Mia átöltözött,és izgatottan várta hogy megérkezzenek.Időközben besötétedett,és néhány perc múlva a Roxfort Expressz fékezni kezdett,majd egy döccenéssel megállt.
Mia kilépett a diákoktól zsúfolt folyosóra és nagy nehezen levergődött.A gyerekek feje fölött egy lámpás lengett
-Elsősök! Ide hozzám mindenki!Elsősök,ide!-kiabálta egy öblös hang.Mikor Mia megpillantotta a lámpás és a hang tulajdonosát,a szája tátva maradt a döbbenettől.Egy loboncos,fekete hajú és szakállú,első ránézésre félelmetes óriás állt ott.De mikor Mia megpillantotta fekete bogárra emlékeztető szemét,egy kicsit megnyugodott.Az óriás szemei barátságosan csillogtak.
-Szia Harry!-rikantotta az óriás egy kócos,szénfekete hajú,kerek szemüveges fiúnak.A srác rávigyorgott hatalmas barátjára és intett neki.Mia mikor rájött,hogy kit lát,-azóta hogy leszállt a vonatról-másodszorra esett le az álla.
-Harry Potter...Ez Harry Potter!!!-suttogta döbbenten
-Ő bizony!-Mia rémülten ugrott egyet.Amíg a száját tátotta,az óriás odament mögé.Mia rémülten pislogott fel rá.
-Te bizonyára az új lány vagy.-mondta,de mivel Mia még mindig félősen nézett,így szólt:-No ne félj már ennyire,nem foglak megenni.-nevetett
Mia bizonytalanul elmosolyodott.
-Rubeus Hagrid vagyok-mutatkozott be mosolyogva az óriás
-Amelia Hawkins-Mia mostmár teljesen megnyugodott.
-Gyere,te az elsősökkel jössz!
Hagrid a kicsit megilletődött elsősöket és Miát egy tóhoz vezette.A sötét vizen kis csónakok ringtak.
-Csónakonként négyen!-mondta Hagrid.
Mia egy megszeppent,barna hajú kislánnyal osztotta meg a lélekvesztőjét.A csónakok elindultak,és hangtalanul siklottak a tükörsima vízen.Mindenki álmélkodva bámult fel a Roxfortra.Minél közelebb értek hozzá,a száztornyú kastély annál nagyobb lett.
Pár perc néma csónakázás után a ,,flotta" nekiütközött a parti szikláknak,ahol volt egy borostyánfüggönnyel takart lyuk,ahova behajókáztak.
-Fejekre vigyázni!-kiáltotta egy kicsit késve Hagrid,de mert mindenki reflexszerűen lehajolt,nem történt baj.
Sötét barlangban folytatták útjukat,ami egy föld alatti kikötőhöz vezetett.Mikor mindenki kikecmergett a csónakokból,felmentek a bejárathoz vezető lépcsősoron,egy hatalmas tölgyfa kapu elé.Hagrid megdöngette hatalmas öklével a kaput,ami azonnal kinyílt.Egy magas,szigorú arcú boszorkány nyitotta ki.Végignézett az elsősökön és Mián.
-Köszönöm,Hagrid!-mondta a nő
-Nincs mit,McGalagony professzor.-felelte Hagrid és elment.
A professzorasszony bevezette őket egy kis terembe:
-Nos,üdvözlöm önöket a Roxfortban.Mindjárt kezdődik a beosztási ceremónia.Itt várjanak,és szedjék rendbe egy kicsit magukat.És ha lehet,ne hangoskodjanak.-és McGalagony elsietett.
Mia lopva végigsimított a haján.Nagyon izgult,de azért remélte,hogy nem kapnak túl nagy és nehéz feladatot.
,,Végülis én már 5 évet tanultam,úgyhogy még ha nehezebb is a feladat,akkor..." a gondolatmenetet még befejezni sem tudta,mert McGalagony vissza is tért.
