XII. fejezet
Volt szem�veg nincs szem�veg

Er�s f�ny hatolt be a hasad�kba, ahol Mary �s Dylan aludt b�k�sen, egy �gyon, ami nem tartozott a hely berendez�s�hez. Kint az es� m�r �r�k �ta el�llt, de p�r t�csa az �ton m�g eml�keztetett a viharra, ami meg�ll�thatatlanul s�p�rt v�gig a t�jon. Kis l�gmozg�s rezzentette meg a komor f�kat, amik m�r �vek hossz� sor�n �t, magasodtak a moh�val �s m�s n�v�nyekkel ben�tt sziklafal f�l�.

Egy k�sza napsug�r �s huncut kis szell� kukucsk�lt be a hasad�kba, majd pimaszm�don egyes�lve zavart�k meg a fiatalok �des �lm�t. Mary �s Dylan mocorogni kezdett, majd kinyitott�k a szem�ket. Mindketten a m�sik szem�be n�ztek, majd elengedt�k egym�st, mivel eg�sz eddig b�k�sen �lel�sben pihentek. Kicsit zavarba ejt� volt a helyzet.
- J�l vagy?- k�rdezte Dylan.
- Igen, k�sz�n�m m�r sokkal jobban- mondta a l�ny.

Dylan kez�vel meg�rintette a l�ny homlok�t. Meg�llap�totta, hogy Mary l�za lement. Amilyen hirtelen j�tt, ugyan olyan hirtelen t�nt is el. A l�ny lassan elh�z�dott Dylant�l. A fi�t hirtelen sz�rny� hi�ny�rzet fogta el, �s legsz�vesebben mag�hoz h�zta volna a l�nyt, aki �gy szem�veg n�lk�l m�g szebb volt, mint eddig b�rmikor.

A fi� csodasz�pnek l�tta a l�ny, igazi t�nd�ri t�nem�nynek. B�r �l�nken �lt az eml�kezet�ben a tegnapi viselked�se, m�ra valahogy m�s lett bel�l. Visszagondolt a szerelmi vallom�s�ra, ma m�r m�shogy l�tta tett�t. �rzelmei zavaros �rv�nyk�nt kavarogtak benne, �s k�ts�gek gy�t�rt�k.

M�g mindig nem tudta, mik�nt szereti Maryt. Mint egy bar�tot? Vagy tal�n, mint egy j�t�kszert, ahogy a t�bbi bar�tn�j�t? T�nyleg szerelmes bel�, ahogy ezt �ll�totta?
Visszagondolt a l�zt�l csillog� szemekre, s a f�lelemre, amit �rzett. �ssze�llt a k�p. Most ahogy �jra Maryre n�zett el�nt�tte a forr�s�g �s gyomr�ban ezernyi pillang� j�rt lepket�ncot. V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy igen is �gy �rez, ahogy azt tegnap �jjel �ll�totta. Biztos volt benne, hogy a tegnap dolgokat komolyan mondta, �s nincs m�sra sz�ks�ge csak Maryre.
Az elm�lked�sb�l egy hang z�kkentette ki.
- Dylan, Mary!- hangzott egy n�i hang.
- Itt vagyunk!- ki�ltott fel Mary, majd felpattant az �gyb�l.
M�r indult volna kifel�, �m szem�vege n�lk�l nem l�tott sok mindent, �s megbotlott egy k�ben.
- V�rj, seg�tek!- sz�lt ut�na Dylan.
Azzal felkelt, �s odament a l�nyhoz, s belekarolt. Kil�ptek a szabadba.
- Erre gyertek, itt vannak!- ki�ltott Emily.
Hamarosan MacCaulum professzor vezet�s�vel a t�bbi gyerek �s Owen is a helysz�nre �rkezett.
- Minden rendben?- k�rdezte a professzor.
- Marynek…- kezdte Dylan, akinek feltett sz�nd�ka volt besz�molni Mary �llapot�r�l.
- Elveszett a szem�vegem- v�gott a szav�ba a l�ny.- De m�sk�l�nben minden a legnagyobb rendben.
A professzornak hatalmas k� esett le a sz�v�r�l, amikor megl�tta Mary mosoly�t.
- J�l van - mondta megk�nnyebb�lten.- Akkor, most szerintem menj�nk vissza a kast�lyba.
- Mary, �gy agg�dtam miattad - mondta Vittoria �s meg�lelte.
- Bizony, bizony, legk�zelebb nem t�nj el!- sz�lalt meg Adriano �s k�zelebb l�pett Maryhez.
- J�l van, j�l van semmi bajom - mondta Mary.
- Persze, mert vigy�ztam r�- h�zta ki mag�t Dylan.
- �r�l�k - mondta csak �gy mellesleg, majd hagyta, hogy Mary bel�karoljon.

