Christine a könyveibe temetkezve aludt éppen, amikor barátnője felrázta legszebb álmaiból. Végtére is szépnek indult, de aztán inkább rémálommá változott.

"Dumbledore irodájába csöppent, ahol az igazgató éppen Bimba-val táncolt, mikor belépett Sirius. Mégis mintha nem is ő lett volna, teljesen másképp nézett ki. Itt most persze nem a gúnyos mosolyára gondolt (hisz az ugyanolyan maradt), hanem a szőke hajára és a szép halványkék szmokingjára. Ha nem tudta volna, hogy ő Sirius, biztos Lucius Malfoy-nak nézi. Ami még ennél is furcsább volt, hogy a mosolygó Bellatrix-szal az oldalán lépkedett."

- Christine jól vagy? - kérdezte aggódva Mary. (Aki mellesleg a legjobb barátnője volt.)

- Mi? Mi? Ja, persze, itt vagyok...értem...öhm...jól vagyok.

- Azt látom. Mellékesen nyolc lesz öt perc múlva.

- És?

- Tudod, bűntetőmunka a szívszerelmeddel.

- Úristen! A francba! Elfelejtettem. Hol a kef...mármint a pálcám?

- A kezedben. Nyugi, minden rendben lesz, szuszááá!

****

Sirius és James McGalagony irodája előtt várakozott. Már ismertek voltak ezen a terepen.

- Lehet, hogy elaludt a vénlány.

- Milyen vénlányról beszél Mr. Potter? - szólt egy szigorú hang a hátuk mögött.

- Öhm, Christine White-ról tanárnő. Mégis kire gondolhattunk volna? - mondta James ártatlan fejjel.

- Elnézést tanárnő, csak elaludtam. - Jelent meg az emlegetett is.

- James, te egy jós vagy! - kiáltott fel Sirius.

- Ha már ilyen jó a kedvük, el is kezdhetik sikálni a harmadik emeleti folyosót.

- De professzor az a folyosó nagyon hosszú!

- Ezért vannak hárman, Potter. Itt vannak a segédeszközeik. - Majd előhúzott három fogkefét.

- Már megint? - sírta Black. - Csalódtam a tanárnőben, azt hittem nagyobb fantáziája van.

- Fogja be a száját Black és induljon a harmadik emeletre!

- Igenis, tanárnő! - szalutált Tapmancs barátunk.
McGalagony pedig hátat fordított a kis csapatnak és elviharzott.

- Te, James! A vénlány kezd szenilis lenni. Már a pálcánkat se kérte el.

- Ne reménykedj Black! A pálcáink már rég a tanáriban hevernek, ha nem tűnt volna fel.

- Hát Ágas, ezt megszívtuk - aztán Christie-hez fordult. - Na mi van szivi? Nem indulunk?

- Te állsz ott, mint egy nagy rakás szar.

- Fúúú de kemény valaki - rappelte Jamie.
Közben próbálták felvenni a tempót a hollóhátas lánnyal, aki hatalmas léptekkel haladt a lépcsők irányába.
Pár perccel később már azon vitatkoztak, melyik folyosószakasz kié legyen.

- Én leszek középen - jelentette ki Sirius.

- Ne már Tapikám, mindig te vagy ott. Most hagy legyek már én a középpontban.

- Rendben, legyen a tied - sóhajtott megadóan.

- Nem mindegy nektek? - vágott közbe Christine.

- Tökéletesen igazad van, legyél te a lépcsőnél. Azt én úgyis utálom.
Chris nem szólt semmit csak a szemét forgatta és elindult a lépcsőhöz.

- Fúj, ugye nem ezen a folyosón szokott járőrözni Mrs. Norris? Mert akkor nem akarom tudni, mi ez a folt itt - szólalt meg pár perccel később.

- Csak sikálj White! Rend a lelke mindennek! - nevetett Sirius a földön térdepelve.

Christine undorodva visszafordult az ismeretlen folthoz, Black pedig egy pillanatig elmélázva nézte őt. Kifejezetten tetszett neki a lány hosszú, barna haja és az eltökéltsége, amivel próbálta felsikálni a padlót. Ekkor viszont ijedten felkapta a fejét és megdermedve bámult maga elé.

- Oh, a pici lánynak nincsen pálcája! - harsogta gúnyosan egy női hang.

- Készülj Ágas, bajban vagyunk!

Hatalmas puffanást hallottak és egy kárörvendő nevetést.
Christine félájultan feküdt a fal mellett. Körülötte pedig Lucius, Cissy, Bella, Rod és Regulus álltak kivont pálcával.
Sirius a pálcája után nyúlt, de annak hűlt helyét találta.
Ebben a percben Malfoy egy szadista mosollyal megfordult és a kis párosra szegezte tekintetét:
- Áh! Nézd csak kik vannak itt! A kedvenc unokaöcséd és a mugliimádó barátja.

- Óh, Ágas! Vendégeket kaptunk. Mivel kínáljuk meg barátainkat?

- Mit szólnál egy kis mosószerhez? Vagy Malfoy jobban örülne a fogkefének? Mi a véleményed Tapmancs?

