|
1.fejezet - Jóslat a kissárkányról
Nyx 2006.07.31. 18:31
Véleményeket lehet írni a Merengőre és a Fórumba :)
Jóslat a kissárkányról
A nyári melegnek már nyoma sem maradt. Csupán csak kiszáradt, esõért szomjazó mezõket hagyott maga után, amik szinte könyörögve néztek fel az égre, némi égi áldást remélve. A sûrû acélszürke felhõk nem is késlekedtek, azonnal birtokba vették a nemrég még ragyogóan kék eget. A jelenlétükkel egyre jobban sejtették, hogy a nyár ideje már eljárt és át kell adnia a helyét a megállíthatatlanul közeledõ õsznek. Ami nem csak viharfelhõket hozott magával, hanem csípõs szelet is. A szél könyörtelenül tépázta a közeli erdõ fáit, letépve néhány zöld levelet. A levegõ egyre hûvösebb lett. Lassan eleredt az esõ. Elõször csak egy pár, majd egyre több és több csepp hullott a szomjazó földre. A fák kísértetiesen hajladoztak a viharos szélben, az ágaik recsegtek itt-ott néhány le is törött. Az sûrû lombok között, alig jutott át a fény, ahogy egyre mélyebbre jut az erdõben az ember egyre sötétebb és nyomasztóbb a légkör, szinte fullasztó. Hirtelen patadobogás hallatott a messzi távolból és apró fénypont tûnt fel. A dobogás egyre szaporább, egyre erõteljesebb és hangosabb lett. Az esõ már zuhogott, a szél egyre hevesebben tépázta a fákat. Hátborzongató nyerítés hallatszott, már nem is olyan messzirõl. A homályból egy fekete tame és utasának alakja bontakozott ki, amint vágtatnak az erdõ egy kis ösvényén. Bár a gyakorlatlan szem a tamét lónak vagy pegazusnak nézné, de sokkal több náluk, ugyanis ezüst szarva és óriási fekete szárnyai vannak, amiket most behúzva tartott. A fekete csuklyás férfi sietve bíztatta haladásra a tamét, az õrült vágtájuk már órák hossza tartott, de nem állhatnak meg. A férfi talárja lobogott a szélben, majd a csuklya egyszer csak oldalra libbent és egy-két ezüstszõke tincs villant ki alóla. A köpenye már teljesen átázott és minden egyes csepptõl, ami a bõréhez ért, borzongás futott végig az egész testén. Szíve hevesen dobogott, úgy érezte, üldözik, de egy ilyen sebes vágtatás közben lehetetlen lett volna, ennek ellenére még is gyorsabb tempóra ösztönözte a tamét. A sûrû erdõben egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak, a veszett tempó pedig egyre lassabb és lassabb lett. Mintha az esõ is követte volna a példát, már csak szemerkélt. A erdõ ritkulni kezdett és az ösvény végén egy növényekkel behálózott fal tûnt fel. A férfi lassított, majd megállt, leszállt a tame hátáról, elõvette a pálcáját, mormogott valamit, amitõl az egész fal ezüstös, kékes színben kezdett derengeni. De egy helyen a fal ugyanolyan volt, mint a varázslat elõtt. Az idegen hanyagul intett egyet a pálcájával, amitõl kialudt a fény és az elõbb említett helyhez sétált. A falat sûrûn átszövõ borsostyán, utat engedett az idegennek, aki nem is habozott átmenni az átjárón. Kiérve, a hely, ahova a férfi érkezett, olyan volt mintha nem is az erdõ részét képezné. Az õsznek itt nyoma sem volt, az esti égbolton milliószámra ragyogtak a csillagok és a hold. Minden zöld volt és eleven, virágok nyíltak mindenfelé, olyanok, amiket emberi szem nem nagyon láthatott. Egy forrás csörgedezett nem messze a férfitól, partján néhány fûzfával, ahonnan szentjánosbogarak és apró nevetõ tündérkét repkedtek ki a lombok közül. Kellemes, virágillatú langyos esti szél fújdogált, finoman megcirógatva a férfi arcát, aki már rég megszabadult a csuklyájától. Az arca és acélszürke szemei érzelemmentességet tükröztek, mintha megvetné az egész helyet a lakóival együtt. Körülnézett, majd határozott léptekkel elindult közelben lévõ apró, borostyánnal és egyéb futónövénnyel benõtt kunyhó felé. Már éppen benyitott volna az ajtón, de az magától kinyílt. A kis kunyhó belül olyan volt mintha a középkorba mentünk volna vissza, a helység otthonos volt és különös melegséget árasztott, ami még egy ilyen zárkózott, kemény férfi szívét is a legnagyobb mélységekig átjárta. Ez olyan érzés volt számára, amit még sohasem tapasztalt. A szoba közepén egy hosszú fehér hajú asszony ült, aki éppen fonalat font a rokkán. Vékony ujjai között leheletfinom ezüst fonál csillant meg a Hold fényében. Bár haja öregséget tükrözött, a vénség egyetlen egy apró jele sem látszott rajta. Fejét a beérkezõ férfi felé fordította, barna szemeivel végigpásztázva õt és elmosolyodva megszólat:
- Üdvözöllek Lucius, már vártalak- hangja lágyan csengett az esti csendben.
- Miért hivattál Lady Nessana?
- A fiadról van szó.
- Nem értem, hiszen még csak meg sem született. Ráadásul nem is biztos, hogy fiú lesz- mondta gondterhelten. Az asszony erre elmosolyodott.
- Ugyan Lucius, megfeledkeztél egy aprócska: dologról én látó vagyok, és kevés dolog marad elõttem titokban.
