...

Miután a gyengélkedőn a két harcos némiképp kikupálódott, elindultak az igazgatói iroda felé. Draco lehajtott fejjel baktatott előre, szótlanul, mögötte Hermione felemelt fővel, dühvel a szemében. Utánuk meg a sereghajtó Nyssa baktatott. Már éppen odaértek volna, amikor McGalagony jött szembe velük villogó szemekkel és vészesen keskeny ajakkal.
- Miss Cruel, ön elmehet. Önök pedig az irodámba, most! -mondta határozottan és a kis csapat elindult a vesztőhelyre. A professzor határozottan haladt előre, majd az kinyitotta az egyik ajtót és intett a két fiatalnak.
- Üljenek le! – Hermione és Draco engedelmesen leültek egymás mellé, és megszeppent arccal néztek fel a professzorra- Minősíthetetlen a viselkedésük. Verekedés- itt Hermionéra nézett- sötét átkok- itt Dracora- párbaj miegymás. Hogy képzelték ezt? Így mutatnak példát a többi gyereknek ilyen nehéz időkben, ráadásul mind a ketten iskolaelsők. Tudják, óriási szerencséjük van, hogy Dumbledore professzor nincs jelenleg az iskolában…Kicsaphatnám önöket, de mivel ez az utolsó évük, adok maguknak egy utolsó esélyt- itt a két fiatal egy kicsit fellélegzett, de McGalagony folytatta- De a büntetésüktől nem tekintek el. Mivel nem a házak közti egyetértés szellemében viseltettek egymás iránt, a büntetésük a következő: Közös szobát kapnak, minden órára együtt mennek, és nem hagyhatják el a kastélyt a Roxmortsi hétvégéken. A Nagyteremben egy közös asztalnál ülnek. Továbbá két napig büntetőmunkát végeznek a Tiltott Rengetegben, a részleteket Hagridtól meg fogják tudni. Megértettek mindent?
- Igen professzor- válaszolták egyszerre.
- Helyes, és még egyszer elő ne forduljon ilyen, mert annak kicsapás lesz a következménye. Még valami: a szobájuk a harmadik emeleten lesz Morgana la Fay portréja mögött. Holnap reggel 8-kor mind a kettőjüket ott fogom várni. Befejeztem, elmehetnek.
Draco és Hermione pánikszerűen hagyták el McGalagony irodáját. Némán egymás mellett sétáltak tovább a folyosón, leszegett fejjel. Még mindig a professzor szavainak a hatása alatt voltak. Hiába, tudták, megérdemlik a büntetést, mégis, hogy együtt lakjanak és menjenek mindenhova, nem túlzás ez egy kicsit? Bár a professzor erre biztos nemet mondott volna. Draco belül a büszkeségével küzdött, hiába akarta mégsem tudott bocsánatot kérni. Aztán erőt vett magát, minden bátorságát összeszedte és kimondta:
- Sajnálom- hangja bártortalanul és halkan csengett, de Hermione hallotta. Megütközve nézett a fiúra, akinek a szemében tényleg ott volt a megbánás.
A lány nem mondott semmit, csak egy erőtlen mosollyal ránézett a fiúra. Majd Hermione a Griffendél torony felé, Draco pedig a pincehelység felé vette az irányt.