XVIII. fejezet
L�tod a f�nyt?

Csend, hideg �s a leveg� fagyos �rint�se. Alig volt n�mi f�nyforr�s, ami seg�tett volna neki. Iszony�an f�j a feje az er�s �t�st�l. Mikor meg�rkeztek ide, valami balul �t�tt ki �s... Mary megpr�b�lta megmozd�tani a fej�t, de meggondolta mag�t. A barlang falair�l v�zcseppek csepegtek lefel� egy hatalmas barlangi t�ba. Halv�ny dereng�s l�tsz�dott j� p�r m�terrel arr�bb, de Marynek sem ereje, sem kedve nem volt kital�lni, hogy mi lehet az.
Becsukta a szem�t �s �jra kinyitotta, azt rem�lte ez az eg�sz csup�n egy �lom �s ha fel�bred, akkor a szob�j�ban tal�lja mag�t. �jra kinyitotta a szem�t, majd k�r�ln�zett. Minden tagj�t f�jlalta. Tele volt horzsol�sokkal �s sebekkel. Halkan ny�sz�r�gni kezdett, de a barlang falain k�v�l m�s nem hallotta �t. Tan�cstalan volt �s elveszett, test�nek �s lelk�nek minden sebe sajgott.
Minden erej�t �sszeszedve pr�b�lt felkelni, de els�re nem siker�lt. B�gyadtan hanyatlott vissza a kem�ny f�venyre. Szapor�n vette a leveg�t, �s �sszeszor�tott fogakkal minden energi�t beleadta a k�vetkez� mozdulataiba.
Mary fel�lt �s k�tyagos fejjel n�zett v�gig a t�m�r k�veken, amikr�l szab�lyos id�k�z�nk�nt v�zcseppek cseppentek le a nyirkos talajra. Kezeibe temette az arc�t �s v�rt. De hi�ba mivel ez�ttal senki sem sietett a seg�ts�g�re. Mi�rt is sietett volna, hiszen � senkit sem �rdekel. Tudta, ez nem igaz, de ebben a pillanatban, nem ezt �rezte. Egyed�l volt �s sz�nalmasan sebezhet�.
Balra ford�totta a fej�t, amikor megl�tta Dylan tejf�lsz�ke tincseit, amiket most megalvadt v�r szennyezett be. A l�ny szemei kit�gultak az ijedts�gt�l, ereiben megh�lt a v�rt, azonnal felugrott �s odarohant hozz�.
– Dylan! �bredj fel, t�rj magadhoz, k�rlek!- hangja elcsuklott, ahogy ezeket kimondta.
A fi� viszont semmi jel�t nem mutatta, hogy hallja a l�ny szavait, m�g csak meg sem mozdult. A l�ny k�ts�gbeesetten hajolt k�zelebb hozz�, hogy ellen�rizze vannak-e �letjelei. Megk�nnyebb�lve �llap�totta meg, hogy a fi� csup�n eszm�letlen. Pillanatnyilag ez a felismer�s �r�mmel t�lt�tte el, de aggodalmait nem �zte el.
– T�rj magadhoz, k�rlek! Dylan! Szeretlek!- zokogta a l�ny a fi� mellkas�ra borulva.
K�ts�gbe volt esve �s nem tudta, mit tegyen, amikor megl�tta, t�le nem is olyan messze f�ny �rad be a barlang sz�k j�rat�ba. Nem volt er�s a f�nyforr�s, de az � k�l�nleges szem�vel m�gis �szrevette a k�l�nbs�get.
– Ne f�lj Dylan kiviszlek innen- nyugtatta a fi�t, vagyis ink�bb saj�t mag�t.
Mary elt�k�lt sz�nd�ka volt, hogy megmenti Dylant �s saj�t mag�t. K�nnyei meg�ll�thatatlan �rk�nt folytak v�gig az arc�n, de � nem t�r�d�tt vel�k. Piszkos kez�vel let�r�lte �ket, �s megpr�b�lt er�t gy�jteni.
Tudta, ez lesz az utols� lehet�s�ge, k�l�nben valami rossz t�rt�nne mindkett�j�kkel. Azonnali cselekv�sre sz�nta el mag�t. Megfogta Dylan ernyedt karjait �s felh�zta, majd nagy nehezen a h�t�ra vette a fi�t, aki cseppet sem volt k�nny�. H�vogat� hangot hallott meg hirtelen, ami mintha er�vel t�lt�tte volna fel. De persze k�s�bb maga sem tudta, hogy volt erre k�pes.
