5. fejezet - �p testben �p l�lek

  2006.07.31. 19:03

 

V. fejezet
�p testben �p l�lek

A kast�ly lak�i gy�ny�rû reggelre �bredtek. Madarak csod�latos trill�z�s�t vitte a gyenge reggeli szellõ. A hatalmas �gbe ny�l� �p�tm�ny parkj�ban �l�nk z�ld, harmatcseppes gyep ter�lt sz�t. A fûsz�lakon megcsillant a felkelõ nap sugara, s az eg�sz olyannak tetszett, mintha apr� gy�m�ntok lenn�nek a fûben szanasz�t. A k�zelben l�võ erdõ f�inak levelei l�gyan ringat�ztak. A levegõ friss volt �s tiszta. A kast�ly egyik nyitott ablak�n beleselkedve, egy fi� szob�j�ban nyer�nk bepillant�st, hogy pontosabbak legy�nk ezt a gyermeket Dylan Aaron Malfoynak h�vt�k, �s �ppen ezekben a pillanatokban �bredezett. Dylant hasogat� fejf�j�s k�nozta �s a kedv�t sem volt a legjobbnak mondani. �lland�an a Mary �s Adriano p�ros j�rt a fej�ben, �s ettõl d�h�s, no meg mogorva lett. Szerette volna, ha ebben a pillanatban nem gondol semmire, de ez a kellemetlen eml�k nem akarta b�k�n hagyni õt. �v�lteni lett volna kedve, de tekintettel a t�bbiekre, ezt az �tletet ink�bb levetette. Fel�lt az �gyban, majd l�bait a padl�ra l�gatva, fej�t a kezeibe temetve, mordult egyet. H�trasim�totta apj�t�l �r�k�lt szõke haj�t, majd lassan az ablakhoz v�nszorgott. Elm�l�zva f�rk�szte a t�jat, �s esz�be jutott valami. Milyen j� is lenne, ha tenne most ezen a sz�p reggelen egy kis s�t�t, ez tal�n seg�tene kiûzni a fej�bõl ezt a g�rcs�s �rz�st. Hatalmas s�hajt hallatott, ami olyannak hatott, mintha a vil�g �sszes probl�m�j�t az õ nyak�ba varrt�k volna. A sz�kre gondosan kik�sz�tett ruh�khoz indult, �s neki�llt az �lt�z�snek. Miut�n, �gy ahogy rendbe szedte mag�t, az ajt�hoz s�t�lt �s kil�pett az elõt�rbe. No ezt a l�p�s�t viszont megb�nta, mivel amit l�tott, az m�g a gyomr�t is felkavarta. Bar�tait �s a Vertha ikreket tal�lta a kanap�n �lve. Adriano valamif�le t�rt�netet mes�lt nagy �t�l�ssel, �s a t�bbiek, fõleg a l�nyok, akik nem k�pezt�k a csal�dja r�sz�t, szinte sz�jt�tva hallgatt�k. Dylan v�gott egy fintort �s tov�bb indult a m�sik ajt�hoz.
- Hov� m�sz? – k�rdezte Ryan a ny�zott k�pû fi�t�l.
- S�t�lok egyet.
- J� rendben- vont v�llat a fi� �s visszafordult a fotelben, hogy tov�bb olvashassa a Reggeli Pr�f�t�t.
Dylan megforgatta szem�t a t�rsas�g l�tt�n, majd elindult az ajt� fel�, amikor az hirtelen kit�rul �s j�l orron v�gta a szõkes�get. Dylan szeme k�nnybe l�badt, �s jobb kez�vel vizsg�lgatni kezdte szagl�szerv�t. Azt�n nagyot s�hajtott, mikor megbizonyosodott r�la, hogy nem t�rt el az orrcsontja, b�r a f�jdalom cseppet sem enyh�lt.
- J� reggelt!- k�sz�nt MacCaulum professzor, aki �szre sem vette az orr�t szorongat� Dylant- �t perc m�lva tal�lkozunk a h�ts� bej�ratn�l.
