XVII. fejezet

Dylan �s a var�zsl�s

Hajnalodott. A nap sugarai megvil�g�tott�k a kast�ly magasba mered� tornyait, s elj�tszott az �don falakra felfutott borosty�nok smaragdz�ld levelein l�v� harmatcseppekkel, amik apr� csillog� �kk� hat�s�t keltett�k, mintha kincsek lenn�nek, de a figyelmes szem �szrevehette, hogy ez csup�n szemf�nyveszt�s. A messzi t�volban a f�k felett, l�gy p�rafelh� sz�ll az az�rk�k �gbolt fel�, amin n�h�ny �lmosan andalg� apr�cska b�r�nyfelh�k �sztak. A simogat� napsugarak felfedez��tra indultak a kast�ly parkj�nak kacskaring�s, majd elid�ztek egy ez�stsz�ke fejb�bon, aminek a tulajdonosan nem volt m�s, mint Dylan Malfoy.
Kor�n �bredt, mivel sehogy sem tudott aludni. Egyre m�sra kavarogtak a fej�ben a gondolatok, amik elvitt�k m�s t�jakra �s helyekre, ahova mindig is el szeretett volna menni. Hegyek, v�lgyek, v�zes�sek, nagyv�rosok �s k�l�nf�le kult�r�k, milyen sz�p is lenne felfedezni az �sszeset... �mulatban ejtette a vil�g �s egyre t�bbet szeretett volna megtudni r�la.
N�ha csak �gy sz�llt volna a lenge sz�llel, nem t�r�dve azzal merre is viszi. Szabadabb akart lenni, mint amilyen most. Gondolkod�s n�lk�l itt hagyott volna mindent �s mindenkit, ha lett volna lehet�s�ge indulni. Mi�rt? Maga se tudta igaz�n, tal�n ez csak egy pillanatnyi v�gy�lom. S�hajtott egyet, majd elindult az �ton, ami az erd�be vitte.
N�m�n r�tta az �sv�nyeket. Az erd� reggeli hangjai, olyanok voltak sz�m�ra, mint egy l�legzetv�tel. Egy pillanatra becsukta a szem�t �s Darkness Fallsra gondolt, ahova visszav�gyott. Szinte hallotta az ottani f�k saj�tos semmihez sem hasonl�that� l�gy susog�s�t, a patak csobog�s�t, �s ezernyi mad�r nyugtat� trill�z�st. A k�zelben megz�rrent egy bokor, ami kiz�kkentette az �lmodoz�sb�l, �s arra k�sztette, hogy folytassa az �tj�t.
Nem f�lt att�l, hogy el fog t�vedni, pedig fele annyira sem ismerete a k�rny�ket, mint MacCaulum professzor. Dylant nem �rdekelte az, ha elt�ved, mivel pont ez volt a c�lja. Nem akart senkivel sem tal�lkozni vagy besz�lni. Tulajdonk�ppen az�rt ker�lt ilyen �llapotba, mert r�j�tt, hogy hib�zott. De nem is kicsit �s a b�ne nem megbocs�that�. Azt k�v�nta b�r most itt r�gt�n ny�lna meg el�tte a f�ld, �s j� m�lyre s�llyedhessen, no meg senki se tal�lhassa meg. M�r nem tudta meg nem t�rt�nt� tenni a dolgokat, pedig ez volt ebben a pillanatban minden v�gya.
Azt�n egy ismer�s fekete k�penyes alak jelent meg vele szemben az �ton. Hirtelen azt hitte, hogy csak a szeme k�pr�zik. De amikor a f�rfi a k�zel�be �rt, vil�goss� v�lt, hogy nem m�s mint Perselus Piton a Mardek�r h�z vezet�je vagyis a j�v� tan�vt�l a Roxfort igazgat�ja. Dylan elgondolkodva n�zett v�gig a professzoron, �s meg�llap�totta, õ az egyed�li ember, aki az �vek hossz� sora alatt semmit sem v�ltozott.
- J� reggelt professzor! Mi j�ratban errefel�?
- J� reggelt! �ppen mag�t keresem Dylan, mert besz�ln�nk kell.
- Mir�l?
- A sz�leit�l j�v�k �ppen.
- T�rt�nt vel�k valami?
- J�l vannak. Volt n�mi �ssze�tk�z�s�k a druid�kkal. Apja k�ld�tt mag�nak egy levelet, amiben mindent le�rt - s azzal �tadta a levelet.
