10. fejezet - A fi�k bossz�ja

  2006.07.31. 19:07

X. fejezet
A fi�k bossz�ja

A nap m�r j�csk�n nyugat fel� j�rt az �gen, amikor betekintett az emeleti ablakon. Ravaszul utat t�rt mag�nak a s�t�t�t� f�gg�ny k�z�tti r�sen, majd meg�llapodott a nagy baldachinos �gyon, ahol Emily �s Owen az igazak �lm�t aludta. Owen gyeng�den �lelte �t �lm�ban a mellette fekv� n�t, s �lomittas mosoly ter�lt sz�t az arc�n, amibe n�h�ny �benfekete hajtincs l�gott bele. Emily nyugodtan fek�dt. Biztons�gban �rezte mag�t, �gy az er�s karokban, s ilyen k�zel Owenhez.
Emily mocorogni kezdett, ezt a f�rfi is �rezte, ez�rt m�g jobban mag�hoz h�zta, hogy m�g v�letlen�l se sz�khessen meg a szeretett n� t�le. A l�ny kinyitotta a szem�t, majd megpr�b�lta lefejteni mag�r�l a kezeket. El�sz�r gyeng�den, majd egy kis er�t is vitt bele, de nem szabadult.
- Owen,- suttogta a l�ny, �s lassan �bresztgetni kezdte - engedj el, k�rlek!
A v�lasz erre n�mi morg�s volt. A fi� elh�zta a sz�j�t, mintha a legjobb �lm�b�l �bresztgetn�k. B�r nagyon j�l tudta ez maga a val�s�g �s nem a k�pzelet�nek ill�zi�ja. Owen �lmosan megsz�lalt:
- Ne is �lmodj r�la!
Emily h�t�n j�les� bizserg�s futott v�gig. Im�dta ezt az �rz�st, m�r r�gen el is felejtette, milyen megborzongani Owen hangj�t�l.
- Elzsibbadt minden tagom- mondta durc�san.
- Nem baj- suttogta a f�l�be, s m�g jobban hozz�b�jt.
- De nekem igen is baj!
- Laz�ts kicsim, �s maradj itt velem. Olyan r�gen �leltelek �t - cir�gatta meg a l�ny arc�t.
Emily �jra megpr�b�lt kiszabadulni, de az �lel� karok nem engedt�k el egy percre sem. Azt�n kopogtattak az ajt�n. A k�t fiatal egym�sra n�zett, de mire kital�lt�k volna, mit is tegyenek, MacCaulum professzor l�pett be a szob�ba. �m a h�rm�juk k�z�l az � szemei t�gultak ki a legjobban. A professzor igen csak megh�kkent, mindenre sz�m�tott, csak erre nem.
- Eln�z�st, csak meg akartam k�rdezni, hogy j�l vagytok-e. De amint l�tom igen, sz�val �n most megyek is.
Szinte menek�lve az ajt� fel� vette az ir�nyt, s kicsit szerencs�tlenkedett a kilinccsel. Owen �s Emily egym�sra pillantott, mikor a professzor t�vozott kit�rt bel�l�k a nevet�s.
- Az �regnek nagyon piszkos fant�zi�ja van.
- Mert neked nincs?- k�rdezte a l�ny.
- Ha t�ged tal�ltalak volna ilyen helyzetben egy m�sik pasival, tuti, hogy nem �rte volna meg a k�vetkez� percet.
- Oh milyen kis harcias.- �rintette meg Owen orr�t a mutat�ujj�val. Nem v�ltozt�l semmit sem.
- �s ez �rz�seim sem ir�ntad. Szeretlek, m�g mindig.
- Hihetek neked?
- Igen… Te szeretsz m�g?
- Nem tudom - mondta a l�ny kicsit zavartan.
- De azt ne mondd, hogy semmit sem �rzel ir�ntam. Nem hinn�m el. Hisz itt remegsz a karjaimban.
