XIV. fejezet
V�laszt�s

L�gy esti sz�l settenkedett be az emeleti szoba nyitott ablak�n. A nagy baldachinos �gyban fekvõ Hermione arc�t megsimogatta a l�g�ramlat. Megrebbentek a szempill�i, kicsit �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, majd hirtelen kipattantak a szemei. Erõsebb sz�lroham s�v�tett v�gig a szob�n, de ez cseppet sem volt l�gy, ink�bb �les.
Hermione felkelt az �gyb�l �s furcsa k�bulatban ker�lve figyelte, mintha a sz�l suttogott volna valamit veki. A nõ sz�ve hevesen dobogni kezdett, �rezte a vesz�lyt, de nem tudta kord�ban tartani a benne l�võ �rz�st, ami arra �szt�n�zze, hogy igen is figyeljen a suttog�sra. Enyhe tiltakoz� rugdos�st �rzett pocakj�ban, de nem t�rõd�tt vele.
Megbabon�zott, kifejez�stelen tekintettel n�zett az ablak fel�. Lelke m�g mindig tiltakozott, de teste f�l�tt m�r nem volt uralma. Tudta, hogy kezdõdik, elj�tt az a perc, amikor szembe kell n�znie azzal, mitõl eddig f�lt.
- Gyere ki…- suttogta egy neg�des nõi hang - V�rok r�d.
Hermione hagyta mag�t kivezetni a h�zb�l. Nem tudta mi lesz, de nem tehetett semmit. Egy sz�l h�l�ingben indult neki az �tnak, be az erdõ f�i k�z�.

***

B�natosan hajlong� f�kkal k�r�lhat�rolt tiszt�son, egy maroknyi druida csapat gy�lekezett. Dicsf�ny�k m�r r�g megkopott �s m�r k�zel sem voltak olyan erõsek, mint hajdan�n. De elveiket nem adt�k fel, hûs�gesek maradtak Voldemorthoz, ki tudja mi�rt.
Mint oly sok �vvel ezelõtt ezen az est�n is hatalmas m�gly�t raktak �s im�dkoztak az �giekhez, hogy seg�tsenek szent c�ljuk v�ghezvitel�ben. Ismeretlen szavakat mormoltak, amiket az �j s�t�tj�be burkol�zott csapat nem is �rtett.
Draco megfesz�lt arcizmokkal figyelte az esem�nyeket, de gondolatai minduntalan m�sfel� kalandoztak el. T�bbsz�r is megr�zta a fej�t, hogy a rossz feltev�seket kiûzze, de azok makacsul ragaszkodtak a hely�kh�z. A f�rfi gondterhelt s�hajt hallatott, majd v�gigh�zta a kez�t az �ll�n, amin p�r napos borosta �ktelenkedett.
K�zel�ben t�bb t�rsa is fesz�lten lapult a biztons�got jelentõ boz�tosban. V�rtak a pillanatra, amikor k�zbel�phetnek �s meghi�s�thatj�k a tiszt�son k�sz�lõdõ szertart�st.
Draco agg�d� szemmel n�zett v�gig a kis csoporton. Tudta, hogy nagy vesz�lyben vannak, olyan �rz�se volt, mint �vekkel ezelõtt, amikor m�g a druid�k m�g erej�k telj�ben voltak. Nem �rtette mi okb�l t�rt elõ ez a r�gi eml�k. Valami k�sz�lt, valami hatalmas �s vesz�lyes dolog, aminek ez csak az elõszele volt.
Rossz �rz�se volt, �s �jra Darkness Fallsra terelõd�tt a figyelme. Term�szetesen tiszt�ban volt vele, hogy oda egyetlen rossz sz�nd�k� ember sem tehette be a l�b�t, de most valahogy k�telkedett ebben.
A f�rfi m�r �tkozta a napot, amikor a miniszt�rium megengedte, hogy a druid�k a k�rny�ken telepedjenek le �s �ljenek b�k�ben. Draco nagyon j�l tudta, ez az�rt volt, mert itt mindig szem elõtt tudj�k õket tartani. B�r teljes b�k�rõl nem is lehetett besz�lni, mivel sokszor elõfordult, hogy tiltott var�zslatot v�geztek �s furcsa m�don emberek is eltûntek. A miniszt�rium azonban nem zavartatta mag�t emiatt, �gy gondolt�k, nem fenyegeti a var�zsl�t�rsadalmat vesz�ly. Voldemort elm�j�ben megbomlott hal�lfal�it biztons�gos helyen õrizt�k, �s a t�bbi dologgal nem foglalkoztak.
De soknak nem tetszett ez a hozz��ll�s. Draco eml�kezet�ben �l�nken �lt az a t�rgyal�s, amin a druid�k �gy�ben hoztak hat�rozatot. Jelen volt egy befoly�sos fõpap is Ronan, aki szent�l �ll�totta, nem szabad akarat�b�l harcolt Voldemort oldal�n. Term�szetesen Veritas sz�rum hat�sa alatt volt, �s �gy biztos volt, hogy igazat mondott. Kihallgattak minden begyûjt�tt druid�t, de csak kev�srõl bizonyosodott be, val�ban bûn�s. Term�szetesen ez senkinek sem jutott esz�be, amikor a druid�k tev�kenys�geirõl nyugtalan�t� jelent�sek �rkeztek Darkness Fallsb�l. �gy a miniszt�rium t�bb gyilkost is szabadon engedett, akik most kitudja mire k�sz�lnek.
Draconak hirtelen egy v�rand�s papnõ k�pe villant be, m�lyre �sta ugyan ezt az eml�ket, de most akaratlanul is felsz�nre t�rt. A nõnek s�t�tbarna haja volt �s izz� barna szeme, amibõl s�t�tt a gyûl�let. Eml�kezett mennyire megr�m�tette ez a bossz�ra szomjaz� szemp�r, b�r sosem volt egy k�nnyen megijeszthetõ fajta.
�szre sem vette, hogy neh�z k�d �leli k�r�l a boz�tost, amiben t�rsaival egy�tt lapult, Mire kitisztult a k�d, tudatosult benne, hogy csapd�ba esett.