Mikor kil�pett a barlangb�l valami teljesen megv�ltozott benne. Dylant �vatosan letette a selymes f�vel bor�tott f�venyre. Mintha megv�ltozott volna az arca �s megk�nnyebb�lt volna. Mary v�gigsim�totta a h�feh�r arcot. F�lelme al�bbhagyott �s egyre er�sebbnek �rezte mag�t. K�r�ln�zett a tiszt�son, ahol minden eleven �s z�ld volt. A hold narancss�rga f�nye bar�ts�gosan vil�g�totta be a t�jat, ahol egy krist�lytiszta patak cs�rgedezett. Nyugtat� langyos szell� sim�totta ki a rakonc�tlan tincseit az arc�b�l. Erdei vir�gok ny�ltak a patakparton �s az illatuk �des �s b�d�t� volt. Maryt vonzotta a v�z, let�rdelt a z�ld f�re �s a a forr�s f�l� hajolt. Z�ld szemeit most k�l�n�sen szikr�z�nak l�tta. Arcvon�sai olyan m�sok voltak.
�benfekete g�nd�r haja, amit el�g nehezen zabol�zott meg, most belel�gott a v�zbe. Lassan belemer�tette a kez�t, kellemesen h�s volt. Megmosta az arc�t, enyhe cs�p� �rz�st �rzett a homlok�n l�v� sebek miatt, amik elt�ntek �s a szeme is mintha megjavult volna. Mikor a l�ny �jra a forr�s v�zt�kr�ben n�zett egy k�pet l�tott.
Az �sz r�t sz�neiben j�tsz� t�jat l�tott. A cs�p�s �szi sz�l faleveleket sodort mag�val. Felismerte a helyet: Darkness Falls. Im�dta azt a helyet mindenn�l jobban. A k�rnyezet teljesen m�s volt, mint Londonban. A v�z t�kr�ben saj�t mag�t pillantotta meg, de valahogy m�sk�ppen. Id�sebb volt, haja laza kontyba volt t�zve, amibõl n�h�ny tincs kil�gott. Smaragdz�ld lev�lmint�s feh�r tal�rt viselt, ami az er�s sz�lben fodroz�dott. Azon a helyen �llt most, ahol a ny�r elej�n rajzolgatott. V�ltozott a k�p �s Mary jobban szem�gyre vehette saj�t mag�t. V�rand�s volt, s boldog mosollyal simogatta g�mb�ly�d� pocakj�t. Azt�n megpillantott egy f�rfit.
Tejf�lszõke r�vid haj�r�l a l�ny, mindig felismerte. Dylan volt �vekkel id�sebben, igaz ugyanazzal a mosollyal, amivel mindig megdobogtatta a sz�v�t. A l�tom�sban l�v� Dylan �t�lelte Maryt.
– Vesz�lyes a j�v�be l�t�s- sz�lalt meg egy n�i hang a l�ny h�ta m�g�tt.
– Ez val�s�g?- k�rdezte a l�ny.
– R�szben, a j�v� kiismerhetetlen. Term�szetesen vannak olyan dolgok, amik eleve el vannak rendeltetve, ezeket meg lehet j�solni �s nem lehet elker�lni. De az od�ig vezet� �t hom�lyos �s kisz�m�thatatlan.
– Ki vagy te?- k�rdezte Mary feleszm�lve.
– Lady Nessana vagyok.
– �n Mary...
– Elena Potter. Igen tudom.
– Honnan ismer engem?
– �n rengeteg dologr�l tudok, amir�l nem is hinn�d, hogy tudok. De most �bressz�k fel Dylant.
– Oh szents�ges Merlin, teljesen megfeledkeztem r�la- mondta a l�ny r�m�lten.
– Itt biztons�gban van- mondta a Lady �s k�zelebb ment a f�ben fekv� fi�hoz �s kiny�jtotta a kez�t �s k�nt�lni kezdek.
Dylan sebei l�tv�nyos gy�gyul�snak indultak �s a fi� �bredezni kezdett.
– Hol vagyok?
– Biztons�gban vagy.
– Irt�zatosan f�j a fejem- mondta a fi� nyavalyogva.
– Hamar el fog m�lni- sz�lt a Lady.
– J�l van Dylan?- k�rdezte agg�dva Mary �s let�rdelt a fi� mell�, majd megfogta a kez�t.
– Semmi bajom- mosolyodott el a fi�.
– Annyira agg�dtam �rted- pr�selte ki a szavakat a l�ny, akit fojtogatott a s�r�s.