Bevezette őket a nagyterembe,ahol a felsőbb évesek foglaltak helyet.A teremben négy asztal volt,,és egy ötödik,amely merőlegesen állt a többihez képest.Itt ültek a tanárok.McGalagony a tanári asztal elé állította a gólyákat és Miát,hogy a diákokkal szemben álljanak.A többség a legjobban Miát bámulta meg,hiszen ő sokkal idősebb volt a többieknél.A lány zavarában a plafont kezdte tanulmányozni,ami gyönyörű bársonyos fekete volt,és ezernyi fénylő csillag tarkította. ,,Elváltoztatták,hogy olyan legyen,mint az ég"-jutott eszébe Miának,amit a Roxfort történetében olvasott.
Miközben ő és a kis elsősök bámészkodtak,McGalagony behozott egy támla nélküli 3 lábú széket,és egy szakadt,foltos süveget.
-A Teszlek Süveg! A bátyám mesélt róla!-suttogta izgatottan egy fekete hajú kisfiú megszeppent társának.
A süveg karimájánál az egyik szakadás kinyílt mint egy száj,és a fejfedő énekelni kezdett.Mia egyre jobban fokozódó izgalma miatt képtelen volt figyelni.Csupán annyit sikerült kivennie a dalból,hogy négy házról volt szó,ahová majd beosztják őket.Mia tulajdonképpen nem maradt le semmiről,mert a fekete hajú fiú,akinek a bátyja mesélt a Teszlek Süvegről,már ,,tájékoztatta" mindenről,amíg McGalagonyra vártak,és amíg jöttek be a nagyterembe.Mia a kisfiú az ijedt,szőke társához intézett izgatott suttogásból sokmindent ki tudott venni.Például hogy:,, a Mardekárból szinte csak sötét varázslók kerültek ki,a Hugrabugba csak ostobák járnak,a Hollóhátban van az összes okostojás,kivéve Hermione Granger-t.Merthogy ő a Griffendélbe jár".A kisfiú minderről izgatottan számolt be,és azt mondta,hogy a bátyja utál Hollóhátas lenni,mert ő nem okostojás,és különben is a Griffendélbe járt régen Dumbledore,és most oda jár Harry Potter.
Mia magában áldotta a cserfes kisfiút,mert így elég sok mindent megtudott.A beszámoló alapján a Mardekárt azonnal elvetette.Abban is kételkedett,hogy a Süveg oda osztaná be.Eszébe jutott az a szőke srác a vonatról.100%-ig biztos volt benne,hogy ő mardekáros.Még egy ok,amiért nem akar oda kerülni.
A Hollóhátba biztos hogy nem fog kerülni,hiszen ő nem okostojás,ebben biztos volt.Bár igaz,a ,,beszámolós" fiú bátyja sem az,mégis oda jár.Ki tudja,mi alapján oszt be valakit a Süveg.
A Griffendél nagyon szimpatikus volt neki.Részben persze azért,mert régen Dumbledore,most pedig Harry Potter és Hermione járnak oda.
Mégis úgy gondolta,a Hugrabugba fog kerülni,a sok hülye közé.Bár az elég valószínű volt,hogy ez túlzás, és hogy nem mindenki hibbant,de akkoris.Oda fog kerülni,ez biztos.
Eközben a Süveg befejezte a dalát,és a teremben tapsvihar tört ki.
-Akit szólítok,az leül a székre és a fejére teszi a Süveget,ami majd beosztja a megfelelő házba.Miután ez megtörtént,leül az háza asztalához.Világos?-kérdezte McGalagony
Mindenki bólogatott.A professzorasszony szólította az első ,,áldozatot",aki pár másodperc múlva helyet foglalt a Hugrabug asztalánál.,,Na tessék!Egy társ!"-gondolta Mia.Elhatározta,hogy akkor sem kerül a bárgyúk közé.Még akkor se,ha nem is bárgyúk járnak oda.Eltervezte,hogy amint a fején lévő Süveg Hugrabug-ot kiált,ő felpattan,ledobja a Süveget és elrohan.Ezután képtelen szökési kísérletek egész sora villant fel előtte,de az egyik lehetetlenebb volt,mint a másik.Hacsak....de nem,azt nem tudhatja meg senki.
