...

A zord telet, felv�ltotta a tavasz kellemes ideje. Ezernyi apr� vir�gocska ny�lt a kast�ly parkj�ba. K�l�nleges friss illatot hozott mag�val a l�gy szell�, �s a vir�gjaikat bont� f�kr�l a szirmokat horda szertesz�t. Draco az �l�nk z�ld gyepen s�t�lt, m�lyen bel�legezve a tiszta �s friss leveg�t . Egyed�l r�tta a k�r�ket, mivel a var�zslat m�r nem k�t�tte Hermion�hoz. Viszont valami eg�szen m�s �rz�s, szinte hozz� l�ncolta, de erre most nem akart gondolni. Nem akart semmi m�st, csak �lvezni a j�l meg�rdemelt szabads�got, �s ezerszer meg�ldani McGalagony professzor nev�t. Aki volt olyan kedves �s megszabad�totta �ket egym�st�l. V�g�l is csak saj�t maguknak k�sz�nhetik az eg�szet, mivel p�ld�s magaviselet�kkel ki�rdemelt�k az engedm�nyt. Draco, most egyed�l akarta �lvezni a s�t�t, de gondolt r�, hogy Hermion�t is elh�vja mag�val. �rz�sei �sszekusz�l�dtak, �s nem tudta �ket kibogozni. Valami nagyon megv�ltozott benne �s ez egyszerre j� is volt, meg rossz is. Majd bel�has�tott a felismer�s. El�sz�r boldognak �rezte mag�t, azt�n gondolkodni kezdett. Lemond�an s�hajtott egyet, mondv�n �gysem m�k�dne a dolog. „F�lelemben kellene �lnie mellettem- gondolta szomor�an- Tal�n nem is szeret, akkor meg mit em�sztem magam.” Azt�n a Nap fel� fordulva, becsukott szemmel �lvezte a sugarak meleg�t. A sz�l meglibbentette a sz�ke tincseit, �s a fi� elmosolyodott. B�r maga sem tudta mi�rt. Sok�ig �llt �gy, mag�nyosan, gy�ny�rk�dve a t�j fest�i sz�ps�g�ben.

Ek�zben Hermione m�rgesen csapta be a szob�ja ajtaj�t. Harryvel �s Ronnal besz�lgetett, nem is olyan r�gen. De az eg�sz veszeked�sbe torkollott, a vita t�rgya term�szetesen a l�ny szobat�rsa volt, mint eddig t�bb alkalommal is. Hermione t�bbsz�r is v�delm�be vette Dracot, amit a k�t bar�t nem n�zett �ppen j� szemmel. „Mi�rt hiszik azt, hogy Draco rossz embert? Nem is tudom, mi�rt… Miket besz�lek, �k m�g ellens�g�knek tekintik, nem is ismerik �gy, mint �n. �h soha nem fog v�ltozni a v�lem�ny�k r�la. K�ptelens�g lenne. Legk�zelebb jobb lesz, ha nem sz�lok r�la semmit, m�g a nev�t sem eml�tem… De Ron azzal az ostoba kijelent�s�vel, miszerint szerelmes vagyok Dracoba, m�r t�ll�tt a c�lon. M�g ilyet �n nem szeretem, csak tetszik… Miket hordok �n itt �ssze? Na j� beismerem helyes sr�c, �s kedvelem is, de szimpla bar�ts�gn�l nincs t�bb k�z�tt�nk �s… �s nem is lesz. Eleve elvet�lt �tlet, m�g felt�telez�snek is. Nem is �rtem, m�r kell mindj�rt abszurd dolgokra k�vetkeztetni. K�sz elmebaj! De akkor sem t�rt�nt semmi k�z�tt�nk, a cs�kot… cs�kokat kiv�ve. De az nem jelent semmit, legal�bbis nekem nem �s ez �gy van j�l. Nem vagyok szerelmes Dracoba!! ” –gondolta elt�k�lten, de a sz�ve m�sk�nt v�lekedett. Minden egyes pillanatban nagyot dobbant, amikor az egykori ellens�g alakja megjelent el�tte. Makacss�ga nem engedte, ezt az �rz�st felsz�nre t�rni. Pedig a vak is - ez esetben Ron - l�tta, mit is �rez �s gondol val�j�ban h�sn�nk. B�r Ron �gy v�lekedett, hogy Malfoy - k�zismertebb nev�n „A G�r�ny”- nem �rdemli meg, hogy �, Hermione egy�ltal�n sz�t ejtsen r�la. De mit lehet tenni, ha m�st dikt�l a sz�v�nk?