– Rendben vagyok, nem kell agg�dnod- mondta a fi�, lassan felkelt �s mag�hoz szor�totta Maryt, akinek p�r k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n, majd a gy�ngyh�zf�ny� csepp a f�ldre cseppent, s onnan egy feh�r r�zsa n�tt ki.
Lady Nessana elmosolyodott a k�t fiatal jelenet�n. � m�r tudta, hogy mind a ketten v�gzet�k fel� tartanak �s nem �ll�thatja meg �ket semmi. M�g mindig akadtak olyan dolgok, amiben �ssze kell csiszol�dniuk, de nem lesz gond.
– Figyeljetek r�m!- sz�lalt meg komolyan a Lady.- Vesz�lyben vagytok, az �letetekre t�rnek �s am�g nem vagytok k�pesek egyenl� f�lk�nt helyt�llni. Nem engedhetem, hogy bajotok essen. A nyakatokban l�v� l�nc seg�teni fog, de nem tud titeket mindent�l megv�deni. Vigy�zzatok egym�sra �s magatokra.
– De...- kezdte Dylan.
– Nem maradhattok, vissza kell mennetek. Tudom, hogy rengeteg k�rd�setek lenne m�g, de nem mondhatok t�bbet.
Dylan ek�zben valami nagyon furcs�t �rzett, mintha az elm�j�be pr�b�ln�nak behatolni. Ment�lisan valaki kapcsolatot akar vele l�tes�teni? K�l�n�s. Majd egy hang sz�lalt meg a fej�ben:
„- Viselkedj term�szetesen- mondta a Lady.- Van m�g egy dolog amit szeretn�k neked elmondani. L�gy egy kicsit t�relmesebb Maryvel. Er�snek mutatja mag�t, de val�j�ban olyan t�r�keny. Vigy�zz r� �s szeresd. L�sd meg benne a f�nyt! ”
– Most pedig mennetek kell! K�s�rje Merlin vigy�z� szeme az utatokat.
Hirtelen forg�sz�l t�madt �s a k�t fiatalt �jra elnyelte a semmib�l j�tt forg�sz�l. Mary szorosan Dylanbe karolt �s becsukta a szem�t, a fi� pedig �v�n �t�lelte, de nem �llhatta meg, hogy el ne mosolyodj�k.

"Te vagy az egyetlen a f�ld�n,
Aki�rt mindent megteszek,
Veled �letemet t�lt�m,
Nem csak m�l� perceket.

Nem �g�rek kincset, csillagot,
Csak h� sz�vet adhatok,
�rzem m�s� nem lehetsz,
�n is csak a Tied, ha igaz�n szeretsz."

(Goethe)

***

A kora d�lut�ni nap bemer�szkedett a z�ld lomb� hatalmas f�k k�z�, s v�gigsim�totta a f�venyen szunnyad� k�t fiatal arc�t, akiket ez cseppet sem zavar, mivel sz�vesen �lmodt�k az �lmukat. Ez�rt a huncut szell� tov�bbhaladt �s megt�ncoltatta a halv�ny sz�n� harangvir�gokat, akik sz�vesen illegett�k magukat. Minden olyan b�k�s volt �s nyugodt. Apr� �nekesmadarak trill�ztak a sz�z�ves v�n g�cs�rt�s f�kon.
De mivel semelyik �des �br�nd sem tarthat sok�ig, �gy az arra j�r�, helyesebben rep�lõ fekete varj� panaszos k�rog�sa felriasztotta Maryt �s Dylant, akik term�szetesen nem akartak felkelni, de ezt egym�snak nem igaz�n vallott�k volna be. A fi� morcosan t�r�lgette a szem�t �s pr�b�lta kicsit arr�bb l�kd�sni Maryt, aki nem akarta elengedni. Visszagondolva Dylan el�g bizarrnak �s furcs�nak tal�lta Lady Nessan�t �s a t�bbi dolgot, valami okn�l fogva ink�bb nem j�rtatta ezen az agy�t.
- M�r megint hol vagyunk?- k�rdezte Mary.
- Az erd�ben-�s�tott Dylan �s belet�rt a haj�ba, ami m�g jobban sz�t�llt, mint el�tte.
- De melyikben?
- Nem mindegy?
- Jaj olyan f�raszt� vagy Dylan.
- Meg ut�latos, akit gy�l�lsz?
- Pontosan.
- M�g mindig gy�l�lsz?
- M�r nem olyan nagyon.
- Ez j� jel.
- De ne b�zd el magad! M�g egy j� ideig nem ker�lsz bele a sz�vem cs�csk�be.
