Az �gbolt s�t�t fellegekbe burkol�zott, a m�skor �gk�k�nt ragyog� csillagok sem l�tszottak, s a vigyorg� hold f�nye sem tette tisztelet�t, ink�bb a felh�k m�g� b�jt. Balj�slat� sz�l ork�nk�nt sz�guldott v�gig a t�jon �s az es� is szemerk�lt m�r. Vihar k�sz�l�d�tt.
Az erd� ment�n k�t fiatal futott meg�ll�s n�lk�l. M�r f�radtak voltak �s elcsig�zottak, de nem hagyt�k abba. A l�ny hossz� hajfonata ide-oda himb�l�zott a sz�lben, arc�r�l pedig verejt�kcseppek g�rd�ltek le. Egy p�l�ban �s egy r�vidnadr�gban volt, amiben �ltal�ban aludni szokott, de ez a helyzet k�l�nb�z�tt az �tlagost�l, mivel a fut�s a b�ntet�s�nek r�sz�t k�pezte. �m � ebben nem volt igaz�n v�tkes, ink�bb a mellette fut� tejf�lsz�ke haj� fi�.
Dylan tekintet�t el�re szegezte. Zih�lva futott a poros �sv�nyen, s ek�zben sz�rny� b�ntudatot �rzett tette miatt. Durva bossz�t �lltak a sr�cokkal ehhez k�ts�g sem f�rt.
Tudta, hogy a rokonai miatt hajlamos a rosszra, de � cseppet sem volt ilyen, csup�n helytelen d�nt�st hozott. M�ly sz�gyent �rzett, legsz�vesebben lek�pte volna saj�t mag�t. Gondolatban l�tni v�lte csal�dja csal�dott tekintet�t. Azt k�v�nta, b�r ny�lna meg a f�ld �s s�llyedne olyan m�lyre, hogy soha senki sem l�tn� t�bbet. De k�v�ns�ga m�gsem teljes�lt.
A mellett fut� Maryre tekintett, aki egy �rva pillant�sra sem m�ltatta. Dylan �v�lteni tudott volna a sz�v�ben l�v� f�jdalomt�l, de tiszt�ban volt vele, hogy ezt a b�k�t igen is le kell nyelnie, �s m�lt�s�ggal kell viselni a k�vetkezm�nyeket. Gyors�tott a temp�j�n. �gy d�nt�tt, vezekl�s k�ppen a v�gkimer�lts�gig hajszolja mag�t, annak �rdek�ben, hogy �lmok n�lk�l aludhassa �t az �jszak�t, �s lelkiismeret�nek d�monai ne tudj�k k�s�rteni. Minden izma megfesz�lt, de nem t�r�d�tt vele. K�b�n el�re n�zett, de nem l�tott teljesen tiszt�n mindent. T�deje majdnem kett�szakadt, oldala nagyon sz�rt, de � nem �llt egy percre sem. Izzadts�gcseppek g�rd�ltek le az arc�n, amit sut�n let�r�lt a jobb kez�vel.
Hideg v�zcseppeket �rzett a nyak�n, amit�l libab�r�s lett. Feln�zett az �gre, ahonnan pillanatok m�lva �rkezett is �gi �ld�s. Dylan minden egyes cseppt�l megr�ndult, mintha t�kkel szurk�ln�k felhev�lt test�t. K�bult volt �s kimer�lt. A t�volb�l egy hangot hallott.
- Dylan!
A fi� �sszes izma megr�ndult, amikor meghallotta a saj�t nev�t. F�lelem �rz�se vett er�t rajta, mivel nagyon is j�l tudta, hogy Mary sz�l�tja. Azon nyomban megfordult �s l�lekszakadva elindult a hang ir�ny�ba.
- Mi a baj?- k�rdezte, amikor Mary k�zel�be �rt.
- Nem l�tok semmit, vagyis nagyon hom�lyosan- mondta a l�ny m�rgesen.- Elvesztettem a szem�vegemet.
Dylan k�rben�zett csak �gy tess�k-l�ss�k m�don a f�ld�n, majd elh�zta a sz�j�t. Sehol se l�tta a keresett t�rgyat. Term�szetesen az es�nek h�la alig l�tott valamit �s szinte teljesen felesleges volt a szem�veg ut�n kutatnia.