- A professzor �r j�tssza a baglyot vagy mi?
- Ne szemtelenkedjen! MacCaulum professzorhoz j�ttem �s az unok�mhoz, gondoltam �gy hamarabb fog ide�rni a lev�l �s senki sem t�r�ti el a baglyot �tk�zben.
- Ugyan m�r- legyintett Dylan, akit nem k�l�n�sebben r�zott meg az, hogy a druid�k �jra akci�ba lend�ltek.
- Az �vatoss�g sosem �rt, f�leg most.
- Mi�rt?
- N�ha komolyan k�telkedem benne, hogy az �desanyja val�ban Hermione Granger. Hiszen maga is �szrevehette Malfoy, hogy az ut�bbi id�ben a druid�k �jra szervezkedni kezdtek.
- Na �s akkor mi van? Ami�ta az eszemet tudom, mindig volt valami kisebb fajta gond vel�k, de semmi komoly.
- Nos a mostani gond, sokkal nagyobb, mint azt elk�pzelni tudja. Ugyan is a druid�k elfogt�k az apj�t.
- Hogyan?
- Csapd�t �ll�tottak neki. De van itt m�g m�s is, az �desanyj�t is kicsalt�k az erd�be.
Dylan elk�pedt arccal n�zett a professzorra, akinek arc�n semmilyen �rzelmet, vagy m�s egyebet le lehetett volna olvasni. A fi� mindig is ilyennek ismerete, s nem lep�d�tt meg, hogy a sz�m�ra oly fontos emberekkel t�rt�nt sz�rny�s�get, ilyen sz�razon t�lalta.
D�h fogta el, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. Hirtelen nem tudta, hogy mi lenne a helyes d�nt�s vagy reakci� ebben a pillanatban. �sszeszor�totta a fogait, majd j�gk�k szemeit a professzor sz�r�s fekete tekintet�be f�rta.
- Haza kell mennem hozz�juk - mondta ridegen.
- Egyel�re az a legbiztons�gosabb, ha itt marad Malfoy.
- Mi�rt?
- Besz�moltak nekem az ideutaz�s�nak okair�l, �s biztosra veszem, hogy nem �nsz�nt�b�l k�vette el a sorozatos druid�k ut�ni vad�szatokat �s a meggondolatlan tetteket.
- Ez badars�g, m�r megbocs�sson professzor.
- Meg lehet, de am�g biztosat nem tudunk, �s ki nem vizsg�ljuk az esetet, addig a legjobb helye az itt van. S�t tal�n tanul is valami engedelmess�get, fegyelmet �s n�h�ny fontos dolgot, ami k�sõbb a haszn�ra v�lhat.
- De a sz�leimnek sz�ks�ge van r�m- csattant fel Dylan.
- A sz�lei el�g id�sek �s k�pzettek ahhoz, hogy egyed�l a maga seg�ts�ge n�lk�l is boldoguljanak, elv�gre, mint a ketten k�pzett var�zsl�k.
- De…
- Semmi de. Ne akarja, hogy r�vegyem MacCaulum professzort arra, adjon mag�nak n�h�ny k�l�nleges feladatot, amivel lek�theti a figyelm�t. B�r ahogy hallom, ism�t bajba ker�lt.
- Rendben professzor- adta be a derek�t Dylan.
 Helyes. Most pedig ha megbocs�t, felkeresn�m az unok�mat.
Azzal a professzor hossz� lobog� fekete tal�rban tov�bb folytatta az �tj�t. Dylan gondterhelten n�zett ut�na, s egy r�gi felt�telez�s jutott az esz�be. Valahogy mindig az volt az �rz�se, hogy Piton professzor egy v�mp�r. T�len, ny�ron lobog� fekete tal�rban l�tta, �s a kr�tafeh�r b�re sem volt valami meggy�z�, se hossz� �sszek�t�tt fekete haja, miben elv�tve lehetett �sz hajsz�lat felfedezni.
Dylan s�hajtva tekintett a kez�ben l�v� lev�lre, aminek a h�tulj�n apja s�rk�nyos pecs�tje csillogott a napf�nyben. Er�sen gondolkozott azon, hogy elolvassa-e a levelet. F�lt att�l, hogy valami sz�rny�s�get rejt mag�ban, amir�l nem akar tudni. Elgondolkodva megigaz�totta a f�nixet �br�zol� med�lt, minek rubin szemei megvillantak egy r�pke pillanatra.
