6. fejezet - S�t�lunk, s�t�lunk az erd�ben

  2006.07.31. 19:04

VI. fejezet
S�t�lunk, s�t�lunk az erd�be

A nap melegen s�t�tt a d�lut�ni �gbolton, amin egy �rva felh� sem jelent meg. A sz�l sem rebbentette meg a kast�ly parkj�ban �ll� hatalmas f�kat. A leveg� f�lledt �s �lmos�t� volt. Ebben a fullaszt� id�, semmi m�sra nem volt j�, csup�n a f�k �rny�k�ban hever�szni. A park f�v�n egy hatalmasra n�t di�fa alatt hat fiatal id�z�tt �lmos �s f�radt k�ppel a kimer�t� fut�s ut�n. Josh, Ryan, Vittoria, Carmen, Magdalena �s Adriano besz�lget�ssel m�latt�k a csigalass�s�ggal v�nszorg� id�t. Uzsonna gyan�nt n�mi alm�t majszolgattak. M�r vagy h�rom �r�ja befejezt�k a fut�st, persze nem kaptak akkora dics�retet, mint Mary �s Dylan.
Josh fel al� j�rk�lt �s egy f�lig elfogyasztott alm�val a kez�ben, �ppen Piton professzorr�l tartott �rdekfesz�t� el�ad�st, amikor is Vittoria f�lbeszak�totta egy fontos k�rd�ssel:
- Hol lehet Mary �s Dylan?
- Fogalmam sincs- v�laszolt Adriano- Az utols� k�r�k fele j�l lehagytak.
- Ne agg�djatok!- mondta Josh- Biztos, nagyon j�l sz�rakoznak egym�ssal- ezen a ponton kaj�nul elmosolyodott, amib�l a t�bbiek tudt�k, hogy valami rosszra gondol.
A t�rsas�gb�l kit�rt a nevet�s, de akadtak k�zt�k kiv�telek is. T�rt�netesen Vittori�t �s Magdal�n�t botr�nkoztatta meg az ifjabb Weasley ki nem mondott gondolata, no meg a t�bbiek fant�zi�ja, ez�rt el�g sz�r�s szemmel n�ztek a nevetg�l�kre. Vittoria fogta az egyik alm�t, majd c�lzott �s j�l fejbe dobta vele Josht. Ezek ut�n gy�ztes mosoly jelent meg a l�ny finomvon�s� arc�n.
- A�!- ki�ltott fel a fi� �s v�dl�n tekintett a l�nyra.
- Meg�rdemelted!- mondta l�ny m�rgesen �s l�ssuk be teljesen jogosan.
- Az�rt nem kellett volna fejbe dobni - massz�rozta a fej�t a tizi�n v�r�s haj� fi�.
- Mi van, ha bajuk esett?- k�rdezte Vittoria, m�r nem t�r�dve Josh probl�m�j�val.
- Vittori�nak igaza van - mondta Magdalena, aki eddig egy b�jitaltank�nyvet olvasott szorgalmasan.
- De Lena hiszen te is tudod, hogy errefel� nincsenek vad�llatok- sz�lalt meg Carmen, aki eddig egy b�b�jjal a k�rmeit festette k�l�nb�z� sz�n�re.
- Igen? �rdekes, hogy nekem m�gis siker�lt �sszefutnom egy magyar mennyd�rg�vel- mondta Adriano r�vedez� tekintettel.
- Pedig azok nem is �shonosak itt- mondta Josh, �gy mint aki szak�rt� a s�rk�nyokkal kapcsolatban.
- Szerintem sz�lni kellene Emilynek- sz�lt k�zbe Ryan, aki eddig csendesen az �gboltot, no meg f�l szemmel Magdalen�t figyelte.
- Akkor mehetsz is �s sz�lhatsz is neki, ha m�r ilyen j� �tleteid vannak - mondta Josh- Szerintem, ink�bb keress�k meg �ket mi magunk.
- Josh �desem- sz�lat meg Carmen �s ig�z� szemekkel n�zett r�- Ha MacCaulum prof �szreveszi, m�r pedig �szreveszi, hogy elt�nt�nk, akkor sz�p b�ntet�s kapunk az biztos.
- V�llalom a kock�zatot szivi- mondta hatalmas �t�l�ssel a fi�.