***

Balj�slat� sz�l sz�guldott v�gig az erdõ legm�ly�be vezetõ �sv�nyen. S�t�ts�g �s nyomaszt� hideg csend borult t�jra. Hermione egyenletes l�ptekkel halad v�gig az �ton, de fogalma sem volt merre tart. Szemei meredten n�ztek elõre, haj�t �s h�l�ing�t t�p�zta a sz�l.
Hamarosan a hom�lyb�l egy tiszt�s k�rvonalai rajzol�dtak ki, �s Hermione kezdett mag�hoz t�rni a k�bult �llapotb�l, s visszat�rt a f�lelem �rz�se. Nem tudta ki �s mi�rt vezette ide az �jszaka k�zep�n. Sz�ve hevesen dobogni kezdett, amikor egy �rny k�zeledett fel�.
A hom�lyb�l egy k�z�pmagas betegesen karcs� nõ t�r�keny alakja jelent meg elõtte. Az idegen hossz� s�t�tbarna haja hull�mzott a sz�lben. K�zelebb �rve Hermione �szrevehette, hogy a kr�tafeh�r arcon m�ly v�g�snyom �ktelenkedik, �nk�ntelen�l h�tr�lni kezdett.
- Nem kell f�lned!- mondta a nõ sz�ntelen hangon, majd mosolyra h�z�dott a sz�ja- Egyelõre. Minden a kedves f�rjecsk�dtõl f�gg.
- Mi ez az eg�sz?
- Semmi k�l�n�s, csup�n egy apr�cska bossz� kezdete.- mondta a nõ, �s hossz� v�r�sre festett k�rmeit v�gigh�zta a ruh�j�n.
- Mif�le bossz�? Hiszen sosem �rtottam neked.
- Oh te csak azt hiszed kedvesem. Te �lted meg a b�ty�mat, a kedves f�rjed pedig seg�tett az �n f�rjem meg�l�s�ben �s �rv�v� tette a fiam. Jogom van bossz�ra.
A nõ felemelte a kez�t �s p�lca n�lk�l akarat�val t�rdre k�nyszer�tette Hermion�t, aki nem mutatta, hogy f�lne tõle. Hat�rozott tekintettel n�zett az idegen szem�be.
- Ne agg�dj a k�lykeidet nem b�ntom, nem mondd azt, hogy sz�vtelen vagyok- nevetett.- De t�ged �s a f�rjedet nem fogom k�m�lni. M�r nem is sz�lsz vissza? Nem k�ny�r�gsz?
- Magam�rt nem k�ny�rg�k senkinek. Gy�va vagy, hogy egy v�dtelen emberre t�madsz, ez cseppet sem tisztess�ges.
- Ki mondta, hogy most r�gt�n meg akarlak �lni? Csup�n egy kis k�nz�st tervezek, �s k�l�nben sem vagy olyan v�dtelen, �rzem az aur�d. B�r cseppet sem vagy olyan erõs, mint �n. Am�gy csak akkor �llek meg, ha parancsot kapok r�.
- Csak nehogy elb�zd magad - sziszegte Hermione.
- Pedig milyen k�nnyen siker�lt t�ged kicsalnom a biztons�gos kis Darkness Fallsb�l. Mit gondolsz az ap�m Ronan, mi�rt egyezett bele olyan gyorsan, hogy erre a ter�letre k�lt�ztessen benn�nket az a sok bugyuta?
- Nem volt el�g az a sok halott a h�bor�ban? M�g t�bbet akarsz?
- A saj�t s�relmeimet akarom csup�n megtorolni.
- �s mi lesz, ha meg�lsz minket? Ugyan olyan �res maradsz, mint eddig- mondta Hermione.
- Nagyon t�vedsz! Vissza fogom kapni a f�rjem.
- Hogyan? Holtakat nem t�maszthatsz fel.
- Lehet ez neked, mint egy egyszerû kis boszork�nynak lehetetlennek tûnik, de nekem nem.
- Ugyan miben k�l�nb�z�l te m�s var�zserõvel b�r� embertõl?
- Sok mindenben, de most hagyjuk az �res fecseg�st.
A nõ feljebb h�zta bord� ruh�ja ujj�t �s kezeit a magasba emelve k�nt�lni kezdett. Hermione nagyon is j�l tudta, mit tervez ez a bossz��ll� n�mber. F�lelem j�rta �t a test�t.
- Ne k�rlek, m�g nem szabad…
De a mondatot nem tudta befejezni. Velõtr�z� sikoly hangozz fel a tiszt�son �s egy g�nyos kacaj.