A fi� vett egy nagy levegõt �s felbontotta a levelet. Azt�n tov�bb s�t�lt �s egy aranys�rga level� fa al� �lve olvasni kezdte a levelet.


***

Mary az erk�lyr�l k�mlelte a gy�ny�r� t�jat, amit most m�r szem�veg n�lk�l csod�lhatott. M�g sosem �rzett ekkora boldogs�got. Minden �l�nkebb sz�n� lett, mint eddig volt. Mosolyogva gondolt vissza Dylanre, aki ir�nt �jra fel�bredtek gyeng�d �rz�sei, �s kezdett biztos lenni abban, hogy adhatna neki m�g egy es�lyt. Mi�rt is ne? V�gre teljes�lne titkos v�gya �s kimutathatn� szerelm�t, nem kellene elfojtani, ahogy �vek hossz� sora alatt tette.
Azt�n valami furcsa dologra lett figyelmes. A kast�ly fel� egy fekete tal�ros alak k�zeledett, aki nagyon ismer�s volt sz�m�ra, de nem tudta eg�szen j�l kivenni, mivel az idegen m�g eg�szen t�volt volt. Hunyor�tva hajolt ki a korl�ton, majd egyszer csak olyan k�zelr�l l�tta Piton professzort, amilyen k�zelr�l csak t�vcs�v�n kereszt�l n�zhette volna meg.
Megrettent �s egyik keze lecs�szott a korl�tr�l, õ pedig j�l meg�t�tte mag�t. Szemei k�nnybe l�badtak �s rettenetesen f�jt az oldala. Pr�b�lt tudom�st se venni a sajg�sr�l �s valami magyar�zatot keresni erre.
Becsukta a szem�t, majd megd�rzs�lte, kinyitotta �s �jra sz�tn�zett. Most norm�lisan l�tott mindent, de azt�n f�kusz�lni kezdett egy pontra �s megism�tl�d�tt az el�bb. Megr�zta a fej�t �s l�gz�se egyre szapor�bb lett. Kezeivel ijedten t�r�lgette meg a szemeit. Majd kezei �k�lbe szorultak �s d�h �nt�tte el az agy�t.
Nem gondolkozott, csak egy ember k�pe j�rt a fej�ben, aki nem volt m�s, mint Dylan. Megint �tverte �s most a legcs�ny�bban. Mi�rt is hagyta mag�t? Mi�rt nem pr�b�lkozott egy begy�jt� b�b�jjal, hogy megint n�la lehessen a szem�vege? Mi�rt kell neki �jra �s �jra megb�zni egy f�rfiban, akinek meggondolatlan cselekedetei mindig bajba keverik? Elsz�ntan rohant ki a szob�ja ajtaj�n, kivont p�lc�val a kez�ben.
- Hol van Dylan?- k�rdezte m�rgesen.
- Mi�rt k�rdezed?- n�zett kicsit ijedten Josh.
- Mert besz�dem van vele.
- J�� Mary nagyon j�l mutatsz szem�veg n�lk�l- sz�lalt meg Ryan, de megb�nta, mikor tekintete tal�lkozott a villog� olajz�ld szemp�rral.
- Mit m�velt m�r megint az a dr�ga gyermek?- k�rdezte nyugodtan Vittoria, aki alattomban Adrianot figyelte az �js�gja m�g�l.
- Az csak r�m �s r� tartozik. L�tta valaki?- k�rdezte t�relmetlen�l Mary.
- Azt hiszem kiment a parkba - mondta halkan Magdalena.
- Mit akarsz vele csin�lni?- k�rdezte Ryan.
- Meg�l�m!- mondta hidegen a l�ny �s azzal elviharzott.
A t�bbiek egy ideig meredten egym�st b�mulva �ltek tov�bb a hely�k�n. Senki nem sz�lt semmit. M�g eddig sosem fajultak a dolgok, hogy Marynek ilyen tervei lettek volna. A n�ma csendet Josh hangja t�rte meg.
- Rem�lem, Dylan mag�val vitte a p�lc�j�t. Na megyek �s megn�zem mit m�vel vele Mary.
- Ki akar hova menni?- k�rdezte egy ismer�s hang h�ta m�g�tt.