- �n ink�bb megyek �s sz�lok Emilynek- mondta Vittoria- El ne merjetek innen menni.
Azzal fogta mag�t �s elviharozott.

***

Vittoria dobog� sz�vvel haladt v�gig a folyos�n. Szerencs�j�re tudta, hogy merre van Emily szob�ja, mivel a kast�ly t�rk�p�t volt ideje alaposan �ttanulm�nyozni. Alig p�r pillanat m�lva, m�r ott �llt az Emily ajtaja el�tt, �s bekopogott. Ek�zben folyos� m�sik v�g�r�l egyenletes l�ptek zaja hallatszott, majd megjelent Owen, aki r��r�sen s�t�lt a folyos�n, s k�zben vid�man f�ty�r�szett. Mikor k�zelebb �rt az ajt�n�l bebocs�t�sra v�rakoz� l�nyhoz, �sszer�ncolta a homlok�t, majd megk�rdezte:
- T�rt�nt valami Vittoria?
- Dylan �s Mary m�g nem j�ttek vissza.
- H�mm ez pedig nagyon k�l�n�s, mivel j�val el�ttetek v�geztek a feladattal - mondta a b�rsonyos hang.
Owen �sszer�ncolta a homlok�t �s pr�b�lt valamif�le magyar�zatot tal�lni a sz�ban forg� esetre. Ek�zben kiny�lt Emily ajtaja, �s hamarosan megjelent a f�rd�k�penyben l�v�, vizes haj� l�ny is.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte, majd mikor megl�tta m�sik v�ratlan vend�g�t elkomorult- Owen, te mit keresel itt?
Vittoria miel�tt veszeked�s t�rt volna ki, el�adta j�vetele c�lj�t. Emily szemei hatalmasra t�gultak.
- Egy perc �s elindulok megkeresni �ket!
- Veled megyek!- sz�lalt meg Owen.
- Sz� sem lehet r�la!
- Ha tov�bb makacskodsz, akkor soha nem fogjuk �ket megtal�lni! Tedd f�lre a fenntart�saidat velem szemben, �s igyekezz!
Emily gyilkos pillant�st vettet a s�rmos holl�fekete haj� f�rfira, majd k�nytelen kelletlen, de bel�tta, hogy Owennek igaza van.
- Vittoria- sz�lalt meg v�g�l- Mondd meg a t�bbieknek, hogy MacCaulum professzor �zeni, menjetek a k�nyvt�rba, �s keressetek meg minden k�nyvet, ami „boszork�ny�ld�z�sekr�l a k�z�pkorban” -r�l sz�l! Addig maradtok ott, am�g a professzor, oda nem megy.
- Rendben- mondta a l�ny �s elsietett.
- Hiszen nagyon j�l tudod, hogy az �reg a m�sodik emeleten gyakorol �s este t�zn�l el�bb nem j�n ki onnan. �s csak azut�n megy a k�nyv�rba olvasni.
- Tudom- vonta meg a v�ll�t a l�ny - �gy legal�bb nem fogj�k Dylan�ket keresni.
- �gyes h�z�s el kell ismernem.
- Tudom.
- De most m�r �lt�zz kicsil�ny vagy esetleg seg�tsek? Am�gy nagyon sexy vagy ebben a k�nt�sben.
- Figyelj,- kezdte v�szj�sl� hangnemben- att�l m�g, hogy a volt bar�tom vagy t�rt�ztethetn�d magad!
Azzal Emily becsapta az ajt�. Mag�ra hagyva a vigyorg� f�rfit, aki r��r�sen tov�bb s�t�lt a folyos�n.

***

- �����- hangzott a ki�lt�s az erd�ben.
A hang hat�s�ra a nyugtat� csend azonnal megsz�nt. A madarak ijedten r�ppentek fel a hallottak ut�n �s a kis f�nyt�nd�rek elb�jtak a bokrok levelei al�. Majd miut�n elhalt a sz�rnycsapkod�s �s a lombok er�s zizeg�se, minden vissza�rt a r�gi ker�kv�g�sba. A t�nd�rk�k �vatosan kidugt�k a fej�ket a levelek al�l, k�r�ln�ztek, majd mikor �jra biztons�gosnak l�tt�k a terepet, el�b�jtak a rejtekhely�kr�l. Ek�zben a tiszt�son Mary hal�lra v�lt arccal n�zett az el�tte l�v� Dylanre, aki �sszeszor�tott fogakkal pr�b�lt �rr� lenni a f�jdalm�n.