Dylant mell�zve visszaindultak a kast�lyba. A fi� egy ideig csak h�pogott, hogy �gy semmibe veszik. Az elfojtott d�ht�l pedig gy�rk�m�ny m�dj�ra f�st�lg�tt eg�sz �ton. Meg akart mindenkit fojtani.

Josh �s Ryan kit�n�en sz�rakozva haladtak Dylan m�g�tt, aki n�ha h�tran�zett �s megvillantotta a szem�t. Ilyenkor a k�t fi� �gy tett, mintha nem �rten�k, mir�l van sz�, amivel m�g jobban ingerelt�k a sz�kes�get. Azt�n Dylan megel�gelte a dolgot �s el�re ment. Mary �s Adriano p�ros lek�r�zve sietett az �ton, ami m�g porzott is l�ptei nyom�n.

Dylanben fortyogott a d�h, szinte csak egy v�kony hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy a kast�ly valamennyi fal�t ki�sse. Erre a napra semmik�ppen nem lehetett azt mondani, hogy ez az �v�. Eg�sz v�gig m�st sem l�tott, mint Adrianot, ahogy Maryvel fl�rt�l. Gondolataiban ezerszer legk�nz�bb �tkokat k�ldte r�, vagy egyszer�en csak savba �ztatta. Nem b�rta elviselni azt a beh�zelg� mosolyt vet�lyt�rsa arc�n. Mikor m�r az �r�let hat�r�t s�rolt�k a gonoszabbn�l gonoszabb gondolatok, �gy d�nt�tt ink�bb szob�ja nyugtat� mag�ny�ba vonul vissza.
F�radtan ter�lt el a baldachinos �gyon. M�lyeket l�legzett, �gy �rzete ez valamicsk�t seg�t nyomor�s�gos helyzet�n. Kiny�jt�ztatta f�radt tagjait. Lehunyta a szem�t. S k�pek jelentek meg el�tte.

A v�dtelen Maryt l�tta maga el�tt, aki oly sebezhet�nek t�nt. �, Dylan soha nem l�tta m�g ilyennek. Megszokta, hogy Mary magas k�szer� falak m�g� rejt�zik, s csak nagyritk�n mutatja ki az �rzelmeit, �s sosem t�nik v�dtelennek. Sz�vbe markolt az eml�k, ahogy ott fekszik l�ngol� arccal, az, aki ir�nt mag�nak is meglep� m�don gyeng�d �rzelmeket t�pl�l. Soha sem akarta Maryt b�ntani, de valahogy mindig siker�lt valami olyasmit m�velnie, amivel siker�lt megb�ntania.

Hi�nyzott neki a l�ny �r�lten. Sz�ve hevesen dobogott, ha arra gondolt, hogy mellette fekszik a l�ny, �gy ahogy nem sokkal ezel�tt, �s �rzi a k�zels�g�t. Akkor azt hitte v�gre megtal�lta lelke m�sik fel�t, �s r�vbe �rt. V�gyakozva gondolt vissza a selymes hossz� �benfekete haj kellemesen b�d�t� illat�ra. Arc�nak von�sai ell�gyulva ter�ltek sz�t az arc�n.

V�g�l feleszm�lt a k�bulatb�l. J�gk�k szemei a plafonra meredtek. S�hajtott egy nagyot, jobb kez�vel belet�rt tejf�lsz�ke haj�ba. Bez�rva �rzete mag�t, �s valami fojtogatta bel�l.
- Szerelmes vagyok Marybe- mondta ki f�lhangosan.