- Piton professzor?
- H�t nem is a Mikul�s- v�laszolta hidegen.
- Pedig �gy tudom, maga szeret piros g�ny�ba b�jni- morogta Josh.
- Ezt hallottam Weasley �s sz�m�that r�, hogy nem felejtek el mag�nak b�ntet�munk�t adni. Hol tal�lom Miss Pottert?
- �pp most ker�lte el- mondta Vittoria.
- Hova ment?
- Meg akarja… khm keresni Dylant - sz�lalt meg Ryan.
- �rtem.
- Ha visszaj�n k�rem, sz�ljanak neki, hogy a k�nyvt�rban v�rom.
- Rendben professzor.
- Tov�bbi kellemes napot!- azzal a professzor, kis�t�lt az ajt�n.
- Mi a francot keres ez itt?- k�rdezte Josh.
- Gondolom csak l�togat�ba j�tt - mondta Vittoria.
- Ez a Denev�r sosem meg sehova ok n�lk�l. Valami itt nagyon b�zlik.
- Musz�j neked mindig Pitont s�rtegetned?- k�rdezte Ryan.
- Tal�n szeretnem k�ne?
- Azt nem mondta, de tisztelettel k�ne besz�lned r�la, elv�gre m�gis csak õ lesz az igazgat�.
- Merlin nem ver bottal, hanem ink�bb Pitonnal.

***

Piton professzor l�ptei visszhangot vertek a csupasz kõfalakon. M�lt�s�gteljes �s nemes megjelen�se tekint�lyt parancsol� volt, mint mindig. Z�rk�zotts�g�n m�g feles�ge Loreen Malfoy sem tudott v�ltoztatni, de tal�n nem is akart, hiszen a professzor, ha kellett ki tudta mutatni az �rzelmeit, de m�sokkal �vatos volt. Tal�n t�ls�gosan is �vatos.
Gondolatai elkalandoztak, egy sz�m�ra igen csak kedves emberre gondolt. Az � fogadott unok�j�ra, akit sz�vb�l szeretett. �l�nken eml�kezett arra a napra, amikor elõsz�r l�tta a kis �rv�t, aki nem v�gyott m�sra csak szeretetre. Emily mindig tudta, hogy milyen �rz�sei is vannak igaz�b�l. Nem gondolt r�la semmi rosszat, ahogy sokan m�sok �s �szt�n�sen b�zott a professzorban.
Piton most Emilyhez igyekezett, mert valami fontosat szeretett volna megbesz�lni vele, ami a j�vend� �ll�s�val volt kapcsolatos. De amikor befordult arra a folyos�ra, ahol unok�ja szob�ja volt, k�l�n�s dolgot vette �szre. Az � im�dott unok�j�t a nyirkos k�falnak �ntve l�tta, no meg szenved�lyes cs�kol�z�sba mer�lve egy olyan volt griffend�lessel, akit � Harry Potter ut�n a legjobban ut�lt.
A p�r l�that�an nem vette �szre a k�zelg� veszedelmet. Owen v�gyt�l f�tve �lelte �t Emilyt, aki majdnem elolvadt a karjaiban. A f�rfi l�gyan v�gigsim�totta a l�ny karj�t, Emily beleborzongott az �rint�sbe. T�rkizk�k ruh�j�nak v�kony p�ntja lecs�szott a v�ll�r�l, de � nem t�r�d�tt vele, csup�n egy dolog volt sz�m�ra fontos, hogy min�l k�zelebb b�jhasson Owenhez, aki egy kicsit sem tiltakozott ez ellen.
Piton professzort el�nt�tte a pulykam�reg. Kr�tafeh�r arc�n r�zsasz�n foltocsk�k jelentek meg, �s mint egy d�h�s bika �gy f�jtatott. Fogait �sszeszor�tva pr�b�lt uralkodni mag�n. Fej�ben milli�nyi �tok kavargott, amit unok�ja megront�j�ra akart sz�rni. Tudta � is nagyon j�l, unok�ja m�r nem kisl�ny, hanem feln�tt n�, aki saj�t mag��rt felel�s �s f�ggetlen, de nem akarta, hogy egy ilyen gazember karjai k�zt l�tni. Nagyon j�l tudta mekkora f�jdalmat okozott Emilynek �s f�ltette a l�nyt att�l, hogy �jra megism�tl�dik az a r�gi eset.