- J�l vagy?- k�rdezte Mary remeg� hangon.
- Aha azt hiszem - mondta Dylan halkan - �gy l�tom siker�lt t�k�letesen helyreraknod a bok�mat - vizsg�ltatta dagadt l�b�t a fi�- K�sz�n�m!
- Nincs mit - mondta a l�ny b�gyadtan- De rem�lem t�bbet ilyen dologra nem k�rsz meg, mert fix, hogy ilyet m�g egyszer nem csin�lok
Azzal el�vette a p�lc�j�t �s n�h�ny gy�gy�t�b�b�jt k�ld�tt a dagadt bok�ra. Dylan meglep�dve tapasztalta, hogy csak minim�lisan �rzi a f�jdalmat �s a dagad�s is kezd apadni.
- Ezt meg hol tanultad?
- Nem r�g voltam Tristen�kn�l*, tudod megl�togatni Elisont**, �s akkor tanultam.
- Jane*** kiv�l� gy�gy�t� meg kell hagyni. Oh �s mondd, hogy van az �n volt csajom?
- Mi�ta az eg�sz csal�d �tk�lt�z�tt �rorsz�gba sokkal jobban. Elison kifejezetten �r�l, hogy m�r nem kell n�zegetnie azt a rusnya k�ped. �s az pedig m�g jobban boldog�tja, hogy a f�ltestv�re nem fogja tan�tani j�v�re.
- Mondjuk, �n is repesek az �r�mt�l, hogy nem kell n�zegetnem Elison MacNamar�t. Am�gy nem �rtem mi baja van Emilyvel?
- Tudod, szereti, de nem szeretn�, ha m�g tan�tani is- mondta Mary, majd hozz�tette- Nekem a legjobb bar�tn�m, sz�val �n sajn�lom, hogy nem lesz vel�nk.
- De itt vagyok neked �n - mondta Dylan n�mi �t�l�ssel, m�r amennyire a sz�n�szi tehets�ge engedte.
- Jah, meg is vagyok veled �ldva rendesen- s�hajtott fel a l�ny, majd az �g fele n�zett, azt�n Dylanre- Te k�t ball�bas mardek�ros.
- Mi?- fortyan fel a fi� �s �nk�ntelen�l is kih�zta mag�t - Hiszen �n t�ncolok a legjobban Roxfortban!
- �n a fagy�k�rre gondoltam- mondta Mary, majd elgondolkodva megk�rdezte- Mondd csak, ez n�latok csal�di von�s?
- Mi?
- Az hogy mindig megbotlatok a fagy�kerekben?
- �n ilyenr�l nem tudok- v�gott furcsa k�pet Dylan.
- Hehe azt hiszem jobb is- nevette el mag�t a l�ny.
- M�r megint mir�l tudsz, amir�l �n nem?
- K�rdezd meg anyuk�dt�l, majd � elmondja.
- Te nem mondod el?
- H�, hogy tal�ltad ki?- csod�lkozott a l�ny- Ennyi er�vel ak�r te is lehetn�l Trelawney.
- Jaj- r�zta ki a hideg Dylant- T�l sz�p vagyok ahhoz, hogy olyan ronda szem�vegem legyen, �s k�l�nben is ut�lom a kark�t�ket.
- Merlinre itt valakinek nagyon nagy az arca- n�zett k�rbe Mary.
- Dr�g�m, nem tehetek r�la, hogy �r�k�ltem a Malfoyok legend�s vonzerej�t.
- Jaj csak ezt ne mondtad volna- s�hajtott a l�ny- A vil�g �ssze tart�b�b�ja sem akad�lyozn� meg, hogy r�nk szakadjon az �g.
- Mi�rt vagy ilyen? Any�t sem kellett k�nyszer�teni, hogy ap�mhoz menjen feles�g�l… B�r az igaz, hogy r�gebben nem cs�pt�k egym�st.