Nem gondolkodhatott tovább,ugyanis McGalagony őt szólította.A teremben sugdolózás hallatszott.Mia remegő lábakkal,elvörösödve leült a székre és feltete a Süveget,ami szemébe csúszott.
A fejében egy vékonyka hang szólalt meg:,,Hm...remek,esze az van,de azért nem beképzelt...van benne bizonyítási vágy és bátorság,de fél szerepelni...no nem baj...segítőkész...Hát...Akkor legyen a...."
Mia magában rimánkodott,hogy ne a Mardekárba vagy a Hugrabugba...Csak azt ne...
-GRIFFENDÉL!-kiáltott a Süveg.Erre a bal szélső asztalnál vad taps és hujjogás tört ki.Mia kiszáradt szájjal,megkönnyebülten mosolyogva odaszaladt a Griffendél asztalához,és lehuppant egy vörös hajú fiú és Hermione közé,ahol újdönsült barátnője foglalt neki helyet.
-Tudtam hogy ide kerülsz!-ujjongott Hermione
Eközben a ceremónia folytatódott.,,Higgs,Rachel",a kislány ,akivel Mia egy csónakban utazott, a Hollóhátba került.
Miután a beosztás befejeződött,McGalagony kivitte a széket és a Teszlek Süveget.Ezután a félhold szemüveges,ezüstös szakállú igazgató,Albus Dumbledore emelkedett szólásra.
-Remélem nem rizsázik sokat az öreg,mert éhen halok!-morogta Mia mellett a vörös hajú fiú.A lány kuncogott.
-Mielőtt beleásnánk magunkat a pompás vacsora csodáiba,csak egy dolgot mondanék még:jó étvágyat!-mondta Dumbledore.Szavaira taps és nevetés volt a válasz.Mia kicsit meglepetten,de azért nevetett.
Mikor az asztalra nézett,tátva maradt a szája:az roskadozott a finomabbnál finomabb ételek alatt.
-Csak tátani fogod a szádat,vagy eszel is?-kérdezte egy ismerős hang
-Seamus!Szia!-Mia eddig észre sem vette hogy a fiú vele szemben ül.
Eközben a vörös srác elégedett mordulással vetette rá magát egy hússal megrakott tálra.Hermione szánakozó pillantást vetett rá.
-Öhm...Nem akarsz esetleg bemutatkozni Miának?-kérdezte olyan hangon,mint aki kételkedik a fiú épelméjűségében
-Mi van?-kérdezte teli szájjal.-Ja,de persze.-lenyelte a falatot,és megtörölte a kezét.-Ron Weasley vagyok-mondta vigyorogva,miközben kezet fogott Miával
-Amelia Hawkins.-ő is elvigyorodott,és szedett magának sült krumplit és sült csirkét.
-Szia Mia!-hajolt ki Ron mögül egy kócos fiú-Harry Potter vagyok
Mia szája (már megint) tátva maradt
-Szia!Én...-kezdte
-Tudom,hogy ki vagy-kacsintott vigyorogva Harry
-Öhm...Harry...Ne haragudj a kérdésért,de...Te ugye AZ a Potter vagy?-Mia tekintete önkéntelenül a villám alakú sebhelyre tévedt
-Aha.
-Oh...-Mia zavartan elkapta a tekintetét.
Pár percig mindenki némán falatozott.A csöndet Ron törte meg:
-Melyik suliból is jöttél?
-Egy finn suliból-mondta Mia
A hírre mindenki máshogy reagált:Seamus zavartan tanulmányozta félig üres tányérját,Harry arcán enyhe döbbenet ült,Ronnak tátva maradt a szája.Hermione azonban nem volt különösebben meglepve.
- Onnan jöttél,amit...-kezdte Ron,de Hermione a szavába vágott:
-Hogy lehetsz ennyire tapintatlan???-támadt rá a fiúra
-De hát...én...
-Nagyon jól tudod,honnan jött,szegénynek így is rossz lehet,nem hiányzik még az is hogy te is eszébe juttasd!!!