- Mi�rt volt olyan id�szak, amikor ott voltam?
- Nem- v�gta r� gyorsan a l�ny, de egy kis p�r jelent meg az arc�n.
- Aha- mondta Dylan, de el kellett fojtania egy kaj�n mosolyt, mivel tudta, hogy Mary k�pes lenne megint megharagudni r�.- Na kelljen fel Miss Potter! Megn�zz�k, merre jutunk vissza a kast�lyba?
- Rendben.
Dylan seg�tett Marynek felkelni. Az �t tov�bbi r�sze csendben telt, mivel egyik�knek sem volt hangulata a m�sikkal besz�lni. B�r k�sza gondolataik egym�son j�rtak, n�ha lopva egym�sra n�ztek, de mindig elkapt�k a fej�ket.
N�h�ny �ra m�lva ritkulni kezdett az erd�, �s el�bukkantak a kast�ly b�szke tornyai. Mary mag�ban h�l�t adott Merlinnek, hogy most az egyszer nem t�vedtek el �s �ps�gben gond n�lk�l visszat�rtek. Nem tudott nem gondolni a t�rt�ntekre. Lehet, hogy Dylan eszm�letlen volt, de nem akarta kimondani, hogy szereti. M�g mag�nak se volt hajland� beismerni a nyilv�nval� t�nyeket. R�n�zett Dylanre, aki visszan�zett r� �s ugyanaz volt a szem�kben csak nem akart�k egym�s el�tt beismerni.
Egyetlen dolog volt, amivel egyik�k sem tudott mit kezdeni: Mik�nt sz�moljanak be „csod�s” visszat�r�s�kr�l, no elt�n�s�kr�l nem is besz�lve? Dylan nagyon j�l tudta, Piton professzornak be kell sz�molnia, mert � gond n�lk�l tud �zenni apj�nak. B�r sokat � sem tudott mondani a t�rt�n�sekr�l, mivel semmi v�ltoz�st nem �rz�kelt �s az is rejt�ly volt sz�m�ra, hogy mit kapott a Ladytõl. Hirtelen esz�be jutott valami �s meg�ll�totta Maryt.
- H� te meg mit…
- �llj meg egy percre!- mondta Dylan �s megfogta a l�ny mindk�t karj�t.
- Mi akarsz?
- Besz�lni.
- Ezt lehet �m �gy, hogy leveszed r�lam a kezed, mert kicsit kellemetlen, amikor valaki a kezeidet szor�tja.
- Ok�, ok�, �rtettem.
- Na akkor besz�lj hallgatlak!
- Nos, h�t arr�l lenne sz�, hogy…- kezdte, majd kicsit elbizonytalanodott- Nem tudom mit akartam mondani.
- Dylan az �g szerelm�re, �gy soha az �letben nem �r�nk oda a kast�lyhoz.
- J�l van, j�l van… Csak h�t mi is volt? Nem tudom.
- Jaj.
- �hh megvan.
- �ldott legyen Merlin szent neve - mondta a l�ny g�nyosan.
- Teh�t azt akartam megbesz�lni vele, hogy mit is mondunk a t�bbieknek.
- Mit mondan�nk? Az igazat.
- De szerintem nem kellene err�l tudniuk.
- Ugyan mi�rt?
- Mert csak.
- Mi�rt csak?
- Jaj ti n�k, nektek mi�rt kell mindenre magyar�zatot keresni?
- Hogy meg�rts�k a magad fajt�k bonyolult �szj�r�s�t.
- Nekem nincs bonyolult �szj�r�som. Csup�n szeretn�m, ha nem mondan�nk err�l a t�bbieknek semmit.
- J� legyen, ahogy te akarod, b�r nem �rtem, mi�rt ilyen fontos neked, hogy titokban maradhasson.
- Akkor ez megbesz�lt�k, sz�val mehet�nk is- mondta azzal elindult.
- �s akkor mit mondunk mi t�rt�nt?
- Ezt r�d b�zom-, mondta hanyagul a mardek�ros.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- k�rdezte m�rgesen Mary �s megszapor�zta l�pteit.
- Te �gyis szak�rt� vagy a mesemond�s t�m�ban.
- Hmm nem is tudom ki volt az a meg�talkodott gazember, aki azt mondta minden csajnak, hogy neki van a legnagyobb…
- Na el�g legyen!- mondta Dylan �s elpirult kicsit, de ink�bb a d�ht�l- Semmit ne k�rd�jelezz meg addig, am�g nem l�ttad azt.