- Tudod mit, ink�bb hagyjuk a vonzer�det �s besz�lj�nk valami m�sr�l. Nincs a f�ld�n m�g egy olyan sr�c, akire ennyi �resfej� liba tapad, mint r�d.
- �h sz�val Elisont is �resfej� lib�nak tartod?- tapintott r� a mondtat l�nyeg�re Dylan.
- Mindenki t�vedhet �s lehetnek gyenge pillanatai- v�gott vissza Mary- Eg�sz egyszer�en, ez vonatkozik Elisonra is.
- J� rendben az �n vonzer�met hagyjuk. Mi van a ti�ddel? Azt m�r tudom, hogy Benjamin Bennet nem j�n be.
- Oh h�t ez egy olyan hagyjuk, �s ne firtasd t�ma - mondta Mary.
- M�r �vek �ta bar�tok vagyunk. Te mindent tudsz a szerelmi �letemr�l, kiv�ve az extr�m r�szeket, de �n a ti�dr�l semmit sem tudok.
- �s ez �gy is van j�l.
- De �n k�v�ncsi vagyok!- mondta Dylan.
- Majd akkor sz�pen hamar meg�regszel dr�ga Dylanem, mert �n nem mondok neked egy �rva sz�t sem.
- Naaa csak egy kicsit- alkudozott Dylan.
- Mondt�k m�r neked, hogy ideges�t�, k�v�ncsi, bek�pzelt �s �ntelt vagy?
- Nem, igen, igen, nem. Jaj Mary most csak ketten vagyunk. Tal�n f�lsz?
- Mit�l? Tal�n t�led?
- Meglehet.
- Na akkor Elena dr�g�m mes�lj csak, nyugi nem harapok!
- Mondd csak Aaron, mi�ta h�vsz engem a m�sodik nevemen?
- Na nem kom�di�zz, ink�bb mes�lj!- b�ztatta Dylan.
- Mir�l is mes�lhet egy magamfajta sz�rke eg�r egy magadfajta Don Juannak? De ha ezt akarod, legyen. Nem pasizom pont.
Dylan �sszer�ncolta a homlok�t, amit�l m�g helyesebben n�zett ki. N�h�ny sz�ke hajtincs az arc�ba l�gott, �s azokkal a besz�des j�gk�k szemekkel f�rk�szte a vele szemben �l� Mary olajz�ld szemeit.
- Ennyi?- sz�lalt meg v�g�l Dylan.
- Att�l tartok.
- Tudom, hogy van m�g valami.
- El�sz�r is ronda vagyok, m�sodszor a pasik f�lnek t�lem, akik meg nem f�l azokat a sexen k�v�l m�s nem is �rdekli.
- Merlin szent szak�ll�ra, ki volt az, aki ilyen sz�nd�kkal k�rny�kezett meg?
- Azt hiszed, megmondom? T�vedsz.
- H�t �n meg�l�m, h�t �n �sszet�r�m a csontj�t annak rohad�knak �gy, hogy semmi se marad bel�le. Ki volt az?- k�rdezte d�ht�l villog� szemekkel �s felpattant a hely�r�l, b�r arca kicsit eltorzult, amikor r��llt a l�b�ra kicsit eltorzul az arca.
- Dylan- kezdte Mary nyugtat�an- Most sz�pen, �lj le, a bok�dnak m�g pihennie kell! �s nem �rtana, ha megnyugodn�l!
- Ki volt az?- k�rdezte �jra Dylan �s le�lt a far�nkre.
- Nem sz�m�t, v�ge, nem �rdekes. Legyen el�g annyi, hogy megkapta a mag��t.
- De mi�rt nem sz�lt�l r�la?
- Mert nem akartam, �s egyed�l is k�pes vagyok a saj�t probl�m�imat megoldani. Nem kell mindig r�m vigy�znod.
Dylan a kezeibe temette az arc�t, majd belet�rt a haj�ba.
- Hogy �n mekkora nagy tusk� vagyok!- mondta v�g�l.
- Na ezt nem �n mondtam.
- Oh hogy mekkora marha vagyok, h�t nem is tudom, hogy lehetettem akkora durrfark�szurcs�k.
- Miel�tt m�g fut�f�regnek nevezn�d magad, megk�rdem: Mi�rt is szidod magad?