„� gy�l�let, te anyja a szerelemnek
Kor�n l�tom meg, s k�s�n ismerem meg
Milyen csod�s a szerelem:
Hal�los ellens�gem a szerelmem.”

(Shakespeare: R�me� �s J�lia)

A k�vetkez� hetekben Draco �s Hermione, mintha ker�lte volna egym�s t�rsas�g�t. Egyre kevesebbet besz�lgettek, �s szinte, csak a tan�r�kon t�lt�tt�k egy�tt az idej�ket. Hermione �rz�sei el�l a tanul�sba menek�lt. Minden egyes perc�t a k�nyvek t�rsas�g�ban t�lt�tte, �jjelekig fent volt �s csak a RAVASZ- ra akart �sszpontos�tani. Harry �s Ron t�bb k�s�rletet tettek, hogy lebesz�lj�k err�l az �npuszt�t� �s megfesz�tett tev�kenys�gr�l. De mindig �k maradtak alul a l�nnyal szemben, akinek a makacs�ga hat�rtalannak bizonyult. Hermione teljesen �ssze volt zavarodva, olyan k�oszban �rzete mag�t, amiben eddig m�g soha. Csak egy biztos pontot, tev�kenys�get akart mag�nak keresni, ami nem juttatja esz�be Dracot. De ez nem nagyon siker�lt. Ha elkalandoztak gondolatai, mindig a sz�kes�g arca furakodott k�z�j�k �s nem hagyott neki egy nyugodt percet sem. Hi�ba, nem siker�lt neki egyetlen egy k�s�rlete sem, miszerint a fi�t ki kell �znie a fej�b�l. �m a ravasz mardek�ros m�r k�l�nleges helyet b�relt mag�nak a l�ny sz�v�ben, ahonnan kit�pni, m�r nem lehetett. „Mi�rt?”- k�rdezte saj�t mag�t�l t�relm�t vesztve, �s m�r az �r�let hat�r�n. B�r nem is sejtette, hogy a v�lasz az orra el�tt van, csak nem k�pes felismerni.
Draco sem volt �ppen nyugodt �llapotban, de � nem kereste a megnyugv�st a k�nyvek k�z�tt, hanem ink�bb hossz� s�t�kat tett a parkban, �s n�ha m�g a Tiltott Rengetegben is. Sokat gondolkodott, �lmodozott, �s Hermion�val ellent�tben, nem futott el az �rz�sei el�l, de a legrejtettebb helyre tette el �ket a sz�v�ben. �gy hogy senki se vegye �szre. Minden apr� r�szlet a l�nyt jutatta az esz�be, a meleg barna szemeit, a mosoly�t, az arc�t… M�r feladta a harcot �nmag�val szemben, tiszt�n l�tta a dolgokat, mint m�g eddig soha. Csak az nem tudta, mit tegyen. Az egyik ilyen omin�zus s�ta ut�n, vissza�rve a k�z�s sz�ll�sra, v�gy�lmainak t�rgy�t l�tta meg el�sz�r, amint egy k�nyvet olvasott, azaz ink�bb aludt vele. Draco elmosolyodva ment oda hozz�, betakargatta egy pl�ddel, ami az egyik fotelra volt dobva �s adott a l�nynak egy puszit. Hermione megmozdult �lm�ban �s sz�ja sz�gl�tben egy apr� mosoly jelent meg. A fi� egy ideig m�g gy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban, majd a szob�ja fel� vette az ir�nyt. A szob�ban nem uralkodott �ppen olyan nagy rend, de ez nem zavarta �t. Hanyagul egy kupacba rakta a haszn�l ruh�it. M�r �ppen a szennyes kos�rba k�sz�lt �ket dobni, amikor egy levelet pillantott meg az �r�asztal�n, a rengeteg iskolai felszerel�s tetej�n. Z�ld tinta - ez nagyon is ismer�snek hatott. A ruh�k �jb�l a f�ldre ker�ltek. Draco gyorsan a kez�be vette a bor�t�kot, aminek a h�tulj�n a Malfoyok pecs�tje d�szelgett. A fi� felt�rte a pecs�tet �s kivette az ugyancsak z�ld tint�val �rt levelet.