- Oh menj m�r!- fordul vele szembe Emily- T�nyleg nem tudom, hogy mit �rzek.
- Majd seg�tek - mondta Owen �s megcs�kolta.
Emily r�g elfeledett �rz�s futott v�gig. Bizserg�s, ami az �vek sor�n elt�nt, most �jj� �ledt. �tj�rta a test�t, a sz�v�t �s az elb�d�totta az elm�j�t. Megk�nzott sz�ve �jra heves dobog�sba kezdett �s ugyan az a t�z �g benne, ami akkor r�gen.
Most d�bbent r�, hogy Owen sz�m�ra az igaz �s az egyetlen. V�gya a f�rfi ir�nt l�ngra lobbant megint, �s a szerelem �des �rz�se �nt�tte el tet�t�l talpig. Viszonozta Owen cs�kj�t �s belet�rt az �benfekete hajba. A f�rfi nem habozott tov�bb, apr� cs�kokkal bor�totta be a l�ny nyak�t, aki k�jes s�hajt hallatott. Gyeng�den vetk�ztetni kezdte Emilyt. Azt esem�nyek egym�s ut�n k�vetkeztek, v�g�l nem maradt m�s csak a meztelen val�s�g. A ruh�k f�lre haj�tva hevertek. Elvesztett�k funkci�jukat, feleslegess�g v�ltak.
A forr�s�g �gette eg�sz test�ket �s akaratuk m�r nem tudta volna �ket megakad�lyozni. Valamif�le �rj�t� �rv�nybe sodort�k �ket �rz�seik, amib�l nem tudtak szabadulni. T�l r�gen �s t�l sok� v�rtak m�r egym�sra. Megsz�nt k�r�l�tt�k minden, a t�r �s az id� semmibe veszett, a szoba berendez�s�vel egy�tt, mintha elt�nt volna. �lel�sek. Hevesen �s moh�n v�gytak egym�s ajkai ut�n. Mindaz, amit n�lk�l�zni�k kellett, most val�s�goss� v�lt.
�jra felfedezt�k egym�s test�nek gy�ny�r�s�geit. Egy�tt �lvezt�k a boldog beteljes�l�s gy�ny�rteljes pillanat�t.
A k�t test a v�gy nyolcas�ban �sszefon�dva egyet alkotott, �m nem csak puszt�n a fizikai val�jukban, hanem l�lekben is. Tudt�k �r�kre �gy marad a lelk�k, egy� fon�dva a boldogs�gban. Nem l�tezett olyan f�ldi er�, ami sz�t tudta volna �ket szak�tani. Egym�sra mosolyogtak, �s m�g t�bb cs�kot v�ltottak, hogy enyh�ts�k az �r�lt hi�nyt, ami eddig k�nozta �ket.

***

Alkonyodott, a nap sugarai utolj�ra k�sz�nt�ttek be az erd� f�i k�z�, s r�zsasz�n cs�kokat h�zott a halv�nyk�k �gboltra. A s�hajt�snyi sz�l lengedezette, �pp csak annyira, hogy a k�korl�tra t�maszkod� fi� mereng� arc�b�l kisim�tott egy k�sza sz�ke tincset. A kast�ly bagolyh�z�b�l Dylan figyelte a t�nd�kl� �gboltot. �r�letes hi�ny�rzet fogta el. Valami �gy hi�nyzott neki ebben a pillanatban, hogy ez szinte �gette �s sz�tfesz�tette a sz�v�t. �rz�sei arc�ra is ki�ltek, j�gk�k szem�b�l sug�rzott a szomor�s�g, s a bizonytalans�g. Von�sa l�gyak voltak �s komolyak. Er�sen megmarkolta a k�korl�tot. Izmai megfesz�ltek a halv�nyk�k, feh�r mint�s p�l� alatt.
