4. fejezet - Vertha ikrek

  2006.07.31. 19:03

IV. fejezet
Vertha ikrek

A hatalmas k�tsz�rny� ajt� h�tborzongat� nyikorg�s k�s�ret�ben kit�rult. A kis csapat Emily m�g� b�jva elindult befel�. Hatalmas k�r alak� teremben n�zhettek sz�t, aminek plafonig �rõ ablakai voltak. Ezeket karmazsinpiros drap�ri�k �lelt�k k�r�l mindk�t oldalr�l. A t�r k�zep�t egy �ri�si ov�lisforma t�lgyfaasztal t�lt�tte ki, amit bord� b�rsonyba b�jtatott, s�lyos, f�b�l k�sz�lt sz�kek vettek k�r�l. Az asztal egyik v�g�n k�t s�t�tbe burkol�z� alak �lt, akik �ppen csendesen besz�lgettek. De amikor �szrevett�k a fiatalokat, abbahagyt�k a besz�lget�seket, az egyik�k tapsolt egyet, amitõl a falakon l�võ f�kly�k meggyulladtak. Ekkor v�lt kivehetõv� a k�t f�rfi alakja. A baloldalon �lõ f�rfi, h�sz �v k�r�linek l�tszott, r�vid holl�fekete haja volt, �s melegbarna szeme, az arc�n egy ellen�llhatatlan mosoly jelent meg, amikor megl�tta Emilyt. A l�ny �gyet sem vetett r�, hanem komoly tekintettel n�zett a m�sik f�rfira, aki, �gy az �tvenes �veiben j�rhatott. K�k szeme csillogott a f�kly�k f�ny�ben, haja r�vid �s õsz volt. Arca enyh�n borost�s volt, egy apr� v�g�s volt a jobb szem�ld�ke felett �s az �reg kori r�ncok m�r megl�tszottak rajta, de meg m�g �gy is valamilyf�le f�ld�nt�li nyugodts�g sug�rzott az eg�sz megjelen�s�bõl. Mind a ketten fel�lltak a hely�krõl. Emily kifejez�stelen arccal n�zett az õsz haj� f�rfira, majd megsz�lalt:
- J� est�t, MacCaulum professzor!- mondta hat�rozottan - Meghoztam a csapatot.
- K�sz�n�m Emily- mondta ny�jasan az �reg.
- Akkor �n menn�k is tov�bb. M�g lenne egy tal�lkoz�m, mielõtt elmenn�k a Vertha ikrek�rt.
- Emily kedvesem,- sz�lalt meg a m�sik f�rfi, m�ly b�rsonyos hangon- ne siessen �gy, van m�g ideje, ne f�ljen.
- M�r megbocs�sson kedves Owen,- sz�lt kim�rten - de ha megengedi, akkor rendesen v�gezn�m a munk�m.
- Emily- sz�lalt meg csit�t�an a professzor - Semmi sz�ks�g arra, hogy siessen.
- Uram, hiszen �n is tudja, hogy szor�t minket a hat�ridõ. �s ha most megbocs�tanak.
Azzal a l�ny sarkon fordult �s m�sodpercek m�lva csak a hûlt hely�t n�zhett�k. A t�rsas�g meredten b�mult a k�t f�rfira. Fogalmuk sem volt, mitõl lett Emily viselked�se ilyen furcsa. B�r azzal nagyon is tiszt�ban voltak, hogy ennek valami k�ze lehet MacCaulum professzor mellett �ll� f�rfihoz. A csented v�g�l a professzor t�rte meg.
- �dv�z�llek bennetek a Malfoy kast�lyban, ami k�t h�napig az otthonotok lesz. �n Connor MacCaulum professzor vagyok. Õ pedig Owen Graham professzor- az eml�tett egy b�lint�ssal nyugt�zta a bemutat�st.
- Nagyon �rvendek- sz�lalt meg a b�rsonyos hang.
- Emily, Owen �s j�magam fogunk k�pezni titeket. De most asztalhoz, mert perceken bel�l t�lalva lesz.