Meg sem v�rta, am�g a t�rsas�g reag�l a szavaira, hanem gyorsan elhagyta a terepet. A Darkness Fallsi t�rsas�g �rtetlen�l n�zett a Vertha ikrekre, akiknek m�r volt valamilyen sejt�s�k azzal kapcsolatban, hogy a professzor mit is akarhat.
- Ti �rtitek ezt?- k�rdezte Josh.
- Jaj ne- mondta Carmen- Ugye ez nem az, amire gondolok?
- Na mit gondolsz?- v�gott vissza Magdalena- Szerinted, mi�rt k�ld�tt minket apa, anya keresztapj�hoz? Ha nem akarsz megsz�kni azzal a sr�ccal, akkor most nem lenn�k…
- Te csak ne besz�lj! Nem �n fõztem tiltott b�jitalt, �s nem is �n robbantottam fel vele a f�l h�zat.
Magdalena szemei vill�mokat sz�rtak, �s egy hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy neki ugorjon h�g�nak. De ekkor sz�nre l�pett a nagytestv�r, hogy rendet tegyen k�t h�ga k�z�tt.
- Lena, Carma el�g legyen!- mondta megrov� hangon.
- Te jobb, ha hallgatsz b�tyus!- sz�lt Lena.
- Bizony!- t�madt Adrinaora a m�sik h�ga- A te bûneiddel ink�bb �r�lj annak, hogy nem az Azkabanba k�ldtek nyaralni.
- Mond csak mit k�vett�l el?- tudakolta egy kicsit felvillanyoz�dva Dylan.
- Soroljam?- nevetett fel Adriano- Nos, kipr�b�ltam n�h�ny �tkot, amit nem lett volna szabad, azt�n kicsike anim�gia, volt egy kis �sszetûz�sem n�h�ny var�zsl�nnyel, �gy nagyj�b�l ennyi.
- Oh azt b�tyus el ne felejtsd, amikor Lisa Carrigant megsz�ktetted a sulib�l - mondta Carmen gonoszul.
Adriano kicsit elpirult, �s les�t�tte a tekintet�t.
- Hiba volt bel�tom- mondta v�g�l, �s gyorsan t�m�t v�ltott- Ti mi�rt ker�ltetek ide?
- Druidavad�szat- legyintett Ryan- M�r r�g�ta csin�ljuk.
- A magad nev�ben besz�lj!- sz�lt r� Vittoria, �s b�josan elmosolyodott- Mary �s �n nem voltunk benne az akci�ban.
- Na ezt az�rt nem kellett volna mondanod- sz�lalt meg Josh- Igaz Mary?
- Mondj, amit akarsz, �n nem �rzem magam hib�snak - mondta k�nnyed�n a holl�fekete haj� l�ny.
- Pedig k�ne- sz�lt Dylan.
- Ugyan mi�rt? – kezdte a l�ny, �s �gy n�zett Dylanre mint egy kis �vod�sra- Nem hiszem, hogy pont neked kellene megmondanod, hogy minek �rezzem magam.
Azzal a l�ny sarkon fordult �s kis�t�lt az ajt�n. A csoport tagjai egy ideig mereven n�ztek ut�na, majd �szbe kaptak �s elindultak õk is. Dylan morcos k�ppel halad, mag�ban morogva. Egyszer csak Adriano jelent meg mellette.
- Mondd csak Dylan- kezdte Adriano k�v�ncsian- Ti j�rtok?
Dylan feln�zett r�, majd flegm�n visszak�rdezett:
- Kivel?
- Hogy-hogy kivel? H�t Maryvel- mondta mag�t�l �rtetõdõen az olasz fi�.
- Ezt meg honnan a nyavaly�b�l veszed?
- Csak �gy – vonta meg a v�ll�t a fi�- Most igen vagy nem?
- Ugyan minek j�rn�k egy ilyen kib�rhatatlan csajjal, mint Mary- ciccentett fel Dylan ut�lkozva, �s �gy csin�lt, mintha a gondolat�t�l is borzong�s futna v�gig a h�t�n.
- Nem �rtem mi�rt vagy ezen ennyire kibukva ezen- mondta Adriano- Szerintem, pedig egy helyes l�ny. Fogalmam sincs, mi�rt nem kedveled.
