ŰŰMásnap reggel Mia jókedvűen,Hermione és Laura halk beszélgetésére ébredt.Az előző éjjeli álomból nem emlékezett semmire.
Átöltözött,pizsamáját ledobta az ágyra,és szobatársai kíséretében lement reggelizni.Evés közben a lányok jól kifaggatták mindenféle dologról őt,aki nem győzött válaszolni.McGalagony kiosztotta nekik az órarendeket,és rögtön az első óra átváltoztatástan volt.
-Jajj,neeee! Pénteken dupla bájitaltan a mardekárosokkal!-jajdult fel Ron az asztal túloldalán,pár székre Miától.
-Nem értem,miért utáljátok ennyire?-értetlenkedett a lány-Szerintem csodálatos tárgy.
Mindenki mélységes döbbenettel nézett rá.
-Na de Mia!-kapkodott színpadiasan levegő után Laura
-Nem így fogsz vélekedni róla,miután találkoztál azzal a szadista Pitonnal-jegyezte meg Lola
-Piton egyszerűen szörnyű-erősítette meg Anne
Mia a zsíros hajú, görbe orrú férfi felé nézett,és kezdett hinni a lányoknak.A tanár utálkozó tekintettel nézett végig a diákokon.
-Igazatok lehet...

ŰŰReggeli után a lányok elindultak az átváltoztatástan terem felé.
-Nahát,Hawkins! Sejtettem,hogy te is az aljanéphez csatlakozol!-nyekeregte egy gunyoros hang. A lányok megfordulva Draco Malfoy-jal és csatlóasaival,valamint Pansy Parkinsonnal találták szembe magukat.
-Aljanép?! Pont te beszélsz,Malfoy?-kérdezte Ava utálkozva
A szőke fiú csak egy lenéző pillantást vetett rá.
-Már az első pillanattól fogva tudtam,hogy a csőcselékcsapatot fogod erősíteni.-folytatta,Miának címezve.
-Pofa be Malfoy!-mondta Nicole, hangjában érezni lehetett a tömény utálatot.
-Tudtátok,hogy Machintos az I.V.W.T lelkes elnöke?-vihogott Pansy
-Minek az elnöke?- rökönyödött meg Nicole
-Imádjuk a Vicces Weasley-ket Társaság –vágta rá a mardekáros lány.
Nicole dühösen előrántotta a pálcáját,és a nevető mardekárosokra szegezte.Malfoy ugyanígy tett.
-Nicole,kérlek fejezd be! Ne keresd a bajt már az első napon!- suttogta Hermione
A lány erre leeresztette a pálcáját. Malfoy fölényesen vigyorgott:
-Halgass a sárvérű barátnődre!
Erre az összes lány –Hermione kivételével- előrántotta és Malfoyékra szegezte a pálcáját.
Mia is így tett,bár még mindig le volt döbbenve. Nem értette,Malfoy miért kötött belé. De őt is felháborította a fiú sárvérűs beszólása.
-Na mi van??? Balhézni akartok? –kérdezte Malfoy, közben kihívóan meregette a szemét.
-Te akarsz balhézni! –sziszegte Lola
-Mi ez a csődület?- kérdezte egy hang
-A griffendélesek megtámadtak minket,tanár úr! –sietett jelenteni Pansy Parkinson az odalépő, szikrázó tekintetű Pitonnak.
-Igen?- a tanár kárörvendően elmosolyodott -10 pont a Griffendéltől az összes felemelt pálca után
-De professzor úr! Malfoy kezdte! –mondta Mia
-Mínusz öt pont, Hawkins! És most menjenek
A lányok megsemmisülten vánszorogtag be órára.
Mia szégyellte magát,hogy rögtön az első napján 15 pontot levontak miatta. Még ebédnél is ezen járt az agya.
- Jaj Mia felejtsd már el ! –mondta neki vigasztalóan Muriel. – Tőlünk is levontak.
A lány ettől kicsit megnyugodott,de azért még mindig bűntudata volt.