Ahogy ezt kimondta az asztalon megjelentek a t�ny�rok, �s hamarosan a vacsora �nycsiklandoz� illata csapta meg az �hes fiatalok orr�t. �gy h�t a kicsi csapat, mint egy �hezõ farkas �gy vetette r� mag�t a fels�ges �tkekre. Egyetlen szavuk sem volt eg�szen az ev�s befejez�s�ig, amikor MacCaulum professzor ki nem adta a lefekv�shez a parancsot. Owen vezet�s�vel a gyerekek elindultak a sz�mukra kijel�lt h�l�k�rlet fel�. Hossz� folyos�kon mentek kereszt�l, �s rengeteg l�pcsõt m�sztak meg mire, fel�rtek a d�li toronyba. Egy kisebb, n�v�nyi mot�vumokkal d�sz�tett, mahag�ni ajt� vezetett a k�r alaprajz� helyis�gbe, ahol mindenkinek n�vre sz�l�an ki volt utalva egy saj�t szoba. Az elõt�r otthonosan volt berendezve. K�nyelmes fotelok �s egy kanap� helyezkedett el a k�z�ppontban. Hatalmas panor�ma ablak volt, mindj�rt az ajt�val szemben. A mennyezet a nagy �s a kismedve csillagk�p�t mutatta, amik most halv�nyan pisl�koltak. Miut�n Owen elhagyta a terepet, mindenki sz� n�lk�l bement abba a szob�ba, mire az õ neve volt cirkalmas betûkkel ki�rva. Mary s�hajtva vette tudom�sul, hogy jobb szomsz�dja Dylan, a bal pedig valami Adriano Vertha nevû fi�, akirõl fogalma sem volt, hogy kicsoda. Ennek a fi�nak a szob�ja mellett, pedig Vittoria h�l�szob�ja volt. Dylan mielõtt benyitott volna a sz�m�ra kiutalt helyis�gbe, Mary fel� n�zett. A l�ny ellenben r�gt�n elford�totta a fej�t, ahogy tal�lkozott a tekintete a j�g k�k szemekkel, �s a fi� m�r csak az ajt� csap�d�s�t hallotta.


***

Dylan ezen a reggelen kor�n �bredt. �gy �rezte, mintha le se fek�dt volna aludni. Egy�ltal�n nem volt kipihent. Egy ideig csak fek�dt az �gyban, �s �res tekintettel b�multa a falat. Azt�n �s�tott egy nagyot, majd felkelt �s kiment a szob�j�b�l. Az elõt�rben nem tal�lt m�g senkit. M�g is, mint v�rt, ki lenne hajnali 5-kor idekint? �gy gondolta, ink�bb el�l a kanap�ra �s megpr�b�lja mag�t elfoglalni valamivel, ha m�r �gy sem tud visszaaludni. Megl�tott egy halom �js�got �s hogy elûzze az unalm�t, neki �llt olvasni. Alighogy elm�lyedt a sz�vegben, Mary ajtaja kiny�lt �s kil�pett rajta a l�ny. Haja kibontva omlott a v�ll�ra, �s szem�vege nem volt rajta, �gy kicsit hunyor�tva n�zett a kanap�n l�võ elmos�dott alak k�rvonalaira f�kusz�lva. Dylan felkapta a fej�t �s hirtelen egy nagyon furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Olyan, amit szavakkal nem lehet pontosan k�r�lhat�rolni. Valamilyen olyan �llapotba ker�lt, mint amikor eddig �szre sem vett dolgok vil�gosodnak meg elõtt�nk, �s l�tv�ny egyszerûen le�rhatatlan. Dylan bamb�n b�multa a l�nyt, aki egy t�r�lk�zõt meg az aznapi ruh�it tartotta a kez�ben. Mary r�vidl�t� r�v�n nem l�tta a fi� csod�lkoz� tekintet�t. M�r �tkozta mag�t, hogy ilyen kor�n kelt, de mivel tegnap a zuhanyz�st f�radts�g miatt elhalasztotta, m�r igen csak esed�kesnek �rzete a hi�ny p�tl�s�t. A szõke sz�vtipr�n k�v�l m�s nem tart�zkodott az elõt�rben, k�nytelen volt tõle meg�rdeklõdni, ugyan merre is tal�lja a f�rdõt.
- El�g ki�br�nd�t� k�pet v�gsz- sz�lalt meg Dylan- Mosolyoghatn�l is n�ha.
- Aha hajnali 5-kor csak mosolyogni van kedvem.
- Mert ink�bb mihez lenne kedved?
- F�rdeni akarok.
- Azt hiszem, ebben tudok seg�teni - mondta Dylan �s elõvette a var�zsp�lc�j�t- Suvikus!
�s a l�nyt r�zsasz�n hab lepte el �s a ruh�ja cs�p�g�tt a v�ztõl. Dylan diadalmas vigyorra h�z�d� ajkakkal n�zett a d�h�s l�ny szem�be �s elnevette mag�t.