- Ez maradjon az �n dolgom - mondta Dylan �s megszapor�zta a l�pteit.
M�rges volt, szinte l�ngolt benne a d�h, b�r maga sem tudta, mire vagy ink�bb kire van �gy kiakadva. Bel�l t�ncot j�rtak benne az �rz�sek. D�h�s volt Adrianora, Maryre �s saj�tmag�ra. Azt is nehezm�nyezte, hogy egy�ltal�n megk�rdezt�k, hogy j�r-e Maryvel. Ugyan mi�rt is j�rna vele? Hiszen annyira m�sok, �s egy�ltal�n nem illenek �ssze. De az a cs�k. Ezen a ponton Dylan kicsit ell�gyult, majd amikor a pofon is esz�be jutott, akkor �jra elfutotta valami furcsa �rz�s. Ebben a pillanatban �lni tudott volna, �s arra gondolt, hogy ha itt �s most nem adja ki a m�rg�t, akkor itt ezen a szent helyen fog sz�tpukkadni. Maryt lehagyva t�rt elõre �s j�val a t�bbiek elõtt �rt oda a professzorhoz. Mikor mindenki befutott MacCaulum professzor megsz�lalt:
- Most pedig- sz�lt a gyerekekhez- t�r�zni fogunk kicsit.
Azzal a professzor sebes l�ptekkel elindult a k�zeli �sv�nyen, ahol mindenfel� sz�r�s t�sk�s bokrok �llt�k el az utat. Ahogy egyre beljebb mentek a n�v�nyzet egyre sûrûbb lett. A gyereket egyre nehezebben t�rtek maguknak utat, ellenben a professzorral, aki r��rõsen f�ty�r�szve haladt. Dylan magabiztosan t�rt elõre, de egy szembej�võ �g majdnem arcon csapta, �s csak a gyors reflexei mentett�k meg a cseppet sem kellemes tal�lkoz�st�l. Mikor �jra az elõtte halad� professzora n�zett, meglepõdve tapasztalta, hogy nincs ott senki sem. �gy gondolta ink�bb folytatja az utat, �s ha egy negyed �ra m�lva sem l�tja MacCaulum professzor, akkor sz�l a t�bbieknek. A kis csapat cs�ndben l�pkedett a boz�tosban. Nem mertek sz�lni sem nehogy a professzor valami m�st tal�ljon ki nekik, pedig akkor m�r egy j� ideje csak Dylan vezette õket.
- Sr�cok!- sz�lalt meg Dylan.
- Mi az?- k�rdezte Josh.
- Azt hiszem, hogy eltûnt a prof.
- H�lyes�g - legyintett a tizi�n v�r�s haj� fi�.
- M�r k�r�lbel�l egy negyed �r�ja nem l�ttam.
- N�zz jobban elõre!- mondta Josh.
- Mond, de te teljesen h�ly�nek n�zel? Ha azt mondom, hogy nincs itt a prof akkor az �gy is van!- mordult r� Dylan.
- El�g legyen!- sz�lt r�juk Vittoria.
- Nyugodjatok meg!- mondta Adriano- Most ink�bb azzal foglalkozzunk, hogy hogyan fogunk innen kijutni.
- Majd �n k�r�ln�zek- mondta Mary �s s�lyomm� v�ltozott.
K�nnyed sz�rnycsap�sokkal felsz�llt a magasba, �m valamilyen pajzsf�le nem engedte, hogy feljebb rep�lj�n. Bele�tk�z�tt ebbe a k�l�n�s falba. Mary az �t�stõl megsz�d�lve ernyedten esett lefel�, f�l�ton m�r emberi alakot �lt�tt �s egyenesen Dylan karjai k�z�tt tal�lta mag�t, aki pont j�kor volt j� helyen �s r�ad�sul felk�sz�lt is volt. A l�ny b�gyadtan n�zett a j�gk�k szemekbe, majd mikor tudatosult benne hol is, �s kinek a karjaiban van, szemei hirtelen kit�gultak.
- Tegy�l le, k�rlek!- mondta halkan.