- A f�lresiker�lt var�zslatod miatt mindent l�ttam - mondta a l�ny �s elford�totta a fej�t, �s elfojtotta a nevet�st, ami majdnem felt�rt bel�le, amikor megl�tta Dylan arc�t.
- Mir�l besz�lsz?
- Tudod te azt nagyon j�l.
- De �n nem hazudtam.
Mary meg�llt, majd egy�tt�rz� tekintettel r�n�zett a fi�ra. Egy sz�npadias s�hajt hallatott, majd r�tette a fi� v�ll�ra a kez�t.
- J�l van,- itt tartott egy kis hat�ssz�netet-Elhiszem.
Dylan ha eddig nem, most igaz�n d�h�s lett. Ut�lta, amikor megk�rd�jelezt�k a szavahihet�s�g�t. Pl�ne ha az a bizonyos illet� egy l�ny. Az �t h�tralevõ fel�ben csendesen bandukoltak. S Dylan d�he sz�p lassan elp�rolgott, �s fej�ben �jabb gondolatok fogalmaz�dtak meg. Meg kell h�d�tania Maryt, de hogyan? Vett egy nagy leveg�t �s belekezdett:
- Mary?
- Tess�k.
- Szeretn�k veled m�g valamit megbesz�lni.
- Mit?
- Nos egy el�g szem�lyes t�m�r�l lenne sz�.
- Halljuk!
- Sz�val tudom, hogy neked most nincs bar�tod.
- Igen ezt mindenki tudja-, forgatta meg a szem�t a l�ny, de valami megmagyar�zhatatlanul kellemes �rz�s ker�tette hatalm�ba, �s meg�rz�sei megs�gt�k neki, hogy Dylan valami olyasmire k�sz�l, amit m�r r�g�ta v�rt.
- �s h�t arra gondoltam, hogy tal�n lehetn�k �n a te…
- Dylan- hangzott egy ki�lt�s a t�volb�l- Dylan, �desem.
- Pont a legjobbkor- s�hajtott lemond�an, �s amikor megfordult- Jaj ne!
- Dylan �des,- kezdte a l�ny, amikor k�zelebb j�tt- h�t nem hallottad, hogy h�vlak cukorfalat?
- Hehe Eris, te mit keresel itt?- k�rdezte Dylan �s elkeseredett k�pet v�gott.
- Csak megl�togatom Connor b�csit, a keresztap�mat - mondta a g�nd�r haj� l�ny, aki igen csak m�ly kiv�g�s� bl�zban jelent meg, �s a szokny�ja r�vids�g�rl pedig sz�t ne is ejts�nk.
- Connor b�csit, h�t ez nem nagyszerû- morogta a fi� �s f�lve Maryre n�zett, akinek szikr�ztak a szemei.
- Hallottam kicsim, hogy ide k�ld�tt az ap�d, �s gondoltam megl�togatlak- mondta Eris �s megsimogatta Dylan arc�t.
- Nagyon kedves t�led- er�ltetett mosolyt az arc�ra a fi�, de pr�b�lta lefejteni a nyak�r�l a l�ny kezeit.
- H�t � meg ki?- k�rdezte lesajn�l�an Eris �s kih�v�an v�gigm�rte Maryt majd elfintorodott.
- Nem ismersz meg Eris?- sz�lalt meg hidegen a l�ny.
- Att�l tartok nem. Dylan ugye � nem a bar�tn�d?
- Mi lenne, ha engem k�rdezn�l?- k�rdezte Mary, majd el�rel�pett �s arr�bb l�kte Dylant.
- Akkor meg t�ged k�rdezlek.
- Mary Elena Potter vagyok, �s nem mondd, hogy nem ismersz, mert velem j�rsz egy �vfolyamba.
- Merlinre - kapta sz�ja el� a kez�t a l�ny- Kezdesz kev�sb� ocsm�nyul kin�zni. Elt�nt a szem�veg �s a hajad is ki van bontva. Csod�s. Na Dylan menj�nk, mert nek�nk m�g sok dolgunk van - mondta a l�ny, s azzal elindult Dylan fel�, de k�zben nem felejtett el v�ll�val nekimenni Marynek. - Viszl�t kedvesem!
A l�nyt bel�l el�nt�tte a d�h �s megfogatta, hogyha m�g egyszer a k�zel�be j�n ez a l�ny, ki fogja kaparni a szem�t. Hogy k�pzeli? Szinte forr�snak indult a v�re. �k�lbe szorult a keze �s m�son nem j�rt az esze csak a bossz�n. Nem is k�slekedett sok�ig, r�gt�n elindult a kis p�rocska fel�.