- �h l�tom nagyon �lvezed a helyzetet- morogta a l�ny- Nagyon vicces mit nem mondjak, de figyelmeztetlek, ezt m�g �gyis megb�nod.
Mary r�gt�n a p�lc�ja ut�n ny�lt, de a mozdulat f�lbe maradt, mivel az eml�tett eszk�z a szob�j�ban az �jjeliszekr�nyen pihent. Dylan tov�bbra is nevetve n�zett a l�nyra, aki m�r tajt�kzott a d�htõl. Mary m�rgesen a szob�ja fel� vette az ir�nyt �s becsapta maga ut�n az ajt�t. Kellett n�h�ny perc mire kicsit lehiggadt. Morogva levetette a szappanos �s vizes ruhadarabokat. Bõre ragadt a sok szappant�l, ez�rt m�r egyre s�rgetõbb� v�lt a f�rd�s. Akkor vette csak �szre, hogy az �jjeliszekr�nyen �rv�lkodik egy pergamentekercs, ami nem volt m�s, mint a kast�ly r�szletes tervrajza �s a hozz� tartoz� birtok t�rk�pe volt felt�ntetve. Mary m�sodpercek t�red�ke alatt tal�lta meg a legk�zelebbi f�rdõszob�t. �gy h�t �sszeszedte a piperecuccait �s elindult kifel�. Dylant m�r nem tal�lta az elõt�rben, ami nagy megnyugv�ssal t�lt�tte el. Azonban a fi� szob�j�nak ajtaja t�rva nyitva volt. A l�ny ben�zett �s l�tta, hogy az teljesen �res. Ez n�mi aggodalommal t�lt�tte el, azt�n meggyõzte mag�t arr�l, hogy Dylan�rt teljesen felesleges aggodalmaskodnia.


***

Mary hamar r�tal�lt a f�rdõszob�ra, ugyan is az nem volt messze a sz�ll�shely�ktõl. Egy kihalt folyos�n kellett v�gigmennie, amit v�gel�thatatlan hossz�s�g� kopott v�r�s b�rsonyszõnyeg fedet. A falakon poros festm�nyek l�gtak, �s az eg�sz folyos� tele volt f�klyatart�val. Mary egy ablak mellett elmenve ellen�llhatatlan v�gyat �rzett arra, ahogy kitekintsen rajta. L�legzetel�ll�t� l�tv�ny t�rult a szeme el�. A kast�ly egy hatalma erõd vette k�r�l, aminek f�nak lombkoron�j�n megcsillantak a felkelõ nap elsõ sugarai. A l�ny elmosolyodott, m�g egy darabig gy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban, azt�n folytatta az �tj�t. Hamarosan egy ajt�n bel�pve meg�rkezett a f�rdõszob�ba. Az egyik mosd�kagyl�ra letette a cuccait, term�szetesen most nem felejtette mag�val hozni a p�lc�j�t. Azt�n k�r�ln�zett a f�rdõben, amint cseppen sem lehetett volna �tlagosnak mondani. Nyugodt sz�vvel, b�r erõs t�lz�ssal mondhatn�nk a helyis�get uszod�nak is. K�z�pre egy hatalmas medence volt elhelyezve, amiben gõz�lg�tt a melegv�z. A helyis�g h�ts� szekci�ja viszont k�t r�szre lett osztva, egy fi� �s egy l�ny r�gi�ra. Mary v�zcsobog�st v�lt hallani a k�zeli zuhanykabinb�l, de m�g, ha csak ez lett volna a legnagyobb probl�m�ja. Egyszer csak minõs�thetetlen, egyszerûen le�rhatatlan hang �t�tte meg a f�l�t, ami egy�bk�nt az I can see clearly now c�mû sz�m dallam�t volt hivatott ut�nozni el�g egy�ni elõad�sban. A l�ny r�gt�n beazonos�tott az illetõt, - akinek aj�nlott lett volna mihamarabb az �nekl�s helyett sz�jjal fest�ssel pr�b�lkoznia vagy valami kev�sb� k�ros tev�kenys�get v�gezni a sz�j�val- �s õ nem volt m�s, mint a Malfoy csal�d legifjabb tagja: Dylan. Mary miut�n felm�rte a dal �ltal okozott k�rokat, akarva akaratlanul bossz� terv fogalmaz�dott meg benne �s egy boszork�nyos mosollyal nyugt�zta, hogy õ bizony ezt v�ghez is fogja vinni. Odasettenkedett az egyik csaphoz, �s megnyitotta azt. Majd sz�molni kezdett 5, 4, 3, 2, 1 �s egy magas c hangozott