Dylan n�m�n engedelmeskedett �s lassan letette a l�ny a f�ldre. Mary kicsit sz�d�lve �llt l�bra, �s fi� �szt�n�sen megfogta a kaj�t, nehogy elessen.
- �lj le egy kicsit!- sz�lat meg Dylan- V�rj, am�g el nem m�lik a sz�d�l�s!
- Nem kell!- mondta a l�ny gyorsan - J�l vagyok, semmi bajom!
- Mary, Dylannek igaza van - mondta Adriano.
- J�, j� rendben- s�hajtott a l�ny �s le�lt az egyik far�nkre, majd megsz�lalt- Valamif�le pajzzsal vagyunk k�r�lv�ve.
Alig, hogy ez kimondta eltûnt az eddig boz�tos k�rnyezet, majd egy fal jelent meg k�r�l�tt�k, aminek a tetej�n gy�ngyh�z feh�r sz�nû burok z�rta le teljesen.
- Na most innen, hogyan fogunk kijutni?- k�rdezte Josh
- Fogalmam sincs - mondta Ryan �s elk�pedve n�zett k�rbe, majd kez�vel v�gigsim�totta az ez�stszõke haj�t.
- Van valakinek esetlen valami haszn�lhat� �tlete?- k�rdezte Josh.
- �n ilyesmihez nem �rtek- mondta Carmen.
- De a pasikhoz ann�l ink�bb- sz�lalt meg Magdalena.
- Lena! - sz�lt r� Adriano- Hagyd abba! Meg�g�rtem ap�nak, hogy vigy�zok r�tok, �s nem engedem, hogy folyton veszekedtek.
- Te ebbe ne sz�lj bele!- n�zett r� Lena m�rgesen.
- Mivel �n vagyok az idõsebb, ez�rt minden jogom megvan….
- B�tyus, hagyd, hogy a saj�t probl�m�inkat egyed�l oldjuk meg!- mondta Carmen �s nõv�re mell� �llt, �s ugyan�gy karba tett k�zzel �s m�rges tekintettel n�ztek mind a ketten a legidõsebb testv�rre.
- Azt�n megint p�rbaj legyen mi?
- El�g!- fakadt ki v�g�l az eddig cs�ndben gondolkod� Dylan- �n tudom a megold�st.
Mindenki elhallgatott �s fesz�lten v�rt�k, mit fog mondani az ifjabbik Malfoy. A fi� k�r�ln�zett, majd k�zelebb ment a falhoz. Alaposan megvizsg�lta azt, azt�n elõvette a p�lc�j�t. Dylan lehunyta a szem�t �s valamilyen furcsa nyelven mormolni kezdett egy var�zsig�t. Mikor befejezte n�ma csend telepedett a t�jra. Hirtelen vak�t� f�nycs�va t�rt elõ a fi� p�lc�j�b�l, ami bevil�g�totta az eg�sz falat, ami ettõl ez�st�s dereng�sbe kezdett. A t�bbiek a h�tt�rbõl figyelt�k Dylant, aki komoly szak�rtelemmel futatta v�gig a tekintet�t a falon. Azt�n egy s�t�t r�szt pillantott meg alig p�r m�terre tõl�k. Dylan arca diadalmas mosolyra h�z�dott, majd elindult. A t�rsas�g leblokkolva �llt, majd �szbe kapva Dylan ut�n siettek. Mikor minden �t�rtek a falon, ott m�r MacCaulum professzor, Emily �s Owen v�rt�k õket.
- Bravo- mondta elismerõen a professzor - L�tom, a nagyap�d tan�tott neked hasznos dolgokat.
Dylan kih�zta mag�t, �m a professzor m�g nem fejezete be a mondanival�j�t.
- Most pedig �t k�r fut�s- adta ki a parancsot.
- Mi�rt?- k�rdezte Josh �rtetlen�l.
- T�z k�r- m�dos�tott a professzor- A t�nd�rf�nyket k�vess�tek, egy �r�tok van arra, hogy k�szek legyetek. Ha m�gsem akkor folytatni fogj�tok a fut�st.