- Ha �n ezt tudom, hogy ennyire hazav�gta az �nbecs�l�sedet az a marha, akkor �n holt biztos, hogy nem vetemedek arra, hogy csak �gy megcs�koljalak.
- Ezt a cs�k t�m�t hanyagolhatn�d.
- �n nem is �rtem mi �t�tt bel�m, hiszen az�ta bar�tok vagyunk, ami�ta az eszemet tudom. Pontosabban az�ta, amikor megsz�kt�nk Harry �s az ap�m veszeked�se k�zben, aminek az volt a l�nyege, hogy kinek a gyereke lesz jobb kviddicsj�t�kos. Mary k�rlek, bocs�ss meg!- itt let�rdelt a meglepett l�ny el� �s megfogta a kez�t - �g�rem ezek ut�n nem foglak megcs�kolni az enged�lyed n�lk�l, �s nem okozok neked f�jdalmat, szenved�st vagy egy�b lelki traum�hoz vezet� dolgot
Az olajz�ld szemp�r meglep�dve, hitetlenkedve �s gyanakodva tekintett a sz�kes�gre, �s megpr�b�lta kif�rk�szni a fi� apr� von�sait. B�tortalan keze felemelkedett �s egyenesen Dylan homlok�ra tapadt. Azt�n egy tan�cstalan hang sz�lalt meg:
- �n ezt nem �rtem, pedig biztosra vettem, hogy l�zas.
- Megbocs�tasz?- k�rdezte kiskutyaszemekkel a fi�.
- Igen- mondta Mary b�gyadtan.
Dylan felemelkedett a hely�r�l �s egy puszit adott Marynek, de a dolog kiss� f�lresikeredett. Ajkai �rintett�k a l�ny�t, b�r csak eg�szen a sark�t. Mary h�t�n v�gigfutott a kellemes bizserg�s, �s e pillanatban nagyon is b�nta, hogy Dylan csak egy puszit adott neki.
- Na j�- sz�lalt meg Mary, miut�n t�bb�-kev�sb� mag�hoz t�rt a k�bulatb�l- Mi lenne, ha elinduln�nk?
- J� �tlet.

***

Ek�zben a Malfoy kast�ly kapuj�ban Owen Emilyt v�rta. Elmerengve gondolt vissza a sz�p id�kre, amikor m�g egy�tt voltak. Arra is tiszt�n eml�kezett, hogy mennyit kellett bujk�lniuk, els�sorban Piton professzor el�l, aki nem vette �ppens�ggel j� n�ven, hogy fogadott unok�j�t egy ilyen �lmodoz�, senkih�zi fics�r egy�ltal�n meg meri k�rny�kezni. H�nyszor tal�lkoztak a sepr�t�rol� rakt�rban, vagy a Sz�ks�g Szob�j�ban. Minden egyes perc aj�nd�k volt a sz�mukra, �s nem utols� sorban felejthetetlen.
De a v�gz�s b�l nem �gy s�lt el, mint ahogy azt el�re eltervezt�k. Owen �s a bar�tai kicsit t�lz�sba vitt�k az alkohol fogyaszt�s�t �s a t�n�l, ahol egy�bk�nt a fi�nak Emilyvel kellett volna tal�lkoznia, egy l�nnyal cs�kol�zott, akir�l szent�l hitte, hogy a kedvese. Emily term�szetesen l�tott mindent, mit�l a sz�ve darabokra t�rt. Owen hi�ba k�rt bocs�natot milli�szor, ez egy �r�k t�ske maradt a l�ny sz�v�ben. Nem volt k�pes megbocs�tani �s ezt senki sem vethette a szem�re. Emily v�d� falakat �p�tett maga k�r� nehogy valaki bepillant�st nyerjen a lelk�be. Er�snek tettette mag�t. �veken �t dolgozott, k�pezte mag�t, hogy m�g v�letlen�l se legyen ideje r�gi szerelm�re ak�r egy k�sza gondolatot is pazarolni. Azt hitte �gy v�gre norm�lis �letet �lhet, de mi�ta megkapta ezt az �ll�st, ez kor�n sem volt �gy.
Most, amikor a sors �jra �sszehozta �ket, a h�rom �ve t�rt�nt dolgok egyszerre �jra a felsz�nre ker�ltek. Emily hat�rozottal tagadta, hogy m�g mindig szereti Owent, de f�lt megbocs�tani, mert f�lt a k�vetkezm�nyekt�l.