- Bocsáss meg- hajtotta meg a fejét Lucius, arca már megkönnyebbült volt.
- Tudom most mire gondolsz: lesz-e méltó örököse a Malfoy címnek- a férfi bólintott- Igen és nem is akármilyen örökös, õ lesz az aki még dicsõségesebbre emeli a Malfoy nevet.
A férfi önkénytelenül is kihúzta magát.
- De amiért ide hívattalak az az, hogy egy jóslatot mondjak el neked a fiadról � a hölgy lehajtotta a fejét, mikor újra felemelte, szeme már vakítóan kék színû volt és mikor megszólalt, hangja földöntúli és lágy lett.
- Mikor a Nap feltûnik a horizonton, mint egy fénysugár a sötétségben, kel életre a gyermek, ki tisztítótûzként világítja meg a sötétséget. S megváltja családja százados bûnét .Nemes küzdelemben az Sötét Nagyúr ellen harcol, a sárkányok és fõnixek oldalán. A gyermek bátor, nemes, erõs jellem, s jele egy sárkány. Ereje a szívében rejlik, melyet az eleven tûz éltet.
Lucius döbbenten meredt a Ladyre és dühtõl fûtve megszólalt:
- Nem lehet�az nem lehet, hogy a fiam a Sötét Nagyúr ellen harcoljon, az egyenlõ lenne az öngyilkossággal. A családunk már századok óta a sötét oldalt szolgálja, azt nem�
- Lucius nem tehetsz semmit, a fiadnak ez a sorsa, nem fogja soha a sötét oldalt szolgálni. Bölcs döntés lenne, ha te sem tennéd.
- Már késõ ezen vitatkozni a fiam és én is a Nagyurat szolgáljuk!! -kiáltott harciasan, bár hangjában több bártorság volt, mint a szívében. Belül a düh és kétségbeesés vívott harcot. Soha nem volt mersze azt tenni, amit a szíve diktált, mindig követte a család akaratát, amitõl érzéketlen lett, és gyûlölettel vegyes megvetéssel viseltetett minden félvérû mágus és hátrányos helyzetû ember iránt. Mikor pedig a fiáról hallott, nem tudta felfogni, hogy nem lesz ereje visszatartani, és nem fogja irányítani. Nessana belelátott a férfi zavaros lelkébe és folyatta, amit elkezdett.
- A fiad lelkében száz sárkány ereje lakozik, nem lesz erõd megállítani soha.
- Valamit mégis tennem kell!- fakadt ki. Nessana megsejtve a szörnyû gondolatot, mennydörgõ hangon így szólt:
- Azt már nem! Nem tehetsz semmit -azzal kinyújtotta a kezét, amin a három centiméteres körmök fenyegetõen meredtek a férfi felé. Tenyérrel felfelé fordította a kezét, majd egy fehér orchidea jelent meg rajta, az pedig egy halványkék fénygömbbé vált � Nem engedhetem, hogy a fiadnak bármi bántódása legyen, meg kell védenem saját magadtól. Ettõl a pillanattól fogva, emlékszel mindenre, de nem akadályozhatod meg a történéseket, nem mondhatod el senkinek, mi áll a jóslatban, és senki, még maga Voldemort sem tudja meg azt, amit itt hallottál- a kezében lévõ gömb Lucius felé repült majd szétáradt a testében � Tehetetlen vagy! Hidd el nekem, még büszke leszel a fiadra.
Majd Lady Nessana intett Luciusnak, aki mély álomba merült.
***
Lucius a távolodó mennydörgés hangjára ébredt. A sötét felhõkkel burkolt eget figyelte a nappali díványából, olyan álomszerûnek látta, a tegnap estét. Majd megpillantotta a távolban a felkelõ Nap elsõ sugarait, hogyan ûzik el a sötétséget. A férfi, hasogató fejfájását félretéve az ablakhoz ment és elõször életében meglátta a napfelkelte rejtett szépségét. Szívét újra átjárta a melegség, mint amit kunyhóban érzett. A merengésbõl Dobby, a házimanó zökkentette ki:
- Uram, kérem uram. Dobby kéri uramat, hogy menjen be Narcissa asszonyhoz. Dobby gratulál uramnak. Fia született.
Lucius arcán egy õszinte boldog mosoly jelent meg, ami nem ki meglepõdésre ösztönözte a manót. A férfi nem tudott betelni a gondolattal, hogy apa lett, szinte repülni tudott volna. Sietve rohant fel a lépcsõn, ahogy csak a lába bírta, majdnem megbotlott a cél elõtt. Mikor belépett a szobába, megpillantotta kedvesét az ágyon fekve karjában a tejföl szõke hajú csöppséggel. Amikor meglátta férjét, boldog mosoly jelent meggyötört arcán.
- Gyere, nézd meg a fiad �mondta, a õszinte boldogsággal és büszkeséggel.
Lucius közelebb ment az ágyhoz és mosolyogva csókolta meg a feleségét, majd átvette tõle az apróságot. Az ablakon beszûrõdõ fény megvilágította a kicsi rózsaszín arcocskáját. A férfi megbabonázva figyelte fiát, aki erõs kezecskéjével megmarkolta apja ujját. Lucius mosolyogva felesége felé fordult.
- Nagyon erõs fiú lesz belõle. Lelkében száz sárkány ereje lakozik.
Narcissa felnevetett.
- Bolondságokat beszélsz.
- Lehet drágám �nevetett õ is- Mi lesz a neve?
- Az elõbbi kijelentésed alapján lehetne Draco a neve.
- Draco Malfoy�tetszik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