A fiatalokban fortyogott a d�h. M�g hogy futni �s r�ad�sul azt sem tudt�k mi�rt? V�g�l k�nytelen kelletlen elindultak. Az �len Dylan, Mary �s Adriano baktatott, m�g�tt�k a Vertha l�nyok �s Vittoria, ut�nuk Josh �s Ryan rosszull�tet sz�nlelve. Am�gy k�t fi�nak nem volt semmi baja, csup�n Carment �s Magdalen�t akart�k szem�gyre venni, abban a csinos fesz�lõs t�rdnadr�gban.
Dylan c�ltudatosan halad elõre, �s nem n�zett h�tra. Neki nem okozott akkora traum�t a fut�s, mivel vil�g �let�ben szeretett futk�rozni. Ilyenkor nem gondolt semmire �s senkire. De most valahogy minden megv�ltozott. Egyre jobban �rdekelte, mi is lehet m�g�tte fut� Maryvel. Lass�tott kicsit, persze �gy hogy a l�ny, vagy m�g rosszabb Adriano �szrevegye. �r�lhetett a sikernek, mivel hamarosan Mary mell� �rt. A l�ny nem figyelt Dylanre, csak a fut�sra �sszpontos�tott. A fi� viszont Maryt f�rk�szte, persze csak f�l szemmel. �gy ment ez k�r�k�n kereszt�l. M�r j�csk�n maguk m�g�tt hagyt�k a t�bbieket. Maryt pedig kezdte egyre jobban zavarni, hogy a szõkes�g õt lesi. Be kellett hogy ismerje Dylan sem volt l�tv�nynak utols�, ahogy most �gy kigombolt ingben csapzott szõke hajjal futott. Izmos felsõ teste nagyon pozit�v eszt�tikai �lm�nyt ny�jtott, de Mary a vil�g�rt sem ismerte volna be, hogy õ is r�pillantott n�h�nyszor a fi�ra.
A fi� fej�ben egyre m�sra kavarogtak a gondoltatok, �s megijesztett�k az �rz�sei. Olyan sz�pnek l�tta Maryt, mint eddig m�g soha. Olyan aranyos volt, azokkal a kil�g� fekete tincsekkel. Arc�nak minden von�sa megfesz�lt, ahogy egyre erõsebben koncentr�lt a fut�sra.
- Mit b�mulsz?- k�rdezte zih�lva a l�ny.
- Ott elõl azt a nagy f�t- hazudta Dylan.
- Minek n�zed?
- Mert tetszik.
- Mert eml�keztet valamire.
- �s mire?
- Nem mindegy?
- De.
- Verseny?- k�rdezte Dylan.
- Ok�
- A k�r v�g�ig.
- Rendben.
- Mit kapok, ha gyõz�k?
- Semmit.
- Akkor te sem kapsz semmit.
- Felõlem- vonta meg a v�ll�t a l�ny.
- Pedig lenne �tletem
- Ne legyen!
- Haragszol r�m?- bukott ki belõle a k�rd�s
- Igen.
- Mi�rt?
- Sok minden�rt, de most akkor rajt.
Mary elkezdett gyorsabban futni. Hossz� l�bai voltak �s semmi s�lya. Ezeknek az adotts�gainak k�sz�nhetõen j� fut� volt, m�g akkor is, ha nem volt form�ban. Dylannek szednie kellett a l�b�t, ha utol akarta �rni a fekete haj� l�nyt, akinek hossz� cofja ide-oda libbent. Az �t utols� szakasza dombnak felfel� vezetett. L�p�seik nyom�n f�lkavarodott az �t sz�raz pora. Azt�n az emelkedõ ut�n egy apr�cska foly� v�lgy�be �rtek �s ott haladtak tov�bb. Mary izzadt, de l�gz�se egyenletes maradt. Dylan pedig m�r zih�lt, de makacss�ga nem engedte, hogy lass�tson. V�g�l is be�rte a l�nyt. A fi� agya teljesen elborult, fokozni kezdte a temp�t. Mary ezt kih�v�sk�nt �rtelmezte, �s makacss�ga arra �szt�n�zte, hogy k�vesse a fi�t b�rmi �ron. �rzete az izmaiban a fesz�lõ �rz�st �s az egyre erõs�dõ f�radts�got. De nem adta fel. Most õ kezdett el begyors�tani. A marad�k negyed kilom�tert sprintelve tett�k meg. Adrenalin szintj�k annyira megugrott, hogy szinte rep�lve tett�k meg a t�vot fej-fej mellett. Mikor meg�rkeztek, oda, ahol MacCaulum professzor, Emily �s Owen �lltak, zih�lva ter�ltek el a z�ld gyepen. Mary kit�rt karokkal hevert �s szapor�n vette a levegõt. Fej�t oldalra ford�tva figyelte az eget k�mlelõ Dylant, aki szint�n szapor�n l�legzett, de õ m�r kezdett visszat�rni a norm�lis egyenletes l�gv�telhez.