Dylan m�r k�s�rletet sem tett, hogy meg�rtse, vagy magyar�zatot tal�ljon �rz�seire �s arra sem, mi�rt vele t�rt�nik ez. Eddig m�g hasonl�t sem �l �t. Teljesen �rtetlen�l �llt a helyzet el�tt. Nem tudta n�ven nevezni ezt, b�r ez a t�bbieknek nyilv�nval� �s k�zen fekv� volt, neki viszont egy�ltal�n nem. A szerelem csod�latos �rz�se �z�tt tr�f�t fiatal sz�v�vel ehhez k�ts�g sem f�rhetett. K�ts�gbeesetten pr�b�lt tiltakozni ellene, �m az eredm�ny csup�n zavarts�g lett. Milli�nyi apr� mi�rt cik�zott az elm�j�ben.
S�hajtva hagyta el a korl�tot, majd bement a toronyba, ahol n�h�ny bagoly aludt b�k�sen az �l�r�don. Dylan gondos m�rlegel�ssel v�lasztotta ki a sz�m�ra megfelel� madarat. K�zelebb ment hozz�, majd megb�kte az alv� post�st, aki reflexb�l belecs�pett a kez�be.
- J�j� az any�d �ristenit te d�g!- ki�ltott fel Dylan m�rgesen, majd a kez�t kezdte vizsg�lgatni, min el�g m�retes seb t�tongott.
Hal�los fenyeget�s c�m� n�z�s�vel n�zett bele a borosty�n s�rga szemekbe, amik term�szetesen �llt�k a pillant�s�t. A mad�r megrov�an felhuhogott. Dylan megforgatta a szem�t, majd beleny�lt r�vidnadr�gja zseb�be �s n�mi bagolycsemeg�t vett el�. A bagoly azonnal a karj�ra r�ppent.
Dylan s�hajtozva k�t�zte fel a Sophienak sz�nt levelet, s �tnak ind�totta a baglyot Darkness Fallsba. S�v�rg�s fogta el, amikor otthon�ra gondolt. Hi�ba �rezte itt is j�l mag�t, ez m�g sem az otthona volt. N�m�n figyelte a madarat. Majd el�vette a p�lc�j�t �s beforrasztotta a bagoly �ltal okozott sebet. Vetett egy pillant�st a t�volra. V�g�l elszakadt a t�jt�l �s elindult a negyedik emeletre, ahol t�rsai v�rt�k, hogy megvitass�k, hogyan is tr�f�lj�k meg a csajokat.

***

A s�t�t �gbolton milli�nyi f�nyes csillag jent meg. De messzir�l s�t�t fellegek �rkeztek, �s lassan-lassan betakart�k az eget. Carmen szob�j�nak ablaka nyitva volt, �s behallatszott kintr�l a t�csk�k andal�t�, �lomba ringat� ciripel�se.
�m a helyis�gben l�v� n�gy l�nyt cseppen sem zavarta, akik vid�man csever�sztek. Maryt �ppen Carmen vette kezel�sbe egy r�zzsal, mik�zben a l�ny �ppen Magdalena haj�t fonta be. Carment tov�bb ment �s nem hagyta ki Vittori�t sem a sorb�l. V�g�l elgondolkodva n�zte m�v�t, �s megsz�lalt:
- Na Vittoria, mes�lj egy kicsit!
- De mi�rt akarod tudni, hogy ki tetszik nekem?
- Oh, csak k�v�ncsi vagyok. Meg azt�n tudom, hogy Marynek Dylan tetszik, Magdalen�nak meg Ryan.
- H�- csattant fel a k�t l�ny egyszerre.
- Nekem nem tetszik Dylan- mondta Mary.
- Ne is strap�ld magad kedvesem. Nagyon j�l tudom, hogy f�lig szerelmes vagy bel�. Ha nem lenn�l az, nem pirult�l volna el.
- Dehogy is.
- Mondhatsz, amit akarsz. Azok a fl�rt�k a b�ty�mmal nem igaziak.