- Adjuk neki a fogkefét, még szüksége lehet rá. A rózsaszínt vagy a pirosat kéred? - fordult Lucius-hoz.

- A rózsaszín jobban megy a hajad színéhez!

- Ezt még megbánod Potter! - azzal James-re szegezte pálcáját. Ezt látva Sirius, egy ügyes mozdulattal szemen dobta Malfoy-t a rózsaszín fogkefével.

- Áhh! - sikított a Mardekáros fiú. - A szemem!

- Normális vagy Sirius? - borult Lucius nyakába Narcissa.

- Játszani akarsz Sirius? - ajánlkozott kihívóan Bella. Majd magához húzta a földön fetrengő Chris-t. - Akkor játszunk! - és a lány torkához szegezte a pálcáját.

- Őt kell felhasználni, hogy megfélemlíts? Miből gondolod, hogy számít nekem valamit a kiscsaj? Felőlem azt csinálsz vele, amit csak akarsz. Sok hal úszik még a tengerben! - vágott vissza unokatestvére.

- Engem nem tudsz átverni ezzel! Ismerlek!

- Oh! Igazán? Mikor van a szülinapom?

- Ne hergelj!

- Küzdj velem, mint férfi a férfival....úgy értem, mint férfi a nővel.

- Te kis piszok! De nem bánom! Tied Lucius pálcája. Vedd fel a földről és küzdj, ha mersz!

Hatalmas küzdelem alakult ki. James, aki időközben ellopta Rod pálcáját, Regulus támadásait védte ki.

- Na mi van öcsi? Mutasd meg, mit tudsz!

Christine pedig négykézláb próbált menekülni a tömegből, sajnos nem sok sikerrel. Mikor végre kikerülte a párbajozókat két lábba ütközött. Lassan felnézett és Rodot látta meg, aki kaján vigyorral az arcán lesett vissza rá. Felrántotta az amúgyis gyenge lányt a földről és a falhoz szorította.

- Hollóhátas létedre egész jól nézel ki - simított végig kezével Chris arcán, aki tiltakozásképp jól sípcsonton rúgta. - És még vad is vagy! - Még jobban a falhoz szorította.
Arca minduntalan közelebb került a lányéhoz, még végül megcsókolta. Christine nem adta magát könnyen és nagyot harapott Rod szájába, aki a földre lökte őt fájdalmába.

- Hülye ribanc! Hol a pálcám? - nézett körbe ingerülten. Majd Bellatrix-on akadt meg a tekintete. - Hé Trixie! Állítsd le magad egy kicsit! Van itt számodra egy tökéletes alanyom!
Bella pillanatokon belül félrelökte Sirius-t és Christine-re szegezve a pálcáját elordította magát:
- Crucio!
Mindenki megdermedt, egyedül Christine vergődött fájdalmában a földön.

- Itt vannak a jómadarak! - hallatszott a háttérben Frics hangja.

- Miért kell, hogy minden büntetőmunkának ez legyen a vége? - méltatlankodott McGalagony, majd körbenézett a társaságon. A Malfoy fiú feldagadt szemmel a falnál ült, Regulus a földön feküdt mozdulatlanul, akár egy szobor. James több sebből vérzett, Black pedig White-tal a karjaiban közeledett.

- Vele meg mi történt? - kérdezte aggódva a tanárnő.

- Eltalálta egy átok - nézett jelentőségteljesen Bella-ra. - Nem ártana felvinni a gyengélkedőre.

- Rendben. A többiek is menjenek utána. Majd megbeszéljük a továbbiakat.

****

A gyengélkedőn

Christine végre magához tért. Kinyitotta szemeit és egy kórházi ágyon találta magát. Mellette egy rövid, fekete hajú fiú ült elgondolkozva. Mikor észrevette, hogy felébredt Chris, rögtön felcsillantak a szemei.
- Szia! Jobban vagy már?

- Szia Johnny! Kicsit fáj a fejem, de megvagyok. Te mit keresel itt?

- Gondoltam meglátogatlak - pirult el.

- Ez kedves tőled. Egyébként mióta vagyok itt?

- Csak három napja.

- Csak? És hol vannak a Mardekárosok? Meg Black és Potter?

- Nekik nem esett nagyobb bajuk. De az a Black fiú járt nálad tegnap.

- De kedves tőle... És te mióta ülsz már itt?

- Még csak pár órája.

- Áhh! Miss White! Látom felébredt. Van egy jó hírem: Levehetjük a kötést!

- Milyen kötést?

- Nyugalom, semmi komolyabb. Egy kicsit beütötte a fejét eséskor. Holnap már vissza is térhet a barátaihoz.

- Hát ez csodálatos. Black már megint bearanyozta a napjaimat.

- Sirius Black? De hisz ő hozta be magát!

- De ő is hozott ebbe a helyzetbe, hiszen miatta kellett büntetőmunkára mennem.

- Nah jó, nekem mennem kell. Már nincs szükség rám, csak zavarnék - mosolygott John, majd elindult az ajtó felé.

- Azért kösz, hogy benéztél!

- Szívesen, máskor is - azzal bezárta maga mögött az ajtót.