jane- Szia Loreen!
- Szervusz drágám!
Draco oda ment Loreenhoz, és átölelte.
- Hiányozni fogsz!- mondta Draco.
- Te is nekem!
Miután elbúcsúztak Loreentől, felültek a seprűkre és felemelkedtek. Loreen még sokáig nézete a távolodókat, egy mosoly jelent meg az arcán és így szólt:
- Kirepültek a Sárkányok.
Mikor már nem látta az elszánt ki csapatot, elindult befelé a fogadóba.