Mintha megszabadult volna n�mi tehert�l. Elmosolyodott. Milyen j� is lenne most, ha Marynek is elmondhatn� ezt. V�g�l is lett volna r� lehet�s�ge ak�r most is, de �gy gondolta ennek nem most van itt az ideje.

Majd esz�be jutott valami. Apja �s Harry �br�zata, ha megtudj�k, hogy �k ketten egy p�r. Felnevetett. Nagyon is j�l tudta, hogy Draco Malfoy �s Harry Potter nem �ppen puszi pajt�sok, de ha sz�m�t�sba is veszik az esetleges j�v�beli rokoni kapcsolatok lehet�s�g�t… Nos itt m�r lesznek „v�rre” men� vit�k is. Dylan tov�bbra is a plafont n�zegette �s rem�nykedett, hogy t�nyleg �sszej�n Maryvel. F�radtan fek�dt az �gyon, de v�g�l a Malfoyok �s Grangerek �sszes makacss�g�t �sszeszedve �gy d�nt�tt harcolni fog Mary�rt. Mindenk�ppen el akarta �ri a c�lj�t: megh�d�tani a szeretett h�lgyet. Felkelt, �s kis�t�lt a szob�ja ajtaj�n.

R�vedezve haladt v�gig a mi szerelmes mardek�rosunk a kast�ly kacskaring�s folyos�in. Dylan gondolatai indak�nt sz�tt�k k�rbe Mary alakj�t, egyre csak azon morfond�rozva mik�ppen h�d�thatn� meg a sz�v�t. Els� l�p�sk�nt megfogadta, hogy semmik�ppen nem fog meggondolatlanul cselekedni. M�g maga sem tudta, mennyire neh�z ilyen fogadalmat megtartani, de v�g�l is meg lehet pr�b�lni. Elm�lked�se k�zben �szrevette, hogy meg�rkezett a nyugati toronyba, ahonnan a legszebb volt a kil�t�s.

A fi� a k�korl�tra t�maszkodott. Hunyor�tott szemmel fordult a nap fel�, minek a melege �tj�rta a test�t. F�j� sz�v�nek f�jdalm�t n�mileg enyh�tette. Len�zett a parkba, ahol egy cs�kol�z� p�rt l�tott. Sz�ja mosolyra h�z�dott, Emily �s Owen feledkezett egym�s ajkinak felfedez�s�be. Dylan s�hajtott egyet. Be kellett ismernie, ha van valaki, aki meg�rdemli a boldogs�got, akkor � ketten biztos azok.

Elszakadt a t�j l�tv�ny�t�l �s lehajtotta a fej�t. R�vidnadr�gja zseb�be tette a kez�t �s tan�cstalanul b�multa a f�ldet. Hirtelen esz�be jutott egy gondolat. De nem volt biztos benne, hogy meg tudja val�s�tani. Test�ben adrenalin sz�nt megn�vekedett. Ut�na kellett n�znie a dolognak. L�lekszakadva rohant le a l�pcs�n, �gy hogy majdnem leesett. M�s nem lebegett a szeme el�tt, csak a k�nyvt�r. �desanyj�hoz hasonl�an, mindig ide menek�lt, ha k�ts�gei t�madtak. B�r tudta, hogy sz�ve �ltal feltett k�rd�sekre ott nem tal�l v�laszt, de tal�n egy kev�sb� bonyolult dologra tal�n tal�l megold�st.

Csend uralkodott a k�nyvt�rban, ami nem is volt meglep� mivel egy ilyen helyis�gben mell�zni kell minden felesleges zavar� t�nyez�t. A hatalmas polcok rend�thetetlen�l �lltak, rajtuk rengetek k�nyvvel, amik n�ha megmoccantak, s�t akadt olyan is, ami halkan horkolt. Minden nyugodt volt, csak olykor-olykor hangzott fel lapoz�s. De csak az�rt, hogy megszak�tsa a neh�z cs�ndet.