- Khm… Tal�n zavarok?- mondta v�szj�sl�an, amire a p�r sz�trebbent.
- Nagyapa – mondta Emily v�konyka hangon, �s arc�t el�nt�tte a p�r.- Te, hogy ker�lsz ide?
- Van egy kis megbesz�lni val�m…- mondta, s tartott egy kis hat�ssz�netet- veletek.
- Mir�l van sz� professzor?
- Maga csak hallgasson Mr Graham, miel�tt m�g elveszten�m a t�relmemet!
- Tal�n valamivel megb�ntottam?- k�rdezte �rtatlan hangon, de k�zben a sz�ja sark�ban egy mosoly bujk�lt.
- Ezt majd k�sõbb megbesz�lj�k.
- Nagyon �r�l�k neked nagyapa- pr�b�lta m�s ir�nyba terelni a sz�t.
- El tudom k�pzelni- s�hajtott egyet a professzor, majd hagyta, hogy unok�ja bel� karoljon �s kivezesse a parkba.

***

A nap teljes pomp�j�val ragyogott fent az �gbolton. Egy �rva felh� sem �rv�lkodott az �gbolton, amit m�g Mary sosem l�tott ilyen sz�p k�knek, de most egy�ltal�n nem az volt a c�lja, hogy ebben gy�ny�rk�dj�k. L�t�sa igaz, hogy t�k�letes volt, de t�lont�l t�k�letes, �s ez�rt pedig nem m�s, mint Dylan volt a hib�s, akit �gre-f�ldre keresett.
M�g midig d�h�s volt, �s ezt m�g csak tet�zte, hogy most m�r kezdett �tl�tni is a k�l�nb�z� dolgokon, ami n�mi gondot okozott sz�m�ra, f�leg mikor tal�lkozott egy nagyon kem�ny f�val. M�rg�ben �s f�jdalm�ban szemeib�l folytak a k�nnyek �s csak �gy porzott ut�na a keskeny erdei �t, amin feltehet�leg Dylan is j�rt.
�s nem is t�vedett. A k�vetkez� kanyarban megl�tta a fa alatt hever�sz� Dylant, aki m�g mindig apja level�t olvasta, ki tudja h�nyadszorra. Mikor megl�tta a k�zeledõ l�nyt, felder�lt az arca, de amikor megl�tta a villog� szemeket, r�gt�n r�j�tt, hogy beigazol�dott a sejt�se. Arc�b�l a l�tez� �sszes sz�n kifutott hirtelen, �s azt sem tudta mit tegyen. Felt�p�szkodott, �s megpr�b�lt er�t venni mag�n, hogy szemben�zhessen a l�nnyal, aki ugyan j�val alacsonyabb volt n�la, de most �gy �rezte � kicsire zsugorodik �ssze.
- Dylan Aaron Malfoy- hangzott a l�ny hangja, amit�l a k�zelben csivitel� madarak fejvesztve r�ppentek a magasba.
- Tess�k- mondta Dylan �s szorosan a f�hoz h�tr�lt.
- Magyar�zatot v�rok, most!
- Mire?- tette a tudatlant a fi�.
- Mit m�velt�l a szememmel?
- �n nem akartam.
- Mit… m�velt�l… a… szememmel? V�laszt v�rok, de azonnal!- mondta a l�ny, �s p�lc�j�t Dylan tork�nak szegezte.
- Nos… �n… Nem akartam semmi rosszat, csak seg�teni akartam. Nem tudtam, hogy baj lesz bel�le.
- De baj lett bel�le, amir�l te is tudt�l. �s nem �rtem akkor mi�rt alkalmaztad rajtam ezt a var�zslatot. Olyan meggondolatlan �s �retlen vagy, hogy azt elmondani nem tudom. Most szerinted, hogy fogok �gy rendes �letet �lni?
- Tal�n hasznos�thatn�d…
- Csin�ld vissza, de azonnal! K�l�nben olyan ront�st k�ld�k r�d, hogy soha t�bbet egyetlen l�ny sem fog r�d n�zni, nemhogy bel�d szeretni.
- De ez nem lehet visszacsin�lni.- mondta Dylan rekedt hangon.