***

Ek�zben egy m�sik tiszt�son Draco h�tra k�t�tt kezekkel �s t�rdre k�nyszer�tve n�zett a hozz� k�zeledõ õsz haj� f�rfira. Ronan volt az, aki �vekkel ezelõtt v�ltig �ll�totta, hogy nem Voldemort sz�vets�gese. �m az idõ õt sem k�m�lte meg, arca beesett volt �s milli� r�nc tark�totta, h�ta megg�rnyedt �s egy g�cs�rt�s, lecsiszolt botra t�maszkodott. Egyed�l szem�ben l�tszott az �let szikr�ja.
Draco k�rben�zett, de a t�bbieket sehol sem l�tta. Fogalma sem volt, hogy tûnhettek el. Csapd�ba esett, �s nem volt k�pes egyed�l kim�szni belõle.
- �h l�m csak kit l�tnak szemeim, csak nem Draco Malfoyt? Azt hittem kicsit meg kell erõltetnem magam, hogy el tudjalak kapni, de �gy l�tom t�vedtem – nevetett az �reg.
- Mit akar tõlem?
- Azt hogy tûnj el �s hagyd, hogy fel�ldozzunk azt ott- mutatott az egyik vastag f�hoz k�t�tt r�m�lt f�rfira, akit egy arra j�r� druida r�gt�n elk�b�tott.
- Ne is �lmodj r�la!
- Sejtettem, hogy �gy fogsz reag�lni, de m�g szerencse, hogy van egy m�sik tervem is. Alkut aj�nlok neked.
- Nem alkuszom senkivel.
- M�g meg sem hallgatt�l. Hidd el tetszeni fog! Sz�ljatok Aure�nak, hogy �lljon k�szenl�tben, ha Mr Malfoy rosszul d�ntene- sz�lt a mellette �ll� csukly�snak.
A druida b�lintott majd eltûnt a sûrû boz�tosban. Draco villog� szemekkel n�zett fel az �reg Ronanre, s azon morfond�rozott hogyan �rhetn� el a zseb�ben lapul� p�lc�t.
- Nos akkor t�rgyaljunk! Elsõ vari�ci�: hagyom, hogy kiszabadulj, �s �gy k�zdj meg velem, mint egy igazi f�rfi, �s ha legyõz�l elviheted azt ott a f�hoz k�t�zve. De akkor a l�nyom v�grehajtja a feladatot, amit r� b�ztam. M�sodik vari�ci�: s�rtetlen�l t�vozol innen, nem szabad�tod ki azt a f�rfit, �s senkinek nem esik b�nt�d�sa. Ha m�gis megpr�b�lod, akkor a l�nyom, mint tudod int�zkedni fog. Oh �s eml�tettem, hogy a l�nyom azt a feladatot kapta, hogy �lje meg a feles�ged?
- Mit mûveltetek a feles�gemmel?
- M�g semmit, de ez a te d�nt�sedtõl f�gg.
Dracot el�nt�tte d�h, tûz l�ngolt a szem�ben, �s m�rg�ben ak�r a k�teleket is le tudta volna szak�tani, amik a csukl�j�t szor�tott�k. Nem tudta mit tegyen. Legsz�vesebben nekiugrott volna az elõtte �ll� �regembernek, �s pusztak�zzel �zekre szaggatta volna. Tudta, hogy a csal�dj�t kell mentenie, ak�r mennyire is sajn�lta a f�hoz k�t�z�tt al�lt f�rfit. Az �reg tudta min v�v�dik Draco, �s g�nyos mosolyt k�ld�tt fel�.
- Mit v�lasztasz? Az a nyomorultat vagy a csal�dod?
- El�g!- ki�ltott fel Draco- Ne merd b�ntani a csal�domat!
- Ez csak is egyed�l tõled f�gg.
- Ut�latos v�n bolond, ezt m�g nagyon meg fogod b�nni!- sziszegte.
- �n fogom megb�nni?- nevetett fel az �reg- Pillanatnyilag te vagy kutyaszor�t�ban �s nem �n. V�lassz!
- A csal�domat v�lasztom.
- Hogy mit, nem hallottam tiszt�n?
- A CSAL�DOMAT!- ki�ltott fel Draco �s m�ly gyûl�lettel a szem�ben n�zett a f�l� magasod� �regemberre.
- Helyesen d�nt�tt�l! �s most oldozz�tok el �s hagyj�tok futni! Siess Malfoy, azt hiszem a feles�gedn�l beindult a sz�l�s, �s nem hiszem, hogy t�l fogja �lni!-, �s �jra felkacagott.
Draco t�m�ny megvet�ssel n�zett r�, majd, mint egy vesztes elmenek�lt, hogy megkeresse Hermion�t. El�nt�tte a p�nik, most tudatosult benne feles�g�nek igaza volt �s nem kellett volna ma este a druid�k k�zel�be mennie, de nem gondolta, akkor hogy ilyen sz�rnyû dolog fog vele t�rt�nni.
Csak Hermione j�rt a fej�ben, �s az hogy min�l elõbb mellette tudjon lenni. F�lt att�l, hogy nem �rkezik idõben. S akkor esz�be jutott a var�zslat. Erõsen koncentr�lni kezdett �s �rezni kezdte a jeleket. Erõs pulz�l� hull�mok nem olyan messze voltak tõle.
Egyre gyorsabban kezdett futni, de a fej�ben l�võ gondoltatok miatt, nem �rzete izmaiban a f�jdalmat. Homlok�n izzads�gcseppek jelentek meg, s tejf�lszõke haja hozz�tapadt a bõr�hez. Nem is figyelte merre megy, csak kereszt�l rohant a f�k k�z�tt. S�t�t volt m�r �s alig lehetett l�tni. A hatalmas lomkoron�ban baglyok huhogtak panaszosan, �s hideg sz�l zizegtette meg a fekt�nek tetszõ leveleket.