- Gratul�lok - mondta Owen elismerõen- Negyed �r�val elõbb �rtetek be, amit azok a sr�cok, akiket eddig edzett�nk.
- T�nyleg?- k�rdezte Mary hitetlenkedve.
MacCaulum professzor, aki eddig egy fat�rzs�n �lve figyelte az esem�nyeket, most fel�llt �s k�zelebb ment a fiatalokhoz.
- N�ha nem �rt egy kis verseng�s igaz? Hmm m�skor is ilyen teljes�tm�nyt v�rok el tõletek. Ezent�l is egy�tt fogtok futni.
Mary �s Dylan egym�sra n�ztek. A l�ny v�gott egy fintort �s felkelt a fûrõl.
- Most pedig nyom�s vissza a kast�lyba f�rdeni- adta ki a parancsot Emily.
Aki �ppen akkor vette �szre, hogy Owen mosolyogva figyeli.
- Mit n�zel?
- Te n�zel engem.
Emily m�rgesen elford�totta a fej�t, majd a mosolyg� Dylan �s Mary p�rosra meredt.
- Na mi lesz? Induljatok!
Azzal a k�t fiatal elindult az egyik �sv�nyen. P�r perc m�lva Mary megsz�lalt.
- Biztos, hogy j� fel� megy�nk?
Dylan k�r�ln�zett.
- Azt hiszem igen- vonta meg a v�ll�t.
- Mi az, hogy csak hiszed?- fortyant fel a l�ny- Meg kellett volna k�rdezn�nk, pontosan merre kell menn�nk.
- Ne agg�dj folyton!- mondta Dylan, majd zsebre tette a kez�t- Mikor t�vedtem �n el?
Mary jelentõs�gteljes pillant�st k�ld�tt a fi� fel�, majd elnevette mag�t.
- Nem is tudom ki volt az, aki a p�rducbarlangot kereste �s egy veremben k�t�tt ki, sõt m�g rosszul n�zte meg, hogy merre van �szak.
- Oh, az nagyon r�gen volt- legyintett a fi�- Az�ta fejlõdtek az �rz�keim.
- Aha, �s az�ta �vente csak egyszer ker�lsz Hagrid p�k bar�tainak a karmai k�z�.
- Musz�j mindenbe belek�tn�d?- k�rdezte a fi�.
- Nem is tudom- v�gott gondolkod� k�pet a l�ny - Musz�j!
- V�laszolsz egy k�rd�semre?
- Mondd!
- Mi�rt?
- Mit mi�rt?
- Mi�rt kaptam a pofont?
- Mert meg�rdemelted.
- A cs�k miatt?
- Amiatt is- mondta a l�ny.
- H�t nem �lvezted?- cs�szott ki a meggondolatlan k�rd�s Dylan sz�j�n.
Mary arca l�ngba borult, szemei pedig v�szj�sl� f�nyben csillogtak.
- Kaphatsz m�g egy pofont, de ha akarod meg is �tkozhatlak. Ne j�tssz velem �gy, ahogy azokkal az �resfejû ty�kokkal szokt�l a suliban.
- Nekem akartam veled j�tszani, �s nem akartalak megb�ntani sem.
- De mindkettõ siker�lt- mondta a l�ny.
- Hidd el, nem akartalak megb�ntani!- mondta a fi� �s lehajtotta a fej�t, hangja õszint�n csengett az erdõ nyugtat� csendj�ben.
- �s amit a druidavad�szat ut�n mondt�l…
- Akkor csak a harag besz�lt belõlem.