-Nyugi Hermione! Nincs semmi baj.-mondta Mia könnyednek szánt hangon,de a szíve összeszorult és a torkát a kitörni készülő sírás fojtogatta.

Nagyot nyelt.Nem akarta elbőgni magát mindenki előtt.
-Apa azt mesélte,hogy a túlélőknek a muglik között kellett élnie,titkos helyen,hogy biztonságban legyenek.-mondta óvatosan Ron
-Igen,így volt.-bólintott Mia-Nagyon furcsa volt,mert nálunk mindenki aranyvérű.A családom szinte minden tagja a régi sulimba járt.Vagyis...Az ükszüleim ide jártak a Roxfortba.-elmosolyodott-Azt hiszem hollóhátasok voltak.Szóval...miután...eljöttem a suliból,Londonban kellett élnünk.Anyuék se varázsolhattak.
-De miért?-kérdezte Seamus
-A Minisztérium így tartotta biztonságosabbnak.A Minisztérium emberei a nap 24 órájában őrizték a házat,és a többi túlélőjét is.
-És mi történt?-kérdezte Ron
-Se ellenünk,se a többiek ellen nem történt támadás.Úgyhogy lassanként visszavonták az őrizetet.De nekünk továbbra is mugliként kellett élnünk.
-Jártál iskolába?-kérdezte Hermione
-Igen.Abban a suliban mindenki furán nézett rám.Pedig megpróbáltam normális lenni-Mia elmosolyodott.-Egy barátom se volt.Teljesen magamba fordultam.Nagyon szomorú voltam.Borzasztóan hiányoztak a régi barátaim...-Mia elhallgatott.Erről még soha nem beszélt senkinek ilyen nyíltan.Ráadásul teljesen idegeneknek.De úgy érezte,bennük megbízhat.
Mindenki együttérzően nézett rá.
-Ne aggódj,Mia! Itt rengeteg barátod lesz.-mondta Harry
-És már most is vannak-mosolygott Hermione magukra célozva
Mia visszamosolygott rá.Úgy érezte,itt valóban barátokra talált.
A főétel és a desszertek elfogyasztása közben mindenféléről elbeszélgettek.Mia beszámolt újdonsült barátainak arról,hogy először milyen nehéz volt megszokni a mugliéletet.Sok mindenről szó esett köztük.Mikor az asztalokról eltűntek az utolsó sütemények,pudingok és egyéb finom édességek maradványai,Dumbledore professzor emelkedett szólásra,és a nagyteremben néma csend lett:
-Nagy szeretettel köszöntöm a Roxfort új-és régi tanulóit.-kezdte mosolyogva.-Lenne néhány hirdetnivalóm a tanévvel kapcsolatban.Az iskola melletti erdő tiltott terület az összes tanuló számára.Ezt főleg az újaknak mondom,de néhány felsőbbéves is az eszébe véshetné.A folyosókon még mindig tilos a varázslás.És volna egy új bejelentenivalóm is.Rengeteg diák kérte sok éve folyamatosan,hogy had lehessen korlátozott mennyiségű mugli tárgyat behozni.Nos,ebben az évben ez engedélyezve van.Természetesen a mugli tárgyak csak olyanok lehetnek,mint magnó,lemezek,ilyesmi.
A hírt vegyes érzelmekkel fogadták a tanulók.A legtöbben ujjongtag,voltak olyanok (pl Ron) akik mivel nem igen rendelkeztek mugli cuccokkal,inkább csak csodálkoztak,és olyanok is (Malfoy és a legtöbb mardekáros) akik fújjogtak.
-A dolgokat majd a baglyaitok elhozzák,és a házvezető tanárokhoz kell vinni leellenőriztetni.Természetesen nem kötelező a mugli tárgyak behozatala.Nos,ennyit akartam mondani,és most irány az ágy! -mondta Dumbledore
Mia Hermione oldalán indult.A tömegben egy szőke hajú és egy sötét hajú lány mellé sodródtak.