fel, de az ut�na k�vetkezõ szavakat a mi dalos pacsirt�nk m�ly bariton hangon, nem �ppen szalonk�pes form�ban hangoztatta �s ezek cseppet sem illettek egy mûvelt ember sz�j�ba. Mary tudta, hogy ha meg akarja �szni az incidenst lehetõleg sz�razon, akkor nem �rtana elb�jnia Dylan v�rben forg� tekintete elõl. A fi� kil�pett a f�lk�bõl, paprikapiros arccal, csapzott vizes szõke hajjal �s gyilkos tekintettel. Izmos halv�nybarna bõr�n ezernyi gy�m�ntk�nt ragyog� v�zcsepp folyt v�gig, izz� j�g k�k szem�t v�gigfutatta a helyis�gen, majd egy h�feh�r t�r�lk�zõt csavart maga k�r�. M�r �ppen indult volna, amikor megl�tott valamit, ami ezelõtt nem volt ott, amikor õ idej�tt zuhanyozni, de nagyon is j�l tudta, hogy ez a pipere felszerel�s ki� is lehet. H�trasim�totta tejf�l szõke haj�t, amibõl n�h�ny tincs laz�n a homlok�ra hullott vissza, majd b�rsonyos hangon megsz�lalt:
- Tudom, hogy itt vagy Mary!
A l�ny a v�laszfalnak dõlve k�vette az esem�nyeket. Sz�ve hevesen vert, szinte kiugrott a hely�rõl. Adrenalin sz�nje az egekben sz�rnyalt, keze nyirkos lett, �s �rezte, hogy egyre t�bbsz�r halad v�gig az eg�sz test�n egy bizserg�shull�m. Azt�n hallotta az ajt� fel� t�volod� l�pteket, majd egy ajt�csuk�d�st �s ut�na nagy cs�ndet. "Tal�n feladta?"- tette fel mag�ban a k�rd�st Mary. M�ly levegõt vett, majd l�pett egyet azt�n meg egyet.
Remeg�s futott v�gig a test�n, amikor k�t vizes kezet �rzett a derek�n. Dylan, aki �gyesen a l�ny h�ta m�g� ker�lt, mivel a v�laszfal m�g�tt volt hely, hogy �szrev�tlen�l meg tudja ker�lni, �gy sim�n elõny�sebb helyzetbe ker�lt. A fi� diadalmasan felkapta a l�nyt.
- Most megvagy!- nevette el mag�t.
- Tegy�l le!- ki�ltott a l�ny �s kap�l�zni kezdett.
- K�v�ns�ga nekem parancs h�lgyem- sz�lt a ravasz fi� neg�desen.
Majd egy laza mozdulattal beleejtette a l�nyt a medenc�be, aki m�g a v�zal�mer�l�s elõtt sikoltott egy nagyot. Dylan s�t�ni nevet�sbe kezdett, de j�kedve hamar lehalv�nyodott, amikor nem l�tta Mary felj�nni. Let�rdelt a medence sz�l�re, de nem l�tott semmit.
- Mary ne sz�rakozz! Gyere fel azonnal!- mondta n�mi ijedts�ggel a hangj�ban
Majd ekkor Mary kiemelkedett a v�zbõl �s Dylan nyak�ba csimpaszkodva beh�zta a d�bbent fi�t a medenc�be. Dylan pr�szk�lve j�tt fel a felsz�nre, ahol m�r Mary v�rta nevetve.
- Te �lnok kis boszork�ny- sz�lt Dylan.
- M�gis mit v�rt�l?
Dylan k�zelebb �szott, majd fr�csk�lni kezdt�k egym�st. Majd a fi� hat�rozott mozdulattal, le akarta nyomni Maryt a v�z al�, de a mozdulat m�g sem siker�lt �gy, ahogy õ gondolta. �t�lelte a l�ny, majd erõsen mag�hoz h�zta �s maga sem tudta mi�rt, de megcs�kolta. Mindkettõj�k sz�ve hevesen vert, ak�r az indi�nok harca h�v� dobszava. Forgott k�r�l�tt�k a vil�g �s azt gondolt�k, boldogan haln�nak meg, ha ezek lenn�nek �let�k utols� percei. Mary levegõt sem mert venni, de a pillanatnyi k�bulatb�l eml�kk�pek sokas�ga z�kkentette ki. Darkness Fallesi erdõben t�rt�nt dolog, ahogy Dylan cs�kolta �s �lelte azt a m�sik l�ny, �gy ahogy most õt most. D�h j�rta �t a test�t, az eleven tûz �gett benne. Teljes erej�bõl ell�kte mag�t�l Dylant, �s egy hatalmas pofonnal fizetet neki a cs�k�rt, ami�rt nem is olyan r�g a m�g a lelk�t is eladta volna.