Fiam!

Nagyon sajn�lom, hogy nem szem�lyesen adhatom �t neked ezt az �zenetet, mert sok teend�m miatt, t�vol kell maradnom.
�r�mh�rt kell veled k�z�ln�m, ami engem szem�ly szerint b�szkes�ggel t�lt el. A Nagy�r nagy kegyben r�szes�tett t�ged, �s ezzel egy�tt a csal�dunkai is. Bejelentette, hogy a r�szt vehetsz a k�vetkez� beavat�son, ami a tanulm�nyaid befejez�se ut�n lesz . Hidd el b�szk�k vagyunk r�d any�ddal. �r�mmel t�lt el minket, hogy a megfelel� oldalon harcolsz majd, �s gy�zelmet vel�nk egy�tt �lvezheted.

Ap�d


Nagyon felkavarta ez a lev�l. Apja, nem mondott igazat vagy legal�bb nem tudta milyen �ll�spontja is van Narciss�nak. Draco nyugodt sz�vvel kijelenthette, hogy �desanyja sosem lenne r� b�szke, mert hal�lfal�nak �ll. Ugyan egyszer sem eml�tette, ezt ny�ltan, de fi�val szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st. A Malfoy csal�don bel�li n�zetek nagyban k�l�nb�ztek egym�st�l.
Draco m�r el�re rettegett ett�l a pillanatt�l. Elj�tt az id�, v�lasztani kell. Most ha hib�san d�nt az eg�sz �lete romokba d�lhet, mint egy k�rtyav�r. K�t v�lasz�t k�n�lkozott: egy a S�t�t Nagy�rhoz vezetett, m�sik meg a feh�r m�gusokhoz �s tal�n a szerelm�hez. N�m�n b�multa a levelet, hirtelen olyan tehetetlennek �rezte mag�t. Mindig is k�pes volt hideg fejjel d�nteni, de ez most m�s volt. A fej�ben zavarts�g t�madt, egym�st kergett�k a gondolatai. A k�osz ellen�re, sz�ve k�pes volt meghozni az �t�letet, �s �gy �rezte ez lesz a helyes. Nem lesz bel�le egy g�tl�stalan hal�lfal�. M�r csak egy nagy probl�m�nak a megold�s�t kellett m�g tal�lni. Hogyan �s hova menek�lj�n le az apja �s Nagy�r el�l?

Draco egyre furcs�bban viselkedett. Nem besz�lt senkivel, b�r ezt nyugodt sz�vvel megtehette. Nem �tkozta meg Ront, mert megl�kte. Ami viszont m�g fur�bb tette az esetet az az volt, hogy egy �rva rosszm�j� megjegyz�s sem hagyta el a sz�j�t. Csak annyit mondott: Nem t�rt�nt semmi. Azt�n folytatta tov�bb az eddigi �tj�t, d�bbent pillant�sokkal k�s�rve. Nem �rezte sz�ks�g�t a veszeked�snek, k�l�nben is nem gyerekek m�r, akik mindenen civakodnak. Tov�bb kell l�pni, �s v�gre feln�ni. A jelek szerint ez Draconak tal�n siker�lt. Fel kellett n�nie, ezt bizony�totta apja �s Voldemort elleni hozz��ll�sa is. M�r nem viselkedhet �gy, mint egy gondtalan gyermek, mert ha ezt tenn� semmi es�lye sem lenne egy �n�ll� �letre. Ezzel az elt�k�lts�ggel j�rt-kelt nap, mint nap Roxfort, egyel�re biztons�got ny�jt� falai k�z�tt. Keresve minduntalan, a megold�st, amivel meg�vhatja mag�t. Egyre t�bbet gondolt a k�l�n�s �lomra, ami valamif�le h�v� sz�nak hatott sz�m�ra. B�r magyar�zatot nem tudott volna r� adni, de �rezte, valami er�s k�tel�k odah�zza, ahhoz a nyolc emberhez. Akiket m�g nem ismert, m�gis �gy �rzete m�r �vek �ta itt vannak vele. Csalogatt�k, h�vogatt�k �t, azt mondt�k, sz�ks�g van r�, mert n�lk�le nem lesz egys�g. Higgyen nekik? Tan�cstalan volt, mint eddig. V�szesen peregtek a homokszemeke a homok�r�n, kev�s az id�.