Mary nem sz�lt semmit, csak f�l szemmel Vittori�ra n�zett. A sz�ke haj� l�ny ker�lte Carmen pillant�s�t, de er�t vette mag�n �s �jra felemelte a fej�t.
- Gyer�nk Vittoria, mondd meg, melyik sr�c tetszik neked?- unszolta Carmen- Tudom, hogy a b�ty�m tetszik.
A l�ny hirtelen les�t�tte a szem�t, �s elpirult. Sz�ve hevesen dobogott �s forr�s�g �nt�tte el.
- Ismerem a b�ty�m,- mondta Magdalena- sz�val, biztos vagyok benne, hogy tetszel neki.
- Mib�l gondolod, hogy ez t�nyleg �gy van? Lehet, m�g sem ismered annyira - mondta Vittoria sz�ntelen hangon, mint aki nem k�v�ncsi a v�laszra, de ez kor�nt sem �gy volt.
- Csak r� kell n�zni, ahogy lopva t�ged n�z. Az els� perct�l fogva tudom, hogy ti egy p� lesztek. Adrianonak m�g soha sem volt olyan bar�tn�je, akivel ennyire �sszeillett volna, mit veled. Mindig zavarban van, amikor a k�zeledbe ker�l.
- A m�ltkor, amikor egy�tt s�t�ltunk nem l�tszott rajta semmi ilyesmi.
- J�l pal�stolja- vonta meg a v�ll�t Carmen - De ha egyszer �t�k�pes helyzetbe ker�l, nem lehet meg�ll�tani. Eml�kszel, amikor megsz�k�tt azzal a csajjal? Hogy is h�vt�k?
- Meera- seg�tette ki n�v�re.
- Igen, igen � volt az. Szeg�ny csajra r� akartak k�nyszer�teni egy h�zass�got valami barommal, a saj�t sz�lei, el tudod ezt k�pzelni? Adriano meg nagyon szerelmes volt a csajba �s megsz�ktette. Azt�n elkapt�k �ket, amikor �ssze akartak h�zasodni. A l�nyt visszavitt�k a sz�leihez. Az�ta Adriano nem j�rt senkivel, vagyis hosszabb ideig. De mikor megl�tott t�ged, azon nyomban bel�d szeretett. �s ne mondd, hogy ez nem �gy van! Engem nem ver �t a b�ty�m.
- Ah besz�ltek itt �ssze-vissza- legyintett Vittoria- Adrianonak Mary tetszik �s nem �n.
Hirtelen kialudtak a szob�ban a f�nyek. Az ablak pedig nagy csattan�ssal bez�rult. A l�nyok ijedten h�z�dtak kicsit �ssz�bb.
- Mi volt ez?- k�rdezte Carmen halkan.
- Nem tudom - mondta Vittoria tork�ban dobog� sz�vvel.
- Valaki megsz�ntette a var�zslatot a szob�nkban, az�rt aludtak ki a f�nyek - mondta Mary.- Menj�nk ki �s n�zz�nk k�r�l.
- J� rendben, de legy�nk nagyon �vatosak! - mondta Lena.
- Akkor p�lc�kat a k�zbe.
A n�gy l�ny �vatosan kil�pett Carmen szob�j�b�l. Az el�t�rben csend �s s�t�ts�g honolt. K�l�n�s m�don hideg is volt. A kandall�ban mindig �g� var�zst�zet valaki eloltotta, de nem olyan r�gen, mivel m�g f�st�lg�tt. A fi�k szob�i t�rva nyitva voltak, bent pedig senki sem tart�zkodott.
Mary furcs�n szaggatottan l�legzett. Mintha v�rszagot vagy valami hasonl�t �rezne. Azonnal f�nyt gy�jtott a p�lc�j�val �s n�gy s�t�tv�r�s cs�kot pillantott meg sz�nyegen. Mind a n�gy l�nynak elkerekedett a szeme.
- Szent Merlin!- sikkantott fel Carmen, de n�v�re befogta a sz�j�t.