***

A tiszt�son Hermione k�nz� f�jdalommal fek�dt az avaron. Kez�vel g�rcs�sen kapaszkodott a feh�r h�l�ingj�be. M�g sosem �rzett ilyen f�jdalmat, k�tszeres�re erõs�d�tt �sszeh�z�d�sok voltak ezek, amiktõl �gy �rzete kett�szakad a teste. Szemibõl k�nny csordult ki �s folyt v�gig a megk�nzott arc�n. Sikolyok hagyt�k el a sz�j�t.
Az õt n�zõ nõ csak mosolygott a szenved�s�n, bossz�j�t akarta ki�lni a l�nyon �s azt szerette volna, ha ott �s most meg is �lheti. Tudta nagyon j�l, hogy Hermion�nak nem sok k�nz�s kell m�g �s belehal ebbe, de nem �rdekelte. Azt�n k�l�n�s z�ld f�st lebegte k�r�l a tiszt�st, amitõl a nõ elfintorodott.
- Nagy szerencs�d van! A f�rjed nemsok�ra itt lesz. De ne feledd meg foglak keresni, �s el�gt�telt veszek rajtad �s a csal�dodon, ami�rt �rv�v� tett�tek a fiam �s megfosztottatok a b�ty�mt�l.
Azt�n a nõ eltûnt a tiszt�sr�l. Hermione f�jdalmai cs�kkentek, de nem szûntek meg. A l�ny s�rni kezdett �s a pocakj�t fogva erõtlen�l �s �sszet�rten hevert a f�ld�n. F�lt, rettegett att�l, hogy mi lesz, ha Draco k�sõn �rkezik. Minden erej�vel a k�zt�k l�võ m�gikus kapcsolatra gondolt �s im�dkozott.