Majd �s�t�s hallatszott, a polcok k�z�tt. Dylan fej�t t�masztva �lt az egyik asztaln�l �lt. M�r �r�k �ta egyhelyben gubbasztott, ami r� nem volt jellemz�, m�g akkor sem, ha a k�nyvt�rban �lt. � tipikusan olyan szem�lyis�g volt, aki egy percre sem tudott nyugton maradni. �gy �ltal�ban s�t�lva szokott olvasni. De most ez cseppet sem �gy volt.

A fi� rettent�en unott k�pet v�gott. Elszokott a k�nyvt�raz�st�l, majd mikor esz�be jutott mit csin�lt helyette, mosolyra h�zta a sz�j�t. Azt�n �jra olvasni kezdte az el�tte l�v� vaskos k�nyvet.

R�gt�n kiment a szem�b�l az �lmoss�g nyoma is, amikor az �ltala keresett r�szhez �rt. K�zelebb h�zta a k�nyvet. Minden arcizma megfesz�lt, j�gk�k szemei k�vetni kezdt�k a sorokat. Tejf�lsz�ke tincseit egyik kez�vel h�trasim�totta �s rend�thetetlen�l, szinte megsz�llottan olvasta a szavakat. Arc�n egy gy�zedelmes mosoly jelent meg. Megtal�lta, amit keresett. Egy k�nyvjelz�t tett a k�nyvbe, majd becsapta, n�mi porfelh�t okozva ezzel. Azt�n kez�be vette a vaskos olvasm�ny �s kis�t�lt az ajt�n.

Kih�zta mag�t, mivel nagyon b�szke volt mag�ra. Sz�ve hevesen dobogott, ahogy kom�tos, megfontolt l�ptettek v�gighaladt a kopott b�borv�r�s sz�nyegen. Valami�rt nagyon biztos volt abban, hogy ezzel az �tlet�vel j� pontot szerez mag�nak. Persze ha nem �gyes, akkor nem biztos. De rem�nykedett benne, hogy szak�rtelme nem hagyja cserben.

Sz�ve nagyot dobbant, amikor meg�llt az ajt� el�tt, ami az el�t�rbe vezetett. S�hajtott egyet �s er�t v�ve mag�n benyitott. Nem volt ott senki. Ezen a ponton kicsit megijedt, hogy terv�t m�g sem viheti v�ghez. A szobaajt�k z�rva voltak, kiv�ve egyet. �jabb hatalmas sz�vdobban�s, megtoldva egy �szinte mosollyal �s elindult.

Dylan lassan k�zeledett Mary szob�ja fel�. A l�ny t�r�k�l�sben �lt az �gy�n �s �ppen a haja befon�s�val k�zd�tt. Mi�ta visszaj�ttek, nem mert sehova sem menni, mert annyira rosszul l�tott, hogy att�l f�lt, m�g a v�g�n kereszt�lesik valamin, vagy ami m�g rosszabb valakinek nekimegy �s ezen a ponton egy konkr�t szem�ly jutott az esz�be. Most azonban furcsa �rz�ssel t�madt, mintha figyeln�k. Dylan mosolygott, ahogy Maryt n�zte. V�g�l kopogtatott a nyitott ajt�n.
- Gyere be Dylan!- mondta Mary.
- Honnan tudtad, hogy �n vagyok?
- Lehet, hogy nem l�tok t�k�letesen, de a te sz�ke fejedet b�rmikor felismerem.
- Oh ez most elismer�snek vegyem vagy g�nyos megjegyz�snek?- k�rdezte k�v�ncsian.
- A g�nyoss�g nem r�m jellemz�- n�zett a fi� fel�.
- Tal�lt- k�hintett zavartan.
- �s minek k�sz�nhetem a l�togat�sod?
- Csak meg akartam k�rdezni, hogy j�l vagy-e. Sz�val, j�l vagy?- sz�lt a fi� �s zavartan a cip�je orr�t kezdte vizsg�lgatni.
- K�sz�n�m j�l vagyok.
- T�nyleg?- emelte fel a fej�t Dylan.
- T�nyleg. Csak a szem�vegem hi�nyzik.
- Azt hiszem, erre van megold�s.
- M�r megint miben t�r�d azt az „okos” fejedet?
- Tal�ltam egy b�b�jt, amivel t�bbet nem kell szem�veget viselned.
- De Dylan biztos vagy abban, hogy haszn�lni fog?- aggodalmaskodott a l�ny.
- Ne agg�dj, csak b�zz bennem!
- H�t nem is tudom- eml�kezett vissza p�r r�gebbi esetre, amikor nem kellett volna Dylanben b�znia.
- K�rlek!- ment hozz� k�zelebb Dylan, let�rdelt el�tte, �s megfogta a kez�t - Hadd tegyen j�v� azt a sok h�lyes�gemet!
- Na j�- ment bele a l�ny-, de szerintem egy m�sik szem�veg is megtette volna.
- Csak b�zd r�m magad!
- Csak meg ne b�njam.
- Nem fogod!