- Nyugalom,- csit�totta Lena- el�sz�r, n�zz�nk ut�na a dolognak.
Mary intett nekik, majd kil�pett a folyos�ra, ahol m�g hidegebb volt. A falakon l�v� k�pek b�nult ijedts�gben mozdulatlanul �lltak. A n�gy l�ny szorosan egym�s mellett haladt, kivont p�lc�val a kez�kben. Azt�n n�gy fel� �gazott a hossz� folyos�.
- Most mi legyen?- k�rdezte Vittoria.
- Nem tudom - mondta Lena.
- V�ljunk sz�t- javasolta Mary.
- De mi van, ha valami t�rt�nik, �s nem tudjuk megv�deni magunkat? - agg�dott Carmen.
- Nem lesz semmi baj - mondta Mary.
A l�nyok egym�sra n�ztek, majd elindult ki-ki a maga �ltal v�lasztott �ton.
Mary l�ptei visszhangot vertek a folyos� fal�n. �rezte, hogy valaki puha hangtalan l�ptekkel k�zeledik fel�. A sz�ve egyre hevesebben vert, �gy tudta, az a valaki nincs messze t�le. H�tra fordult hirtelen, de a p�lc�j�b�l vil�g�t� f�nyben nem l�tott semmit. Eg�sz test�ben reszketett, mikor megfordult egy csukly�s fi� alakja magasodott fel�.
A l�ny elejtette a p�lc�j�t, h�tr�lni kezdett, de mire b�rmit is tehetett volna, a csukly�s karjai a dereka k�r� fon�dtak. Nem tudott menek�lni. Sz�ja seg�lyk�r� sikolyra ny�lt, de az �larcos hirtelen megcs�kolta. Tiltakozott a l�ny, de valahogy �rz�sei m�sf�le ir�nyt vettek. Belefeledkezett a cs�kba. Remegett �s test�t el�nt�tte a forr�s�g. Ilyen, �rz�seket felforgat� cs�kot m�g soha nem �lt �t. Az idegen teljesen m�shogy cs�kolt, mint ahogy m�s fi�k vagy ak�r Dylan. Er�b�l �s �rz�sb�l, no meg csipetnyi szenved�llyel, �pp csak annyira amennyire kellett. A hetedeik mennyorsz�gba reptette a l�nyt. V�g�l Mary eszm�lni kezdett, ahogy lassult a cs�k. �sszeszedte az �sszes erej�t �s ell�kte mag�t�l a csukly�st, majd gyomorsz�jon v�gta.
- Ezt a keresztany�mt�l tanultam- mondta Mary a szenved� egy�nnek.
- Merlin fizesse meg! - h�r�gte, majd k�dd� v�lt.
Mary zih�lva n�zett k�r�l, de nem l�tott senkit. Felvette a f�ld�n hever� p�lc�j�t �s nekid�lt a falnak. Pr�b�lt megnyugodni, �s nem venni tudom�st, a tork�t fojtogat� zokog�sr�l. S�hajtott p�rat �s sikeresen legy�rte a s�r�sk�nyszert. Megigaz�totta szem�veg�t �s tov�bb ment.
Egy kis k�r alap� terembe �rkezett, de nem csak �, hanem Vittoria, Magdalena, �s Carmen is. Mind a n�gy l�nyt vegyes �rzelmek k�nozt�k, �s ezek ki�ltek a r�m�lt arcukra.
Hirtelen f�kly�k gy�ltak a teremben. A l�nyok �szt�n�sen egym�snak h�ttal helyezkedtek el, �s kivont p�lc�val n�ztek k�r�l. Megl�tt�k a padl�n hever� fi�kat v�rbe fagyva. �veges tekintetek, a sz�juk sark�b�l kifolyt v�r nyoma, borzalmas l�tv�nyt ny�jtottak. F�l�tt�k pedig hal�lfal�k lebegtek a magasban. Mind a n�gy l�ny sikoltozni kezdett. Kint vill�m �s mennyd�rg�s robaj hallatszott.