- Nem tal�lom.
- Oh hagyd a fen�be, ink�bb keress�nk valami sz�raz helyet, mert m�r teljesen el�ztam �s megfagyok.
- J�- mondta a fi� �s elindult arrafel�, ahol egy hatalmas szikl�t v�lt l�tni, ami alatt megh�z�dhattak, m�g a vihar el nem vonul.
- Nem j�ssz?- n�zett vissza a l�nyra Dylan.
- Menn�k �n, csak h�t nem l�tok semmit, vagyis csak nagy hom�lyt.
- Oh bocs�nat- szabadozott a fi� �s visszament a l�nyhoz, majd hagyta, hogy Mary bel�karoljon.
�vatosan mentek tov�bb arra helyre, amit nem sokkal ezel�tt Dylan l�tott. Lassan haladtak, a l�ny g�rcs�sen markolt bele a fi� karj�ba. Mikor oda�rtek Mary elengedte Dylant, majd kicsavarta a p�l�j�t, ami teljesen �t�zott �s teljesen r�tapadt, �gy, mint a fi� tekintete, de ezt � nem vette �szre.
- Na itt legal�bb egyenl� es�lyeink vannak, mivel �n is csak alig l�tok - mondta vigasztal�an a fi�.
- G�nyol�dj csak Dylan, g�nyol�dj! – mondta a l�ny ep�sen.
- Megint haragszol?
- Eltal�ltad.
- Sajn�lom.
- Sajn�lhatod is.
- Durva tr�fa volt.
- H�t igen ez enyhe kifejez�s arra, hogy k�pes volt�l hal�lfal�nak �lt�zni, �s el akartad hitetni velem, hogy meghalt�l. Oh �s a t�bbiekr�l se feledkezz�nk meg. Sz�val el�g szemetek voltatok.
- Tudom - hajtotta le a fej�t Dylan.
- Ha tudod, akkor minek csin�ltad ezt?
- Fogalmam sincs.
- Jellemz�.
- Mondtam, hogy sajn�lom.
- J�.
- Nem akartalak megijeszteni.
- �s megcs�kolni se.
- Te meg mir�l besz�lsz?- k�rdezte a fi� �rtetlen�l.
- H�t nem te… �h semmi. Akkor sem kellett volna ezt.
- Mi van azzal a cs�kkal?
- Az �g egy adta vil�gon semmi- mondta a l�ny.
- De �n tudni akarom.
- �n �gy gondolom, csak szeretn�d tudni. De nem fogom elmondani.
- H�m… �s akkor m�g �n vagyok ut�latos.
- Az is vagy!
- Ha az lenn�k, hagytalak volna kint �zni.
- Ha csak ez a probl�m�d kimegyek �n az es�re.
- Dehogy m�sz!
- Oh dehogy is nem!
- �n nem engedem!
- T�r�d�k is vele, hogy te mit engedsz meg �s mit nem- vonta meg a v�ll�t a l�ny.- Minek maradjak itt? Semmi kedvem t�ged hallgatni.
- �s ink�bb �zn�l?
- Igen.
- Ennyire ut�lsz?- k�rdezte a fi� egy kicsit dr�mai hangs�llyal.
- Amikor ilyen vagy az agyamra tudsz menni, �s meg tudn�lak fojtani.
- Csak rajta- l�pett k�zelebb a fi�, �s m�r csak centik v�lasztott�k el �ket egym�st�l, Mary dermedten �llt Dylan el�tt, �s egy tapodtat sem mozdult.
- Amikor ilyen vagy meg tudn�lak cs�kolni - mondta Dylan rekedtes hangon.
- Meg ne pr�b�ld!- h�vta fel a figyelm�t Mary.
Dylan term�szetesen Malfoy r�v�n nem t�r�d�tt a figyelmeztet�sekkel. A fi� azon kapta mag�t, hogy �t�leli a l�nyt �s megcs�kolja. A mennyekben �rezte mag�t hirtelen, �s ha sz�rnya lett volna, most legal�bb egy p�r centivel a f�ld felett lebegett volna. Mary hevesen tiltakozva pr�b�lta ell�kni Dylant. Mivel m�s v�laszt�sa nem volt megharapta a fi� sz�j�t.