- Nem akartalak el�rulni, csak nem akartam hogy bajotok essen.
- Tudom.
- �s akkor mi�rt nem tudtad?
- Fogalmam sincs.
- Olyan fafejû vagy!- mondta Mary.
Majd egym�sra n�ztek �s elnevett�k magukat. Dylan nevetve karolta �t a l�nyt �s �gy menetek tov�bb.
- N�ha olyan h�ly�k vagyunk - mondta Dylan- K�l�nben, �lvezted a cs�kot?
- Igen, nem, nem tudom. De k�l�nben is hagyj ezzel b�k�n! - l�kte oldalba a fi�t.
- De mi�rt nem v�laszolsz erre az egyszerû k�rd�sre? Hiszen bar�tok vagyunk.
- A bar�tok nem szokt�k csak �gy megcs�kolni egym�st.
- Ami megt�rt�nt az megt�rt�nt, de �n k�v�ncsi vagyok, hogy…
- Egy cs�nya l�nynak milyen �rz�s, hogy ha megcs�kolj�k?
Dylan �sszer�ncolta a homlok�t �s r�n�zett Maryre. Alaposan v�gigm�rte, majd belen�zett az olajz�ld szemekbe.
- Nem is vagy cs�nya
- De igen.
- De nem.
- Velem nem vitatkozz Dylan!
- Nem is �rtem mi�rt mondod azt, hogy cs�nya vagy?
- Csak r�m kell n�zni.
- H�lyes�geket besz�lsz.
- K�rdezhetek �n is valamit?
- K�rdezz.
- Mi�rt vagy f�lt�keny Adrianora?
A n�v hallat�ra a szõkes�g arcizmai megr�ndultak.
- Nem vagyok r� f�lt�keny, csak irrit�l - morogta.
- Majdnem leharaptad d fej�t, amikor besz�ltem vele.
- Szerintem �vatosnak kellene lenned vele.
- Ugyan mi�rt?
- Mert csak ki akar haszn�lni.
- R�meket l�tsz - mondta Mary �s legyintett egyet.
- Nekem mindegy, legyetek boldogok - morogta- De szerintem nem hozz�d val�.
- Mi�rt szerinted a holl�h�tas Benjamin Bennett tal�n hozz�m val� volt?
- Jaj m�r mondtam, hogy sajn�lom, �s t�bbet nem hozlak �ssze egyik haverommal sem.
- H�t ne is, fõleg olyan kviddicsj�t�kossal, akit ut�lok.
- Nem tudtam, hogy nem cs�ped a terelõket. Am�gy leszel j�võre is az �n csapatomban fog�?
- M�g gondolkodom rajta- mondta Mary �s sz�tlanul haladtak tov�bb.
Dylan gondolataiba m�lyedt �s az eddigi kviddicsmeccsekre gondolt. A h�zak k�zti ellent�tek orvosl�sa �rdek�ben, elt�r�lt�k a csak egy h�z tagjaib�l kiker�lt csapatokat. �gy lehetõs�g ny�lt arra, hogy vegyesen legyenek a di�kok egy csapatban. �gy az iskol�ban nyolc csapat sz�llt harcba a kviddicskup��rt. A pontokat pedig �gy kapt�k, hogy a szem�lyek k�zt elosztott�k. Persze az elej�n ezt sokan ellenezt�k, de ahogy egyre jobban belej�ttek a j�t�kba, megtanultak egy�tt mûk�dni �s �lvezni a j�t�kot. Mary �s Dylan m�r r�g�ta egy�tt j�tszottak a Thunderhead (szerzõ: viharfelhõ) nevû csapatban, �s sorra nyert�k el a kviddicskup�t. Mary apj�hoz hasonl�an kiv�l� tehets�gnek sz�m�tott. Harry nagyon b�szke is volt a l�ny�ra, aki b�mulatos fog� volt, �s nem jelentett neki gondot, hogy elkapja a cikeszt. Dylant is sok tehets�ggel �ldott�k meg, b�r Dracoval ellent�tben õ õrzõ poszton j�tszott. Gyors volt �s figyelmes. P�lyafut�sa sor�n minim�lis sz�mban kapott csak g�lt, �s meg kell hagyni, ember legyen a talp�n, aki g�lt dob Dylan Aaron Malfoynak.