A l�nyok futni kezdtek, nem is tudt�k, hogy merre. Mary hevesen dobog� sz�vvel n�zett el�re, s nem tudta kit�r�lni a holtan fekv� Dylan k�p�t az eml�kezet�b�l. K�t kezet �rzett a derek�n, sikoltozni kezdett, de nem tudott szabadulni. Az �larcos fi� a l�ny kezeit h�tra fogva vezette vissza a terembe. Majd a k�r k�zep�n �ll� t�bbihez l�kte. �m szerencs�tlens�g�re �larca beakadt a l�ny ruh�j�ba �s sz�pen a f�ld�n landolt. Mary azonnal megfordult.
- Dylan?- n�zett vele szembe a l�ny.
- �n vagyok.
K�zben a l�ny k�rbe n�zett. A t�bbi �lhal�lfal� is levette a maszkj�t, fej�kr�l pedig leker�lt a csuklya. A l�nyok d�h�sen meredtek r�juk.
- Te szem�t hal�ra r�m�tett�l, azt hittem meghalt�l- kiab�lt Mary �s k�zelebb ment Dylanhez.
- Dehogy haltam- v�dekezett a fi� �s keze elindult, hogy megnyugtassa a l�ny, de Mary nem k�rt ebb�l.
- Kuss legyen! Ne merj hozz�m ny�lni, mert elt�r�m a kezed!
Azt�n kong� l�ptek a zaja hangzott az egyik folyos� fel�l. MacCaulum professzor l�pett be a terembe. D�ht�l vill�mokat sz�rt a szeme, amikor megl�tta a hal�lfal�nak �lt�z�tt fi�kat, �s v�rbe fagyott m�solatukat.
- Azonnal levenni ezt a maskar�t!- ki�ltott a menyd�rg� hang.
A fiatalok n�m�n engedelmeskedtek. Leker�lt r�luk az �larc. Azt�n sorba rendez�dtek a s�r�s k�sz�b�n �ll� l�nyok el�.
- Dylan, Adriano t�r�lj�tek le a k�petekr�l azokat a r�zsfoltokat!
Mary �s Vittoria �nk�ntelen�l �sszen�zett. Egyik�k sem tudta, hogy most ki kit�l kapta cs�kot. �m a professzort nem ez izgatta. Pr�b�lta �sszeszedni a gondolatait, mik�nt fedhetn� meg a fiatalokat. T�l �regnek �rzete most mag�t, �s a v�gtelens�gig csal�dottnak.
- Hal�lfal�nak �lt�zni, �s �gy viselkedni, a legnagyobb hiba, amit elk�vethettetek. Ti, akiknek a sz�lei egy jobb vil�g�rt harcoltak, nem engedhetitek meg magatoknak, hogy ilyen jelmezt �ltsetek magatokra. S�lyos b�ntet�ssel fogtok fizetni ez�rt, hogy t�bbet eszetekbe se jusson, m�g r� gondolni sem a hal�lfal�kra. Csal�dtam bennetek - hajtotta le a fej�t az �reg professzor.- Most pedig k�rbefutj�tok az erd�t nem kevesebbszer, mint h�romszor. Napfelkelte el�tt nagyj�b�l k�szen is lesztek. A t�bbit meg majd megbesz�lj�nk. Most indul�s!
A fiatalok, f�leg a fi�k sz�rny� b�ntudattal fogadtak sz�t. Elismert�k, hogy nem volt helyes, amit csin�ltak. S�t a legrosszabb volt, amit valaha is tehettek. Sz�gyenbe hozt�k magukat, �s ami a legrosszabb saj�t csal�djukat. Mindegyik fi� el�tt megjelent rokonaik arca, s a csal�dott tekintet�k.
Kil�ptek a kast�lyb�l. Cseperegni kezdett az es�, s az �g megannyi d�h�dt vill�mot sz�rt. A kis csapat gondolkoz�s n�lk�l elindult.