- A�!- hangzott a panaszos felki�lt�s.- H� bel�d meg mi �t�tt?
- Az, hogy nem akarom, hogy cs�kolgass!
- Mi�rt?
- Mert nem! Te csak j�tszol velem.
- Nem, dehogy is!
- Nem is szeretsz.
- Dehogynem!
- Ugyan ne legy�l m�r ilyen! Nem is vagyok az eseted.
- Honnan tudod?
- Tudom.
- �s mi van akkor, ha t�vedsz?
- Ennek az eg�sznek semmi �rtelme- mondta a l�ny �s elindult kifele.
- Mary ne menj el!
- De elmegyek, nem maradok itt veled.
- De itt maradsz!
Azzal Dylan megfogta a l�ny kez�t �s visszah�zta a biztons�got jelent� sz�raz helyre.
- Ut�llak! - sziszegte a l�ny.
- Ahogy gondolod.
Dylan megvonta a v�ll�t, majd �jabb cs�kot adott a l�nynak, aki ett�l m�g jobban m�rges lett.
- Te szem�t! –mondta Mary, amikor leveg�h�z jutott.
�m a mi ravasz �s telhetetlen mardek�rosunkat illeti, nem lehetett egy p�r s�rt�ssel le�ll�tani. �gy Mary egy �jabb �s m�g szenved�lyesebb cs�kkal lett gazdagabb.
- Hagyd m�r abba!- ki�ltotta a l�ny, amikor v�gre siker�lt megszabadulnia Dylan karjaib�l.- Nem �rtem, mi�rt csin�lod ezt velem, de most m�r hagyj v�gre b�k�n! Mondd, mi�rt k�nzol?
- Nem k�nozlak.
- De igen is k�nzol! Nem veszed �szre, hogy mit csin�lsz?
- Szeretlek - mondta ki �nk�ntelen�l.
- Nem- r�zta meg a fej�t a l�ny, majd egy apr� k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n- Nem ezt �rzed.
- De igen- er�sk�d�tt a fi�.
- Dylan gondolkozz! Ez csak egy �res sz�, csak v�gyat �rzel �s semmi m�st. A szerelem t�bb mint puszta v�gy.
Dylan elt�volodott a l�nyt�l �s kicsit r�m�lten n�zett vissza r�. Feje z�gott �s a sz�v�ben m�g mindig ott l�v� b�ntudat er�sebb lett. Nem teheti ezt Maryvel. Ma m�r el�g hib�t k�vetett el.
- Bocs�ss meg, k�rlek!- suttogta halkan.
- Ugyan mire m�sz azzal, ha megbocs�tok?
A fi� nem sz�lt vissza. S�rtett�k a szavak �s megint r�j�tt, hogy hib�zott. Nem is tudta, hogy szorulhatott bel� ennyi b�ntudta. Hiszen a csal�dj�nak t�bbi tagja, m�rmint p�r nemzed�kkel ez el�tt, csak �gy k�nozta az embereket, hol volt akkor a b�ntudat?
- Nekem ett�l ugyanolyan rossz.
Ez a mondat t�rk�nt has�tott a fi� sz�v�be. Soha sem k�v�nt rosszat Marynek, ink�bb meghalt volna, minthogy ilyet tegyen.
- Sajn�lom Mary nem akartam.
- Te semmit sem akart�l, m�g is megtetted. Meggondolatlan vagy �s h�lye.
- Meg�rdemlem, b�rmit mondj.
- Ah mit �rek �n ezzel?- legyintett Mary. – Azt hiszem a Potterek �s a Malfoyok sosem j�nnek ki egym�ssal.
- Nincs igazad! -suttogta Dylan, �s n�ma fogadalmat tett, hogy � bizony be fogja bizony�tani, neki van igaza, �s Mary �ri�sit t�ved.
- De igen.
- Mi�rt vagy ilyen, nem eml�kszel arra mi r�gen volt?
- De eml�kszem, csak mostanra mindketten megv�ltoztunk.
- Ez nem igaz.