- Mary- sz�lat meg �gõ arccal Dylan.
K�nnyek jelentek meg olajz�ld szem�ben, majd a l�ny, gondolkoz�s n�lk�l kim�szott a medenc�bõl, mielõtt m�g a d�bbent fi� b�rmit is sz�lhatott volna. Dylan, aki �rtetlen�l �llt az eset elõtt, csak n�zete, ahogy becsuk�dik az ajt�, �s v�laszt keresve, hangosan is elmondta a k�rd�st, ami bel�l szinte �gette.
- Mit csin�ltam?
Szavai visszhangot vertek a csupasz falakon, de magyar�zatlanok maradtak. Ezek ut�n �jra �s �jra felid�zõdtek benne az olajz�ld szemek, amik miatta ker�ltek k�nnyf�tyol m�g�. Nem tudott szabadulni, valami ott bel�l nagyon f�jt neki, �s ez olyan volt, amit eddig m�g soha nem �rzett. Nem tudta minek is nevezze ezt, �s egy�ltal�n nem �rtette, mi�rt pont vele t�rt�nik most mindez. Egyetlen egy l�nnyal sem �lt �t ilyet, mint most Maryvel. De miben m�s Harry Potter l�nya, mint a t�bbi? Erre a k�rd�sre egyszerû lett volna a v�lasz, csak Dylan m�g nem j�tt r� a dolgok l�nyeg�re. Szomor� szemekkel n�zett k�r�l a helyis�gben, mintha seg�ts�gre v�rna, de nem volt ott senki, aki seg�thetett volna. Erõt vett mag�n, azt�n kim�szott a v�zbõl.

***

Mary vizes p�l�ban rohant v�gig a folyos�n, ami most m�g hosszabbnak tûnt, mint amilyen eddig volt. Haja vizesen, csapzottan libben jobbra-balra �s minduntalan az arc�ra tapadt. Szemeibõl k�nnyek buggyantak ki, bel�l pedig ezer �rz�s kavargott benne, meg�ll�thatatlan �rv�ny keltve, amik a legnagyobb k�oszba kergett�k a l�nyt. Olyan erõs f�jdalmat �rzett, amit eddig m�g egyszer sem. Nem tudta, mit tesz, mit �rez, de nem is �rdekelte. Csak az, hogy min�l t�volabb legyen Dylantõl, aki ir�nt most fogalma sem volt, hogy mit �rez. L�bai magukt�l �s ir�ny�thatatlanul vitt�k elõre, de cseppet sem volt vil�gos elõtte ez, hogy hova is tart most. Zih�lva rontott be egy ajt�n, ami az �tj�t �llta. A sz�ll�shely�kre vezetõ ajt� volt ez. Bent az elõt�rben Vittoria, Josh �s Ryan �lt d�bbenten a kanap�n. Hal�lra r�m�tette õket Mary hat�sos bel�põje. A h�rom fiatal ijedten n�zett az �sszeoml�s sz�l�re sodort l�nyra. A k�t fi� egy csap�sra elfelejtette, hogy haragudott Maryre, most agg�dva tekintettek r�. A l�ny v�dtelen�l, k�ts�gbeesetten keresett egy biztons�gos helyet. M�s lehetõs�ge nem l�v�n a szob�j�hoz sietett.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte Ryan.
- Semmi- j�tt a hiszt�rikus v�lasz.
Majd Mary mit sem t�rõdve a t�bbiekkel, bement a szob�j�ba �s bez�rta az ajt�t. Azt�n nekidõlt, �s lassan lecs�szott a f�ldre. Kez�t ajkaira tapasztotta, amiken m�g mindig �gett a cs�k nyomai. Hangtalanul utat engedett a f�jdalomnak. Amikor egy kicsit megnyugodott el�vett egy zsebkendõt �s let�r�lte a k�nnyeket. Nagy nehezen ler�ngatta mag�r�l a vizes ruh�kat �s sz�razat vett fel helyett�k. Azut�n v�gigfek�dt a baldachinos �gyon �s a p�rn�j�ba f�rta az arc�t.