Owent Emily z�kkentette ki az elm�lked�sb�l.
- Akkor mehet�nk?
- Csak ut�nad- engedett utat neki.
Emily �gyet sem vetett r�, most fontosabb dolog izgatta. Feld�lva indult el az egyik erdei �sv�nyen. Hirtelen fogalma sem volt, hogy hol keresse Maryt �s Dylant. Magabiztosan halad el�re, de bel�l majdnem meg�r�lt a tudatt�l, hogy valami t�rt�nt vel�k. A dolgot az sem k�nny�tette, hogy Owen ott loholt a nyak�ban. Irrit�lta a f�rfi k�zels�ge, mert a m�ltra eml�keztette, amit maga m�g�tt akart hagyni. �m hi�ba volt minden ez ir�ny� pr�b�lkoz�sa.
- Lass�ts kicsit!- hallotta Owen hangj�t.
- �gy sosem tal�ljuk meg �ket- �llt meg a l�ny �s f�lelem csillant meg a szem�ben- Fogalmam sincs, hogy merre lehetnek.
- Nyugodj meg �s laz�ts!
- De nem tudok laz�tani!
Owen s�hajtott egyet, majd k�zelebb ment a l�nyhoz, r�tette a v�ll�ra a kez�t, �s megsz�lalt:
- Csukd be a szemed �s lelegezz m�lyeket!
- Ez meg mire j�?
- Ne besz�lj! L�legezz m�lyeket, �s laz�ts! Ez az! Most pedig k�pzeld el magad el� a k�t gyereket.
A l�ny ekkor m�r nem hallotta Owen szavait. Egyre m�lyebbre �s m�lyebbre s�llyedt a tudat�ban. Majd egy szempillant�s alatt mintha felrep�lt volna. Megjelent az erd� l�tk�pe, majd egyre beljebb haladt a f�k k�z�tt, azt�n egy patak partj�n tal�lta mag�t, ahol megl�tta a k�t kis csavarg�t. Perceken bel�l kipattantak a szemei. Elgyeng�lten n�zett a melegbarna szemp�rba, amik most elvar�zsolt�k. �jra �rezte a r�gi szerelmet, ami ellen nap, mint nap harcolni akart.
- A patakn�l vannak, nem is olyan messze innen- sz�lalt meg b�gyadtan.
- J�, menj�nk! - mondta Owen.
Azt�n sz�tlanul haladtak tov�bb. Alig p�r perc m�lva meg�rkeztek a patakhoz, de a k�t fiatalnak m�r nyoma sem volt. Emily hiszt�rikusan ment oda a far�nkh�z. Minden �gy volt, ahogy l�tta, csak azzal a k�l�nbs�ggel, hogy a keresett szem�lyeknek, nyom�t sem tal�lta. K�rbe j�rk�lva, mint ahogy egy szabads�g�t�l megfosztott p�rduc �r�letben j�r a r�csok ment�n, a szeme hirtelen ezernyinek l�tja a ketrec vasr�csait, �s nem tud szabadulni. Emilyt a jeges f�lelem �nt�tte el. Fogalma sem volt arr�l, hogy mit tegyen.
- Hiszen itt l�ttam �ket! Most mi�rt nincsenek itt?- kez�vel v�gigsim�totta a fat�rzset.
Owennek fogalma sem volt, mi�rt viselkedik �gy Emily, hiszen Dylan �s Mary k�pzett var�zsl�k, az �vfolyam legjobbjai. Azt�n a l�nyra n�zett, akinek az arca hal�ls�padt volt �s reszketett, mint a ny�rfalev�l. Owent megijesztette a l�tv�ny, �s k�zelebb ment hozz�. A l�ny r�n�zett, szeme furcs�n csillogott. Hangok, k�pek villantak be, amiket nem akart hallani vagy l�tni. Egy�ltal�n eml�kezni r�juk. A k�lvil�g megsz�nt k�r�l�tte. Az eml�kk�pek egyre �lesebbek lettek �s m�r nem tudott m�sra �sszpontos�tani.
- Emily- sz�l�totta meg, de a l�ny nem adta semmi jel�t annak, hogy hallotta vagy �rten� �t.