ŰŰCsütörtökig minden jól ment. Mia élvezte az órákat, és sikerült visszaszereznie szinte az összes pontot, amit Piton levont. Igaz, Draco Malfoy minden nap megtalálta az alkalmat, hogy legalább egyszer belekössön. Általában Mia volt iskoláját emlegette. A lány nem mutatta, de nagyon bántotta a dolog, és újra eszébe jutottak halott barátai.
A pénteki bájitaltan óra után borult ki teljesen. Az óra elején Piton kijelentette, hogy az első félévben átismétlik majd az összes eddig tanult bájitalt, és ő felméri,hogy ki érdemes arra, hogy R.A.V.A.SZ előkészítőre járjon a második félévben.
A zsugorító főzetet adta fel az aznapi órára. A lány könnyűszerrel elkészítette, de úgy látszott, a társainak vannak vele gondjai. Hermione természetesen nem tartozott a leizzadtan, kétségbeesve gondolkozók közé. Piton gúnyos megjegyzésekkel illette a griffendélesek munkáit. Éppen Mia mellé ért, aki karba tett kézzel ült a padban. Már nyitotta a száját, hogy becsmérelje a lányt, mikor meglátta hogy a főzete tökéletesre sikerült. Gyűlölködő pillantást vetett Miára és továbbment. Óra végén a lány vitte ki a tanári padhoz a szépen felcímkézett fiolát, benne a zsugorító főzettel, mikor Malfoy szándékosan meglökte. Mia elejtette a fiolát, ami persze eltört. Újratölteni már nem tudta, mert már eltűntette a főzetet. Piton nyíltan, kárörvendően mosolygott, Malfoy pedig gúnyosan sajnálkozott. A lány remegett az indulattól. Loláék hiába próbálták visszatartani, mert ők is dühösek voltak.
A folyosón Mia odarohant Malfoyhoz, aki még mindig kárörvendve nevetett. Teljes erőből felpofozta a fiút. Draco Malfoy döbbenten nézett rá. Majd megszólalt:
- Én nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy minden barátomat kinyírták, de én életben maradtam! Úgy érezném, hogy én tehetek a halálukról! –mondta halkan, arcán halvány, de gonosz mosollyal
Mia nem bírta tovább. Elfutott. Arcán némán folytak a könnyek.
A nap folyamán nem látta senki. Pedig barátnői, ahányan voltak, annyi felé keresték. Harry, Ron és Seamus is segítettek a kutatásban, de a lányt nem találták sehol. Senki sem tudta, hova ment, senki sem látta. Ron a a délutáni gyógynövénytan óra utáni szünetben megkereste Malfoy-t és nekiesett. Az akciót Piton szakította félbe, és mínusz 20 ponttal és egy heti büntetőmunkával ,,jutalmazta” Malfoy vérző orrát.
Ron dúlva-fúlva járta a folyosókat, Malfoy-t és Pitont szídva. Egyszer csak a bagolyház előtt találta magát. Úgy gondolta, bemegy, hogy lenyugodjon a friss levegőtől, hiszen a helyiség huzatos volt. Belépett. Szórakozottan végignézett a legalsó ülőrúdon gubbasztó baglyokon.

ŰŰA szeme megakadt az egyik madáron.Barna volt,olyan mint egy teljesen átlagos bagoly. De a fejét lehajtotta, és a lába olyan volt színű volt, mintha zöld tornacipőben lenne...Olyan volt a cipő,mint Miáé.
-Mia?.- suttogta döbbenten Ron, és közelebb lépett a bagolyhoz, ami most felemelte a fejét. Ron meglátta a barna szempárt, ami nagyon ismerős volt neki.
-Mia...-Ron felkászálódott a rúdra a bagoly mellé. Ránézett, de az már nem madár volt. Mia gubbasztott ott, könnyáztatta, szemébe lógó hajjal. Ránézett Ronra, és szeméből folytak a könnyek.
A fiú megrökönyödve nézett rá:
-Mia...Miért nem mondtad el? -kérdezte
- Nem akartam...Elegem van! El akarok menni innen...Nem akarok élni...-sírta
Ron közelebb húzódott hozzá, és gyengéden átkarolta.
- Ne sírj, Mia!
- Malfoynak igaza van! Nem kellett volna túlélnem. Meg kellett volna halnom.Úgy, ahogy a barátaim- a lány keservesen felzokogott.
- Mia...Te is tudod, hogy ez hülyeség.Malfoy mindegyik griffendélest gyűlöli.
- Piton is rám szállt...
- Ő is utál mindenkit
- De engem különösen...Jaj,Ron...Annyira hiányoznak a barátaim...-Mia átölelte a fiút.
- Mostmár itt vagyunk neked mi...Próbáld meg magad túltenni rajta...Tudom,hogy nem lehet könnyű. –mondta Ron, de kicsit zavarban volt.
- Iszonyú nehéz. Olyan, mintha a lelkemben egy nagy, üres, fekete űr lenne. Amitt eddig nem tudtam betölteni. De most mintha kezdene sikerülne. És már kezdtem volna elfelejteni őket. Már majdnem sikerült elérnem, hogy csak a szép dolgokra emlékezzek...De Malfoy minden nap eszembe juttatta a halálukat...
- Malfoy egy féreg.Nyugodj meg,Mia! Ne figyelj rá.
- Ron!
-Hm?
- Te nagyon jó barát vagy! -mosolyodott el a könnyein át Mia
-Te is!- mosolygott vissza Ron elpirulva.
Pár percig még egymásnak dőlve ültek az ülőrúdon, a szeptemberi fuvallat összeborzolta a hajukat. Aztán Ron lemászott, lesegítette Miát,és a két barát elindult a Griffendél- torony felé.