Ek�zben kint az elõt�rben a t�bbieknek sejt�s�k sem volt, mit t�rt�nhetett Maryvel. Vittoria m�r �ppen be akart kopogtatni bar�tnõje szob�j�ba, amikor megjelent a sz�nen a szint�n csurom vizes Dylan egy sz�l als�gaty�ban, piperecuccokat cipelve. Arc�nak von�sai nagyon furcs�k voltak, ami megd�bbentette a h�rom k�v�l�ll�t. A fi� Mary cucc�t letette a l�ny ajtaja el�, �s csendesen, lehajtott fejjel a szob�j�hoz s�t�lt.
- Veled meg mi t�rt�nt?- k�rdezte Ryan.
- Semmi- hangzott az erõtlen �s halk v�lasz.
Mielõtt m�g tov�bb faggatt�k volna, Dylan becsoszogott a szob�j�ba �s halkan becsukta az ajtaj�t. Ledobta a piperecuccait �s v�gigdõlt az �gyon. Kez�t a feje al� t�ve n�zte a plafont, majd v�gigsim�totta az arc�t, majd az ajkait. Rosszul �rzete mag�t. Nem �rtett semmit, mi�rt cs�kolta meg Maryt, �s mi�rt kapott ez�rt pofont? De azzal nagyon is tiszt�ban volt, hogy m�r megint megb�ntott Maryt. S�hajtott egyet, majd hasra fordult �s beletemette arc�t a p�rn�ba.

***

K�sõ d�lut�n fel j�rt az idõ. Dylan �s Mary m�g mindig a szob�j�ban kuksolt. A t�bbiek pedig tudatlanul �lltak az eg�sz eset elõtt, de ink�bb �gy d�nt�ttek hagyj�k a k�t fiatalt a saj�t lev�ben fõni, �s ink�bb felfedezik a kast�lyt. Mikor azt�n beleuntak abban, hogy Josh remek t�j�koz�d�si k�pess�g�nek h�la, m�r egy �ra hosszat k�rbe �s k�rbe mennek, ink�bb visszat�rtek a klubhelyis�g�kbe.
- Ezek m�g mindig odabent vannak?- k�rdezte Josh.
- Minden bizonnyal ott vannak, mivel mind a k�t ajt� be van z�rva, �s Mary m�g mindig nem vitte be a cuccait a szob�j�ban - mondta Vittoria.
- Nem tudom mi t�rt�nt vel�k- cs�v�lta meg a fej�t Ryan.
- Majd kider�tj�k- vonta meg a v�ll�t Vittoria.
Azt a besz�lget�snek hirtelen v�gszakadt, amikor bel�pett Emily lobog� fekete tal�rban, amiben �gy festett, mint Perselus Piton.
- Na sr�cok nyom�s le az eb�dlõbe, mert meg�rkeztek a t�bbiek, akik m�g itt fogj�k t�lteni veletek a sz�netet- majd k�r�ln�zett- Mary �s Dylan hol van?
- A szob�jukban vannak - mondta Ryan.
- �sszevesztek?- k�rdezte Emily.
- Ugyan m�r- legyintett Josh �s megr�nd�totta a v�ll�t.
- T�z percet kaptok - mondta Emily szigor�an.
- Ok�.
Azzal Emily sarkon fordult �s elviharzott. Vittoria pedig elindult Mary szob�ja fel�, �s bekopogott az ajt�n.
- Mary kapsz egy percet, hogy ki gyere onnan!
- Nem megyek sehov�!- sz�lt bentrõl az ellentmond�st nem tûrõ hang.
- De m�g mennyire, hogy kij�ssz! Parancsba kaptuk, hogy t�z perc m�lva az eb�dlõben kell lenn�nk.
- J� rendben, megyek.
- Helyes!
Mary erõtlen�l felkelt az �gyb�l �s neki�llat egy kicsit rendesebb k�lsõt adni mag�nak, �s pr�b�lta elrejteni a savany� �br�zat�t. Mikor kil�pett Vittoria nem l�tott rajta semmi k�l�n�set, olyan volt, mint m�skor, de bel�lrõl m�g mindig nem volt teljesen nyugodt.