- Mi az, hogy nem lehet?- nyomta m�g er�sebben a l�ny a fi� tork�nak a p�lc�j�t.- Mit is mondt�l? Ne agg�dj, csak b�zz bennem! H�t tudod, mikor fogok �n b�zni benned? Soha… soha t�bbet. �s m�g egyszer a k�zelembe ne merj j�nni!
- Ne csin�ld ezt k�rlek!
- M�g neked �ll feljebb? H�t hol a nyavaly�ban j�rt az eszed? Azt hiszed, hogy seg�tett�l azzal, hogy ezt tetted velem? H�t nem seg�tett�l. Tudod, ki akar olyan szemet, mint amilyen egy t�vcs�? �s tudod, ki akar…
Ezen a ponton elakadt a szava, mivel v�gign�zett Dylanen, akinek �tl�tott a ruh�in �s akaratlanul is szembes�lt a fi� �sszes testr�sz�vel. Becsukta egy pillanatra a szem�t, de arc�n a v�r�s foltokat nem tudta eltakarni. De Dylannek fogalma sem volt, hogy mi t�rt�nik. Mary s�hajtott egyet majd elvette a p�lc�j�t Dylan nyak�t�l, �s s�rva el viharzott.
Dylannek kellett p�r pillanat, mire mag�hoz t�rt �s a l�ny ut�n eredt. Tudta, hogy megint h�lyes�get csin�lt, de nem tehetett m�st. Mary m�r j�val el�tte j�rt, de nem adta fel kitart�an futott ut�na. A ki�rve az erd�b�l azonnal p�rducc� v�ltozott �s meglep� gyorsas�ggal a l�ny ut�n iramodott. �gy m�r el�rte a l�nyt majd r�ugrott, hogy meg tudja �ll�tani. Mindketten hatalmas huppan�ssal a f�ldre estek.
- Sz�llj le r�lam!- mondta a l�ny �s pr�b�lta lel�kni mag�r�l a p�rducot.- Nem hallottad Dylan el�g legyen m�r.
Egyetlen es�lye l�v�n õ is bevetette az anim�gus k�pess�geit �s s�lyomm� v�ltozott. Vijjogva t�madt neki a p�rducnak, �s j�l n�h�nyszor r�koppintott az �llat, helyesebben Dylan fej�re, majd megpr�b�lt a magasba sz�llni. De Dylan gyorsabb volt n�la, visszav�ltozott �s elkapta a s�lymot, aki j� n�h�nyszor belecs�pett a kez�be.
- Mary, ne haragudj! Nem gondoltam volna, hogy t�nyleg ilyen rosszul s�lnek el a dolgok, de �g�rem, helyre fogom hozni.
A s�lyom �jra belecs�pett a fi� kez�be, aki most k�nytelen volt �t elengedni. �m Mary nem szabadult meg Dylant�l. A fi� el�kapta p�lc�j�t �s elki�ltotta mag�t. A var�zseszk�zb�l k�k f�ny t�rt el�, ami visszav�ltoz�sra k�nyszer�tette a l�nyt, aki nagyot huppant a f�ben. Mary felkelt a f�ldr�l �s m�rgesen n�zett a fi�ra.
- Ut�llak Dylan! Nagyon ut�llak �s ez sosem fog megv�ltozni!
- �n viszont szeretlek, �s azon leszek, hogy bebizony�tsam nekem ak�rmibe ker�l is. Ak�rmit megtenn�k az�rt, hogy ne l�gy r�m d�h�s.
- De igen is ut�lni foglak �r�kre! �s eressz m�r el, nem akarlak t�bb� l�tni! Gy�l�llek! Mert ah�nyszor megb�zom benned mindig pof�ra esek �s �n ebbe belef�radtam, el�g volt!
Dylan nem figyelt a l�nyra, hanem k�zelebb h�zta mag�hoz, �s egy cs�kkal bel� fojtotta a sz�t. Ek�zben nem vette �szre, hogy forg�sz�l kerekedik k�r�l�tte, nem meg azt sem, hogy Piton professzor, Emily �s Owen elk�pedve n�zek r�juk.
Piton azonnal el�kapta a p�lc�j�t, mert meg akarta akad�lyozni a forg�szelet abban, hogy mag�val vigye a k�t fiatalt. De m�r k�s� volt, p�r pillanat m�lva Marynek �s Dylannek h�lt helye sem volt. A professzor m�rgesen k�romkodott egyet.
- Nagyapa mi t�rt�nt?
- Nem tudom �s �ppen ez a baj.