-Szia Nicole,szia Muriel!-mondta Hermione
-Sziasztok!-köszönt Mia
-Sziasztok!-köszöntek a lányok
-Mia,klassz hogy hozzánk kerültél-mosolygott a sötét hajú Muriel
-Igen!-helyeselt Nicole,miközben a tömeg a lépcsők felé sodorta mind a négyüket.-Szerintem nem kéne összekeverni a mugli világot a varázslóvilággal-jelentette ki.Látszott,hogy ő és Muriel egész eddig erről vitáztak.-Én utálom a varázsvilágban a muglizást.-mondta Nicole.Muriel épp válaszolni akart,mikor a tömeg elsodorta őt és barátnőjét egy másik irányba.
-Ők Nicole Machintos és Muriel Lionheart voltak-mondta Hermione.-A szobatársaid lesznek.
-Klassz.-mondta velősen Mia.
Hamarosan egy rózsaszín ruhás,kövér dáma portréja elé értek.
-Jelszó?-kérdezte a hölgy
-Macskabajusz-mondta Hermione
A portré utat engedett nekik,és Mia ott találta magát a Griffendél klubhelységében.

-Fúúúha!-mondta. Nagyon tetszett neki
-Szerintem menjünk fel!-indítványozta Hermione-Én nagyon fáradt vagyok.
Mia bólintott,és a két lány felment.Egy ajtó elé értek,beléptek,és már ott is voltak a hatodéves lányok hálótermében.
-Sziasztok! -köszönt bizonytalanul mosolyogva Mia
A szobában rajta és Hermionén kívül hat lány volt. Ládáikból pakolásztak,beszélgettek,nevetgéltek.Mikor Hermione és Mia beléptek,mindannyian elhallgattak
-Amelia Hawkins vagyok.-mondta kissé elpirulva és bátortalanul Mia.Most még jobban izgult,mint az egész iskola színe előtt.
-Szia!-köszöntek a lányok kórusban,és mindannyian mosolyogtak.Nem tűntek vérszomjasnak ( haha:DDD-a szerk.)
Hermione egyesével bemutatta őket. Az ajtótól balra eső,az ablakok melletti első ágy Nicolé volt,mellette pedig Muriel-é. A két lány még most is a mugli tárgyak behozataláról beszélt.A Muriel melletti ágyon egy hosszú,szőke melíros hajú lány éppen egy vázlatfüzetet szedett elő a ládájából.
-Ő Ava Lenia Devilish-mutatta be a szemüveges lányt Hermione.A lány épp elmélyülten meredt a füzete borítójára.Neve említésére felkapta a fejét.
-Szia,Mia! -mosolygott -Tök klassz hogy hozzánk kerültél.De én már első pillantásra láttam rajtad hogy griffendéles leszel.Majd dumáljunk sokat,oké?Csak most egy olyan jó ötletem támadt,gyorsan le kell rajzolnom...
-Ava nagyon jól rajzol.-magyarázta Hermione
A következő ágy tulajdonosa egy barna hajú lány volt.
-Astrid Lola Spook vagyok-mutatkozott be mosolyogva
-Szia! Szólíthatlak Lolának?
-Persze.Nézd,pont mellettem lesz az ágyad
-De jó!
Mia másik oldali szomszédja éppen írt valamit.
-Ő Anne Junkie.-mondta Hermione
-Hello-mondta barátságosan a lány
-És ő itt az én szomszédom,Laura Berry Braveheart.-mutatott be egy rövid,barna hajú lányt Hermione.A lány éppen a South Park c. sorozat Stan nevű szereplőjéről ragasztott ki egy posztert az ágya fölé.
-Nekem Kyle a kedvencem.-vigyorgott Mia.Laura is elvigyorodott.
-Látom nektek máris van egy közös témátok.-jegyezte meg Hermione,majd az ágyára mutatott.-Itt alszom én. Nos,ott vannak a szekrények,mindenkinek megvan a külön része,neked is.A faladra nyugodtan rakjál posztert,mert mindenki azt teszi.-Ava valószínűleg már vázolta a rajzát,mert most egy Green day poszter felragasztásával foglalatoskodott.Nicole egy rajzot tett fel,ami feltehetőleg Ava műve volt-Na azt hiszem mindent elmondtam
-Igen,köszi-mondta Mia és visszament a saját ágyához,és lehuppant rá.Majd úgy-ahogy kipakolt a ládájából,és visszament az ágyához.Addigra a többiek is végeztek.