Ek�zben Ryan �s Josh k�z�s erõvel pr�b�lt�k kir�ngatni Dylant a szob�j�b�l, de minden k�s�rlet�nk kudarcot vallott. Vittoria az "�g" fel� n�zett, majd s�hajtva a cs�põj�re tette a kez�t, majd valami olyasmit mondott, hogy pasik. Azt�n a f�le m�g� tûrte az egyik rakonc�tlan m�z szõke hajtincs�t �s bement az ifjabb Malfoy szob�j�ba. Ryan �s Josh �ppen az �gyr�l pr�b�lt�k leh�zni a fi�t, aki az �gyt�ml�ba kapaszkodva tiltakozott ez ellen.
- Dylan ne k�resd magad! Jelen�s�nk van, �gyhogy igyekezz!
Dylan morgott valamit �s elengedte az �gyt�ml�t, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy a l�b�t fog� k�t bar�tja a f�ld�n landolt, õ pedig f�lig lecs�szott az �gyr�l. Azt�n a fi�, miut�n ler�zta a l�b�r�l a k�t sr�c kez�t, megigaz�totta a farmerj�t �s k�cos hajjal oda�llt Vittoria el�, aki csak rosszallva cs�v�lta a fej�t.
- K�sz vagyok - mondta Dylan flegm�n.
- Remek, akkor indul�s!- adta ki a parancsot- Josh, Ryan ez nektek is sz�lt!
- J�, j� megy�nk!
- Oh mikor �lem meg azt, hogy nem fogtok t�bbet gyerekesen viselkedni.
- Mit mondt�l?- k�rdezte Josh.
- Semmit- mondta a l�ny �s kiment a szob�b�l.
Mary, Dylanre se n�zve, elindult Vittoria k�s�ret�ben elindult az eb�dlõbe. A kis csapat sz� n�lk�l baktatott a folyos�n, am�g meg nem �rkeztek az eb�dlõbe, ahol MacCaulum professzor v�rta õket.
- Foglaljatok helyet - mondta.
Alig, hogy ezt kimondta, kiny�lt az ajt�, �s k�t l�ny �s egy fi� l�pett be rajta. A l�nyok teljesen egyform�k voltak, hossz� g�nd�r hajuk volt, �s szem�k melegbarna sz�nben csillogott, halv�ny bord� ruh�t viseltek. A k�t l�ny k�z�tt �ll� fi� von�sai megegyeztek a h�gai�val. A fi� magas volt, haja r�vidre ny�rt, bõre kreolbarna, ig�zõ barna szeme �s ellen�llhatatlan mosolya volt. Fekete hajsz�lcs�kos �lt�nyt viselt. A fi� elindult MacCaulum professzorhoz, majd kezet fogott vele.
- Nagyon �r�l�k, hogy �jra l�thatom professzor �r- sz�lalt meg m�ly b�rsonyos hangon.
- �n is �r�l�k Adriano- mosolygott a professzor - Szeretn�m neked bemutatni a Darkness Fallesi csapatot- a professzor intett, hogy mind a h�rman k�vess�k õt- Hadd mutassam be nektek Adriano Verth�t, �s a h�gait Carment �s Magdalen�t.
- Nagyon �rvendek!- mondt�k egyszerre mind a h�rman.
- Mi is!- mondta Josh �s r�kacsintott az egyik ikerl�nyra.
Vittoria oldalba l�kte Josht, majd megcs�v�lta a fej�t, majd keze ny�jtott Carmennek.
- Nagyon �rvendek! Vittoria Moor vagyok!
- Carmen Vertha.
A t�bbiek is k�vett�k a p�ld�j�t �s hamarosan mindenki egy Vertha kezet szorongatott.
- Dylan Aaron Malfoy- ny�jtott kezet Magdalen�nak, Ryan meg a l�ny m�sik kez�re p�ly�zott ez�rt, õ is kezet ny�jtott.
- Ryan Malfoy- mosolygott a l�nyra.
- Magdalena Vertha- mondta egy kicsit f�lõsen a l�ny, nem volt hozz�szokva, hogy ennyi fi� rohanja meg egyszerre, de h�ga r�gt�n a seg�ts�g�re sietett.
- Ti testv�rek vagytok?- k�rdezte mosolyogva Carmen.
- Nem- v�laszolt�k egyszerre.
- Csak rokonok - mondta Ryan.
K�zben Mary, aki szeretett volna h�tt�rbe ker�lni, nem ker�lhette el, hogy az olasz sz�pfi�, azaz Adriano Vertha ne j�jj�n hozz� k�zelebb. A l�ny n�mi b�tors�gt�l vez�relve, kezet ny�jtott.