„Egy porszem vil�got jelent,
S egy sz�l vadvir�g az eget,
Fogd f�l tenyeredben a v�gtelent
S egy percben �lj �vezredet.”

(William Blake: Az �rtatlans�g j�vend�l�sei)


Hermione keveset l�tta Dracot, a k�z�s klubhelyis�g�kben �s egy�bk�nt sem nagyon. Csup�n az �r�kon vagy eb�dn�l, de egy�bk�nt a fi� mindig elt�nt a szeme el�l. Hi�ba is tagadta agg�dott �rte. Bosszantotta, hogy Draco ker�li �t, �s nem besz�l vele, mint r�gebben. Szinte sajn�lni kezdte azokat az id�ket, amit �sszek�tve t�lt�ttek. Az egyik este �gy hat�rozott besz�l Dracoval, �s kinyomozza, mi van vele mostan�ban. Kint zuhogott az es� �s a l�ny szerint, nincs olyan ember, aki kint lenne ilyen id�ben. Sz�val a sz�kes�g val�sz�n�leg a szob�j�ban van. Remeg� t�rdekkel, de elsz�ntan meg�llt a fi� ajtaja el�tt �s bekopogtatott (szerz�: ez alkalommal egy kicsit szel�debben). Bentr�l nem j�tt semmi v�lasz, de az ajt� nem volt bez�rva, �s lassan kiny�lt. A l�ny k�r�ln�zett, nem l�tott a szob�ban senkit. �gy gondolta bemegy, �s ott megv�rja a fi�t. A helyis�gben nem uralkodott �ppen a legnagyobb rend. Draco ruh�i m�g mindig a padl�n hevertek, az �gy�n �sszevissza l�gott az �gynem� �s az rengeteg pap�r…Hermione heves k�sztet�st �rzett, hogy rendet rakjon, de mivel az nem az � ter�lete, ez�rt nem ez lenne tan�csos. Le�lt az �r�asztal melletti sz�kre, n�zegetett k�rbe-k�rbe, amikor is �szrevett egy el�g �rdekesnek t�n� levelet. A pap�r m�r el�g rongyos volt a sok olvas�st�l. Hermione k�v�ncsian figyelte, �s v�v�dott mag�ban, hogy elolvassa-e. Azt�n meggy�ze mag�t, ezzel nem fog �rtani senkinek, �s olvasni kezdte a levelet. Amikor az ajt� kiv�g�dott �s a tejf�l sz�ke mardek�ros sz�nre l�pett. Csapzott hajjal, m�rges tekintettel �s m�regz�ld kviddicstal�rban �llt a szoba k�zep�n. A l�ny ijedt�ben kiejtette a kez�b�l a levelet �s r�m�lt arckifejez�ssel n�zett a d�h�s Draco izz� sz�rke szemeibe. Nem tudta mi lesz most, de sz�m�tott egy kit�r� hangork�nra. P�r m�sodpercig csak f�rk�szt�k egym�st, �rezhet� volt a fesz�lts�g a leveg�ben.
- Mit keresel itt?- k�rdezte cseppet sem kedves hangon �s a f�ldre esett pergamenlapra, szegezte a tekintet�t, majd �jra a l�nyra �s �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- �n …csak..- kezdte Hermione remeg� hangon, �s hal�lra v�lt arccal.
- Nem kellett volna elolvasnod!- suttogta.
- Ne haragudj!- hajtott le a fej�t.
Cs�ndesen meredtek maguk el�, hirtelen nem tudtak semmit mondani. K�nos egy helyzet volt.
- Mi fogsz csin�lni?- k�rdezte a l�ny, megt�rve a csendet.
- Most menj el, k�rlek!- mondta halkan a fi�.
Hermione tan�cstalanul, n�zett Dracora, akinek az arca az �rzelmek szikr�j�t sem mutatta. Lassan elindul kifele a szob�b�l �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Draco mag�ra maradt �s f�radtan roskadt az �gyra. Most m�g nem j�tt el az az id�, hogy elmondja, mit tervez.