-Na én alszom,jóéjszakát-ásította Hermione és összehúzta ágya függönyét.Lassan a többiek is így tettek.
Mia is átöltözött,behúzta baldachinos ágya függönyét és lefeküdt.Boldogan elmosolyodott.A lányok nagyon aranyosak.Remekül érezte magát a Roxfortban.Arcán még mindig mosollyal álomba merült
Álmában kietlen,sziklákkal szegélyezett úton lépkedett.Hosszú,fekete talár volt rajta,aminek csuklyája mélyen a szemébe volt húzva.Úgy érezte,hogy nem jár a földön,hanem lebeg fölötte.Minden néma volt.Mia egyszercsak egy lerombolt házhoz ért.A romos épület ablakai be voltak törve,több helyen leomlott a tégla,és az egyetlen ajtó félig kiesve sarokvasából,halkan nyikrogva lengett az enyhe szélben.A ház nagyon félelmetesnek tűnt.Mia vissza akart fordulni,de a lábai nem engedelmeskedtek.Egyre közelebb ment a lakatlan házhoz.Megállt közvetlenül az ajtó előtt,és fülelt.Az ajtó nyikorgásán,és saját kissé ziháló lélegzésén kívül mást nem hallott.Beosont a házba,agya hiába mondta,hogy most már eleget látott.
A padló korhadt fadeszkákból volt,és több éves porréteg arra engedett következtetni,hogy a házban régóta nem járt senki.Mia továbblopakodott.A valaha szebb napokat látott nappalin átérve egy rozoga lépcsőt pillantott meg.Érezte,tudta,hogy oda kell felmennie.
Elindult.Már majdnem felért,mikor a lépcső már homályba vesző alján megnyikordult az egyik fok.Mia szívverése először kihagyott egy dobbanást,majd a kétszeresére gyorsult.Szoborrá dermedt,és már szinte várta,hogy egy oszladozó hulla keze kulcsolódjon a csuklójára.De nem történt semmi.Szaporán dobogó szívvel folytatta útját.Az emeleti ablakok is be voltak törve.kinézett az egyiken,de csak sötétséget látott.Pedig tisztán emlékezett rá,hogy világos volt,amikor jött. ,,Biztos rosszul emlékszel" biztatta magát nyugtalanul.Továbbindult a folyosó végén lévő szobába.
Az ajtó félig nyitva volt.Iszonyúan félt,szíve a torkában dobogott.Agya azt parancsolta,hogy fusson,rohanjon el! Viszont valahol mélyen ott volt valami furcsa,ellenállhatatlan kíváncsiság,ami mintha nem hozzá tartozott volna.Az a fura,süvítő,halk hang azt parancsolta hogy menjen be:tehát megteszi.Odament az ajtóhoz és belökte.A szoba üres volt.Mégis...mintha suttogó hangokkal lett volna tele.Mia szívét azonban hirtelen földöntúli nyugalom járta át.Biztos volt benne,hogy itt már nem eshet baja.Beljebb ment a szobába.A sarkában egy láda állt.Ez vonzotta erre a helyre.Odasietett és felnyitotta a ládát.
Abban egy fekete,poros kis bársonyzacskó hevert.Óvatosan kiemelte.Abban egy fekete bőrláncon lógó ezüst,egyik oldalán sötét csigavonallal díszített medál volt.Mia áhítattal nézte.Gyönyörű volt.Visszatette a zacskóba majd zsebre vágta.Ebben a pillanatban egy türelmetlen,sürgető érzés járta át,ami nem volt a sajátja.,,A nyakláncot!Add ide a nyakláncot!" -hallotta fejében a süvöltő hangot.
-Nem!-kiáltott fel Mia,és abban a pillanatban zihálva ült fel az ágyában.