Dylan elmosolyodott. Milyen j� is lenne, ha �jra kviddicsezhetne. Elm�lked�sbõl az z�kkentette ki, hogy fogalma se volt, merre kell menni�k.
- Mary?- sz�lt kicsit f�lve.
- Mi a baj?- k�rdezte a l�ny.
- �n azt hiszem…-kezdet a fi�, majd kicsi hat�ssz�netet tartott.
- Mit hiszem?
- Elt�vedt�nk.
- Tudtam �n - mondta a l�ny.
- J�l van.
- �s most mihez kezdj�nk?
- Menj�nk m�g egy kicsit - mondta jobb �tlete nem l�v�n Dylan.
- J� rendben- s�hajtott a l�ny.
A k�t fiatal egyre m�lyebbre ment az erdõben, ahol m�t kevesebb f�ny jutott be a f�k k�z�. A lobok k�zt baglyok huhogtak �lmosan �s a g�cs�rt�s f�k n�ha megreccsentek. A bokrok k�zt apr� pillang�k repkedtek, amik minden bizonnyal valamif�le var�zslattal voltak meg�ldva, mert derengõ s�rga f�nnyel vil�g�tottak. A k�zeli f�k k�z�tt kis patakocska futott v�gig, aminek partj�n apr� feh�r vir�gok ny�ltak, amiknek illat�t hordozta a sz�l. Mary s�hajtva indult el a patakhoz, hogy szomj�s�g�t enyh�tse. Dylan k�zben annyira elm�ly�ltek s�t�lgatott, hogy majdnem otthagyta a l�nyt.
- H� engem meg itt hagysz?
- Az�rt sz�lhatn�l, ha meg�llsz.
- Bocs, de azt hittem �szrevetted.
Dylan csak legyintett egyet, majd elindult a patak fel�. Szerencs�tlens�g�re nem figyelt egy ki�ll� gy�k�rre, �s megbotlott. Arccal elõre egy hatalmas csal�nos ter�lten landolt. Mary csengõ kacag�ssal nyugt�zta az es�st, Dylan pedig nem szalonk�pes szavakkal, majd megpr�b�lt felt�p�szkodni, de �gy.
- V�rj, seg�tek fel�llni!- mondta Mary nevetve �s pr�b�lta felh�zni az idõk�zben h�t�ra fordult Dylant, �gy m�r egyenletesen tele lett csal�ncs�p�ssel.
- H�ny kil� vagy?- k�rdezte ny�gve a l�ny.
- Fogalmam sincs - mondta a fi�- De nem tudok a l�bra �llni.
- Az nagy baj!- mondta Mary- De az�rt pr�b�ld meg, legal�bb addig a kidõlt f�ig menj�nk el.
Dylan b�lintott �s �sszeszor�tott fogakkal, Maryre t�maszkodva elindult, majd percek m�lt�n, m�r az alkalmi �lõalkalmatoss�gon cs�cs�lt.
- Mutasd a bok�d!- mondta Mary.
A fi� bok�ja hatalmasra dagadt.
- J�l kificam�tottad.
- Azt �n is l�tom - mondta a fi�- De ha megk�rlek helyre rakod nekem?
- �n?
- L�tsz m�g magadon k�v�l m�s is itt az erdõ k�zep�n?
- Nem, de �n m�g soha nem csin�ltam ilyet.
- �n m�r igen. Majd mondom, mit csin�lj.
- �s ha elrontom?
- Akkor elrontod- vonta meg a v�ll�t Dylan- Ha nem siker�lt, akkor m�g var�zslattal helyre lehet hozni.
- Dylan ne h�ly�skedj!- mondta Mary hiszt�rikusan- �n ezt nem tudom megcsin�lni.
- Fogalmam sincs, ki itt a b�tor griffend�les- n�zett k�rbe Dylan- Nem lesz semmi baj. Csak csin�ld, amit mondok.
- Rendben- adta be a derek�t a l�ny, �s s�hajtott egyet- Mond, mit csin�ljak?