Azzal Dylan egy mosoly k�s�ret�ben r�tette a kezeit Mary szemeire �s egy furcsa var�zsig�t kezdett k�nt�lni. A k�t fiatal k�z�tt a leveg� forr�sodni kezdett, sz�v�k egyszerre vert, s csillog� f�nyg�mb�k keringtek k�z�tt�k. Megmagyar�zhatatlan volt az, amit �reztek. Egyszerre borzongat� �s sz�vet melenget� volt ez a furcsa �rz�s.

Mary csak a kering� f�nyeket n�zte. Mintha az eg�sz naprendszer l�tta volna keringetni. Elmosolyodott. Olyan �rdekesek voltak ezek a g�mb�csk�k. Mintha t�nyleg bolyg�k lettek volna, de a legk�l�nf�l�bb sz�nekben. �gy d�nt�tt, ha m�gsem siker�lt a var�zslat, akkor sem fog neheztelni Dylanre. Mi�rt is tette volna, hiszen olyan aranyos volt, amikor el�adta sz�nd�k�t. Lassulni kezdett a g�mb�k forg�sa, s Dylan k�nt�l�sa is. Mary remegve v�rta a k�vetkezm�nyeket.

A fi� miut�n befejezte a k�nt�l�st, levetette a kezeit Mary szemeir�l. Sz�ve hevesen vert, mivel nagyon rem�lte, hogy nem csin�lt, m�r megint valami v�gzetes, helyrehozhatatlan hib�t.

Mary pislantott egyet, �s az olajz�ld szemek tal�lkoztak a j�gk�kekkel. A l�ny elk�pedve n�zett k�r�l, m�r nagyon r�gen volt, hogy t�k�letesen szeml�lte a vil�got. Sz�ve megdobbant, amikor Dylan arc�t kezdete f�rk�szni. Sosem l�tta ennyire �lesen �s tiszt�n a von�sait. A l�ny elmosolyodott, �s k�zelebb hajolt Dylanhez, �s adott neki egy puszit.
- K�sz�n�m.
- Ugyan nincs mit - mondta zavartan, s kicsit elpirult, de ezt alig lehetett �szrevenni.
Dylan �jra belen�zett az olajz�ld szemekbe �s megvillantott egy gy�ztes mosolyt. K�zelebb hajolt Maryhez.
- Meg ne pr�b�ld!
- �n nem akartam semmi rosszat csin�lni - v�dekezett.
- Ismerlek.
- Nem hiszem, hogy el�gg�- mondta, azzal homlokon cs�kolta a l�nyt- Most megyek, s�t�lok egyet. Szia.
- Szia- k�sz�nt el g�piesen a l�ny.

Egyszer csak azt vette �szre, hogy Dylan elt�nt, mintha elp�rolgott volna. Az eg�sz helyzet olyan fur�nak t�nt. De nem akart semmin sem agyalni. H�tra d�lt az �gyon, �s s�hajtott egyet. Kiny�jt�ztatta elzsibbadt tagjait.

V�g�l felkelt az �gyb�l, �s kin�zett a nyitott ablakon. El�sz�r szeml�lte meg igaz�n a naplement�t. A nap lassan haladt lefel� a horizonton. Befestve a t�rkizk�k eget, n�mi r�zsasz�nnel, halv�nypirossal �s v�rv�r�ssel. Utols� sugarait v�gigfutatta a k�zeli r�ten, s megcsillant az elvesztett szem�veg �veg�n.