...

Hermione a következő pár napban próbálta nagy ívben elkerülni Dracot, ami egy ideig sikerült. De a csütörtöki dupla bájitaltan vészesen és megállíthatatlanul közeledett.
Aznap reggel Hermione különös szorongással ébredt, gyomra ökölnyire zsugorodott és reszketett, mint a nyárfalevél. Tudta, hogy ezek az előjelelek cseppet sem jelentenek jót. Szinte biztosra vette, ezen a napon Malfoy meg fogja bosszulni a múltkori incidenst. De mit tehetett mást, gyorsan felöltözött, és lement reggelizni. A Nagyterem már zsúfolásig tele volt reggeliző diákokkal. A lány észrevette Harryt és Ront, aztán leült melléjük.
- Jó reggel Mione- mondta a két fiú szinte egyszerre.
- Nektek is- mondta álmos hangon.
Aztán egy ki csönd állt be a beszélgetésben, legalább is Hermione részéről, mivel a két fiú élénk társalgásba kezdett legkedvesebb témájukról: a kviddicsről. A lány unott képpel ült a széken egy kézzel a fejét támasztva és a villájával a rántottáját piszkálgatta. Közben pedig a túlsóasztal felé nézett, ahol Draco éppen valamiről élénken, komoly arccal tartott előadást a közönségének, akik megfeszített figyelmükkel tüntették ki. Főleg két csatlósa, akik tátott szájjal figyelték kedvenc Mardekárosunkat. A környéken ülő lányok mind Dracot lesték, és mosolyogva súgtak össze a háta mögött. Hermione vágott egy fintort, megforgatta a szemeit, majd egy szelet pirítós után nyúlt, amikor a mellette ülő Ron megszólalt.
- Miért nem eszel?
- De hát eszem- mutatta fel a pirítóst.
- De a reggelid, meg sem kóstoltad- mondta szörnyülködve a fiú.
- Nem vagyok éhes.
- Tudom, mért nem eszel.
- Tényleg?- kérdezte a lány unottam.
- Mert azt hiszed kövér vagy, és fogyókúráznod kell - mondta tudálékosan. Hermione mérgesen nézett rá.
- Már megint női magazinokat olvastál?
- Nem, de Hermione, szerintem te nagyon karcsú vagy, és nincs rajtad egy csepp felesleg sem.
- Ron, figyelj, meg vagyok elégedve az alakommal! Csak azért nem eszem, mert nem vagyok éhes –felállt az asztaltól és elindult kifelé a Nagyteremből.
- Már megint mit mondtam? –kérdezte Ron Harryt.
- Már megint hülye voltál, ez itt a probléma - mondta Harry.
Hermione csatlakozott a pincehelyiség felé induló tömeghez. Nem volt mérges Ronra, már elkönyvelte magában, hogy hülye, és kész. Most az egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy minél előbb beérjen a terembe, de a szerencse nem állt mellé. Már éppen el is érte volna célját, amikor egy varázsigét hallott a háta mögül, ami kísértetiesen emlékeztette egy nyisszantó bűbájra. A következő lépésnél, pedig a szoknyája lecsúszott róla, közszemlére téve rózsaszín bugyiját. Hermione fülig vörösödve fordult hátra és mikor merénylőjét meglátta, fortyogott benne a düh. Draco szintén vörös képpel kétrét görnyedten, épp készül megfulladni a röhögéstől.
- Szerinted ez vicces? – emelte fel a hangját a lány –Akkor ehhez mit szólsz?- kérdezte és közelebb ment a fiúhoz, ökölbe szorította kézét, és egy óriási ütéssel orrba vágta .
- Ez rossz döntés volt- mondta a fiú vérző orral és előkapta a pálcáját.
Percekig csak egymást átkozták, amikor is a folyosón megjelent lobogó fekete talárban, mogorva arckifejezéssel Piton professzor, a Mardekár házvezető tanára. Természetesen mivel, Draco háttal állt, nem vette észre a vészesen közeledő professzort, és elkiáltotta magát:
- Neut vulus
Hermione nem tudott kitérni az átok elől, ami a vállát találta el. Őrült fájdalom hasított bele egész testébe, felsikított, elejtette a pálcáját, és a földre rogyott. Remegő kezekkel nyúlt a vállához, ahol egy mély seb tátongott, amiből patakban folyt a vér.
- ELÉG!!- üvöltötte Piton- Befejezni azonnal! Mit képzelnek maguk? 50 pont a Griffendéltől, és …-itt tartott egy kis szünetet – 50 pont a Mardekártól - a csoport, akik az osztályteremből figyelték az eseményeket, egy emberként hördültek fel - Csalódtam magában Malfoy. Miss Cruel, kérem kísérje fel őket a gyengélkedőbe , majd az igazgató irodájába.
- Igen, tanár úr- lépett ki egy alacsony, vörös hajú lány a tömegből, Oda ment Hermionéhoz és felsegítette.
Majd elindultak a gyengélkedő felé.
- Már megint mibe keveredtél Malfoy? Még el sem kezdődött a tanév és máris két balhé – mondta a lány gúnyosan.
- Ne avatkozz bele Cruel- sziszegte a fiú.
- De még mennyire, hogy beleavatkozom! Levontak miattad 50 pontot a házunktól és ráadásul Piton. Szerintem még soha se vont le egy pontot sem a saját házától. Főleg nem a kis kedvencétől. Ejnye Draco fekete mágiát használni a suliban, hát ehhez kell bátorság. Azt hiszed apád majd megment a kicsapástól?
- Kuss legyen!
- Különben mi lesz? Velem is úgy elbánsz, mint Hermionéval?
Draco dühösen nézett a lányra, de nem szólt egy szót sem. Most először érzett bűntudatot, szégyellte, amit tett és tudta hibát követett, amiért súlyos következményekkel fizethet. Gyávának érezte magát, és ahogy a szenvedő Hermionéra nézett, megfogadta, soha többet nem okoz ilyen fájdalmat ártatlan embernek. Jó lehet, hogy a lány sem volt éppen ártatlan, de mégsem kell egy orrba vágást egy halálos sebesülés okozásával megtorolni.
- Hermione jól vagy?- kérdezte a lány
- Igen Nyssa, leszámítva, hogy ez a barom is itt van – mondta fájdalomtól eltorzult arccal, a következő pillanatban pedig elájult.
- Malfoy segíts bevinni!- szólt rá Nyssa Dracora
Draco egy szó nélkül az ölébe vette a lányt, és óvatosan bevitte a gyengélkedő ajtaján. A lány karjai ernyedten lógtak, arca halálsápadt, szája pedig kékes színű lett. A fiú is egyre rosszabbul érezte magát Hermione állapotát látva.
- Jézus Úristen, veletek meg mi történt?- kérdezte a javasasszony, elképedve a vérfoltokkal tarkított Draco és Hermione látványán.
- Hosszú történet Madam Pomfrey – sóhajtott Nyssa.