- Emily!
A l�ny nem v�laszolt, hanem csak n�zett r�, majd szemei fennakadtak �s Owen karjaiba �jult.

***

Az erd� f�i ritkulni kezdtek. Egyre jobban l�tszott a csillagos �g. A hatalmas f�k k�z�tt k�t apr�cska f�nypont pisl�kolt a s�t�tben. Mary �s Dylan m�r j� ideje s�t�lgattak az erd�ben. Nagy szerencs�j�kre legyen mondva, Dylan l�ba javul�snak indult, �s m�r nem is f�jt neki. Mind a ketten unt�k a m�szk�l�st, de ki akartak innen jutni.
- Dylan �n egyszer meg�llek- mondta Mary f�radtan.
- Legk�zelebb majd te fogsz vezetni engem.
- Olyan nem lesz. �n t�bbet nem megyek veled s�t�lni az er�be.
- H�nyszor hallottam �n m�r ezt?- nosztalgi�zott a fi�.
- Szerinted j� fel� megy�nk?
- Szerintem igen.
- De biztos nem vagy benne, igaz?
- H�t nem teljesen.
- Tudtam- s�hajtott a l�ny.
- Na most m�r el�g legyen! Hagyd abban, �n is f�radt vagyok!
- �n m�g jobban!
- �gy kell neked Potter! Minek futott�l �gy, mint egy eszel�s?
- �gy csin�lsz, mintha te olyan lass� lett�l volna, Malfoy!
- De �n nem is vagyok annyira f�radt, mint te.
- J� neked.
- Ez mindig is tudtam.
- Menj a francba!
- Azt�n mit csin�lsz n�lk�lem?
- Hidd el, nem hi�nyozn�l!
- Sose jutn�l ki ez erd�b�l.
- Azt hiszed, hogy veled kijutn�k? Hol �lsz te kedves Dylan? M�r �r�k �ta bolyongunk �s m�g mindig nem tal�ltunk ki err�l az �tkozott helyr�l.
- Most engem hib�ztatsz?
- L�tsz itt m�g valakit?
- Nem �n tehetek r�la, hogy nem ismerem az erd�t.
- De megk�rdezhetted volna, merre kell menni.
- Oh �s te nem tudtad volna?
- �n legal�bb gondoltam r�.
- Az �des kev�s dr�ga Mary.
A l�ny szemei szikr�kat sz�rtak �s megrov� tekintettel meredt a sz�kes�gre, aki szint�n t�r�s�nek hat�r�ra sodr�dott. Farkasszemet n�ztek egym�ssal, �s �gy pr�b�lt�k legy�zni a m�sikat, �m mind a ketten t�l makacsak voltak ahhoz, hogy engedjenek a m�siknak. Azt�n valami morajl�s hallatszott a k�zelb�l �s remegni kezdett a f�ld. Megszak�tott�k a szemkontaktust, �s ijedten n�ztek k�rbe.
- Ez meg mi volt?- k�rdezte Mary �s k�zelebb h�z�dott a sz�kes�ghez.
- Fogalmam sincs.
A remeg�s egyre er�sebb lett, a k�zli f�k n�melyike megreccsent, majd kid�lt. Azt�n egy hatalmas fekete monstrum s�t�t sziluettje bontakozott ki. Orrlyuk�b�l f�st gomolygott ki �s cseppet sem v�gott bizalomgerjeszt� k�pet. Mary �s Dylan megdermedve n�ztek r�.
- Merlinre! - sz�lalt meg a fi�- Ez egy magyar menyd�rg�.
- Dylan?
- Tess�k.
- Ut�llak!
- Ne engem, a s�rk�nyt, hiszen � tal�lt r�nk.
- Ha ezt �lve meg�sszuk…
- Az j� lesz.
Dylan elkezdett mag�ban foh�szkodni �s f�t f�t �g�rt annak �rdek�ben, hogy �lve t�vozzon innen. A s�rk�ny k�zben �rdekl�d�en figyelte a k�t apr�cska alakot. Megforgatta a fej�t majd k�zelebb hajolt �s megszagl�szta a k�t idegent. F�jt r�juk n�mi f�st�t, amit�l a k�t gyerek k�h�gni kezdett. Azt�n a hatalmas monstrum kinyitotta a sz�j�t �s nyelv�vel teljes eg�sz�ben v�gignyalta Dylant. A fi� megr�k�ny�dve �llt, m�r k�sz�lt a hal�lra, amikor is d�bbenetes dolog t�rt�nt.