- Mary Elena Potter
- �h sz�val te vagy Mr Potter l�nya. Nagyon �rvendek! - mosolygott r� kedvesen a fi�- Nem is tudtam, hogy Mr Potternek ilyen sz�p l�nya van
- K�sz�n�m- mondta Mary �s egy apr� mosollyal az arc�n, kicsit lehajtotta a fej�t, ne hogy �szrevegy�k a t�bbiek azt, hogy f�lig elpirult.
Azt viszont nem vette �szre, hogy Dylan f�l szemmel minden apr� rezd�l�s�t figyelemmel k�s�ri. A fi�, amikor megl�tta, hogy mosolyog Maryre az a m�sik sr�c, aki m�g csak nem is n�z ki j�l, elfutotta a m�reg. Mary, aki f�l szemmel megpillantotta, Dylan egyre jobban megkem�nyedõ arcvon�sait, �gy d�nt�tt nem fogja vissza mag�t, hanem õ is r�mosolygott Adrianora. Erre Dylan m�r nem tudta t�rtõztetni mag�t, �gy gyorsan a k�t egym�sra mosolyg� Maryhez �s Adrianohoz l�pett.
- Nagyon �rvendek! Dylan Aaron Malfoy- ny�jtott kezet a fi�nak.
- �gy szint�n �rvendek! Adriano Vertha- fogadta k�zfog�st a fi�- Sokat hallottam a csal�dodr�l.
Dylan szor�t�sa erõs�d�tt, csal�dj�r�l nem sz�vesen besz�lt.
- Abban biztos vagyok - mondta Dylan kim�rten- De nem hiszem, hogy mindent tudn�l a csal�domr�l.
- Ezt nem is �ll�tottam - sz�lt a fi�.
Vittoria meg�rezte, hogy itt valami baj lehet, ha a k�t fi� nem ker�lt egym�st�l tisztes t�volba. �gy h�t �gy d�nt�tt, hogy arr�bb l�ki Dylant, aki �szt�n�sen elengedte az olasz fi� kez�t. A l�ny kezet ny�jtott Adrianonak.
- Vittoria Moore.
- Adriano Vertha- mondta a fi� b�rsonyos hangon.
A k�t fiatal m�lyen egym�s szem�be n�zett. Vittoria kicsit les�t�tte a szem�t, amikor belen�zett a besz�des melegbarna szemekbe, amik gy�m�ntk�nt csillogtak a f�kly�k f�ny�ben. Adriano mosolyogva n�zett a m�z szõke l�nyra, akit olyannak l�tott ak�r egy t�nd�ri t�nem�nyt.
Az ismerked�st MacCaulum professzor z�rta le, amikor kiadta a parancsot, hogy mindenki �lj�n asztalhoz. Mary most sem volt szerencs�s helyzetben, mivel jobbj�ra a f�lt�keny Dylan ker�lt, b�r az n�mik�pp vigasztalta, hogy balj�ra a s�rmos olasz fi� �lt.
A vacsora v�gezt�vel a kibõv�lt csapat, �l�nk besz�lget�sbe kezdve mentek vissza a sz�ll�shely�kre. Mivel m�r el�g k�sõre j�rt az idõ, ez�rt egyezm�nyesen �gy d�nt�ttek, hogy ink�bb elmennek aludni.
- Oh �gy l�tom, szomsz�dok lesz�nk - mondta Adriano derûsen Marynek.
- Igen �gy tûnik - mondta Mary.
- J� �jszak�t- mondta a fi�, majd Dylan arc�t l�tva hozz�tette- Querida!
Dylan szeme vill�mlott, milyen alapon, h�vja Maryt egy ilyen senkih�zi kedvesemnek. Ek�zben Mary m�r r�g becsukta az ajt�t, amikor Dylan �s Adriano gyilkos, vagyis ink�bb Dylan r�sz�rõl gyilkos, pillant�st v�ltottak.
- J� �jszak�t!- mondta Adriano sz�ntelen hangon.
- J� �jszak�t neked is!- erõltetett b�rgy� mosoly mag�ra Dylan- �h, hogy rohadn�l meg.
- Mondt�l valamit?- k�rdezett vissza a fi�, aki egy�bk�nt nem hallott semmit.
- Csak annyit, hogy sz�p �lmokat- mondta mosolyogva Dylan, azt�n becsapta az ajtaj�t.