- Nem akarlak b�ntani S�rk�nygyermek, nem ez�rt j�ttem, hogy eledelem l�gy. Seg�teni j�ttem, hogy kijuttassalak bennetek ebb�l az erd�b�l.
- Ez most komoly?- k�rdezte Dylan.
- Sose vond k�ts�gbe egy s�rk�ny szav�t fiam, mert k�nnyen v�gezheted eledelk�nt. Most pedig sz�lljatok fel a h�tamra. Nem biztons�gos az erd� �jszaka.
- Rendben- mondta Dylan �s felm�szott a s�rk�ny h�t�ra - Gyere Mary!- ny�jtotta a karj�t a l�nynak.
- Dylan tudom, hogy b�tor vagy, de ez kicsit t�lz�s.
- Nem hallottad, mit mondott?
- �n csak annyi hallottam, hogy morog, �s te morogsz valamit.
- �rtem…Gyere, �lj fel, a s�rk�ny kivisz minket innen!
Mary n�mi f�lelemmel, de k�vette Dylan p�ld�j�t. A hatalmas s�rk�ny felemelkedett a magasba. P�r sz�rnycsap�s kellett csak �s m�r meg is �rkeztek a kast�ly parkj�ba. Ahol kisebb csoport gy�lekezett. MacCaulum professzor �s a t�bbiek, �ppen ebben a pillanatban k�sz�ltek ut�nuk menni. A professzor haragos k�pet mindaddig, am�g meg nem l�tta a s�rk�nyt.
- �dv�z�llek Lady Astra!- mondta a professzor a s�rk�nyok nyelv�n- K�sz�n�m, hogy visszahoztad a gyerekeket.
- �dv�z�llek Connor! Sz�ra sem �rdemes, hiszem megtiszteltet�s a S�rk�nygyermeket meg�vni a bajt�l. M�g fiatal, de er�s lesz. Az � harca m�g t�voli, de nem lehet tudni, mikor csap le �jra a gonosz.
- Dylant is megtiszteltet�s �rte, hogy a s�rk�nyok �rn�je vigy�zta a l�pteit.
- Oh nem uralkodom �n m�r senkin �s semmin. A kir�lys�g csak Orionnal teljes.
- Hamarosan olyan lesz minden, mint r�gen, hiszen a pentagramm teljes lett.
- Most m�r mennem kell. Vigy�zz a gyerekekre, �s ne l�gy hozz�juk t�l szigor�!
- �g�rem.
Mary �s Dylan ek�zben lesz�lltak a hatalmas s�rk�ny h�t�r�l. Dylan k�zelebb ment hozz� �s megsz�lalt:
- K�sz�n�m a seg�ts�get.
- Semmis�g- mondta a s�rk�ny, majd hozz�tette- �vakodj a s�t�t �rnyt�l, amit a druid�k hoznak l�tre, ez elbor�tja az elm�d, �s �ntudatlanul k�vetsz el �ngyilkos cselekedeteket. �desany�d med�lja egyel�re megv�d, de nem el�g er�s. Lady Nessana**** majd seg�t. Vigy�zzanak r�d a s�rk�nyok istenei.
Azzal a s�rk�ny sz�rnyra kapott �s p�r pillanat m�lva nyom�t sem lehetett l�tni. A professzoron �s Dylanen k�v�l m�s nem �rtette a besz�dj�ket. B�r Dylan sem �rtette teljesen a s�rk�ny mire is c�lzott, amikor a professzorhoz besz�lt. A fi� p�r pillanatig csak �llt gondolatai vihar�ban, majd k�rbefutatta a tekintet�t a d�bbent t�rsas�gon, majd megk�rdezte:
- Hol van Emily �s Owen?


* LITD-s szerepl� Tristen MacNamara 15. fejezet
** Elison MacNamara, Jane �s Tristen l�nya, 16 �ves, Dylan volt bar�tn�je
***LITD-s szerepl� Jane Trick
**** LITD-s szerepl� Lady Nessana 1. fejezet