- Hagyjuk abba! M�r f�j a fejem ett�l az eg�szt�l.
Azzal Mary le�lt az egyik szikl�ra. H�tat ford�tott Dylannek �s hallgat�sba burkol�zott.

Hossz� �r�k �ta zuhogott az es� meg�ll�thatatlanul. Szomor� fellegek nem akart�k elhagyni az eget. Mary tov�bbra is a szikl�n �lt, nedves ruh�iba burkol�zva, �s �tkozta mag�t, hogy nem hozta el a p�lc�j�t. Reszketett, mint a ny�rfalev�l. Feje egyre nehezebb lett �s hom�lyosabban l�tott. Nem tudta, hogy mi lehet vele, hiszen nem sokkal ezel�tt m�g teljesen j�l �rezte mag�t, most meg eg�sz test�ben remeg. N�ha pedig r�zta a hideg. B�gyadt volt �s levert, torka pedig nagyon f�jt. Elcsig�zva tette a kez�t a homlok�ra �s kicsit r�m�lten vette tudom�sul, hogy l�zas.
A m�sik oldalon Dylan �lt egymag�ban. Teljesen mag�ba roskadt, �gy �rezte, hogy nincs �rtelem semminek. M�r ott tartott, hogy kimegy az es�re, keres valami szikl�t �s leveti mag�t ottan. B�ntudata hatalmas �s ijeszt� m�reteket �lt�tt. Hi�ba volt �szinte a l�nyhoz, aki szeret, de ez m�gsem �gy s�lt el, ahogy gondolta. De tudhatta volna, hogy a dolgok nem �gy s�lnek el, ahogy eltervezt�k �ket. Ut�lta mag�t, ami�rt ilyen fafej�, �s az�rt ahogy a sz�vn�k legkedvesebb szem�llyel b�nt. Azt�n Maryre n�zett, aki eg�sz test�ben remegett.
- J�l vagy?- k�rdezte agg�dva.
Semmi v�lasz. Dylan k�zelebb ment. Mary vacogott. Min�l jobban koncentr�lt, ann�l hangosabban koccantak �ssze a fogai. Arca �gett a l�zt�l.
- Mary!
A l�ny pr�b�lta bet�jolni, hogy egy�ltal�n hol is van. Dylan arc�t l�tta lebegni a saj�tj�hoz nagyon k�zel.
- Tess�k- mondta b�gyadtan.
Dylan �vatosan meg�rintette a v�ll�t, amit�l a l�nyon v�gigfutott a hideg.
- J�l vagy?
- Igen j�l vagyok - mondta Mary, �s �jra vacogni kezdtek a fogai.
- �n ezt nem hiszem - mondta a fi�.
Dylan agg�dva n�zett az olajz�ld szemekbe, amik csillogtak a l�zt�l. A fi� r�tette a kez�t a l�ny homlok�ra.
- Merlinre, te forr� vagy!- mondta ijedten.
Mary r�n�zett a fi�ra, de t�l f�radt volt ahhoz, hogy b�rmit is mondjon.
- Azt hiszem beteg vagy- mondta Dylan �s �szt�n�sen kisim�tott egy tincset a l�ny arc�b�l.
Mary �gy a l�zban lebegve is valahogy boldognak �rzete mag�t, hogy Dylan mellette van. A fi� lejjebb h�zta a kez�t a felhev�lt arcon. A l�ny nagyon hidegnek �rezte a fi� kez�t.
Dylan el�vette a p�lc�j�t, majd a k�zeli szikl�t egy �ggy� v�ltoztatta �t. Gyeng�den felemelte a l�nyt. Mary megk�nnyebb�l�st �rzett a fi� karjaiban. L�zt�l l�ngol� arc�t a fi� mellkas�ra hajtotta, azt�n �jra remegni kezdett, amikor Dylan letette az �gyra. A fi� egy �gyes b�b�jjal megsz�r�tott a l�ny nyirkos ruh�it, majd betakargatta. Majd az arc�t Mary�hez nyomta, �s �gy m�g jobban �rezte, hogy t�z forr� a l�zt�l.
- Ne agg�dj!- mondta a l�ny b�gyadtan- Nem nagy �gy. Hiszen tudod, hogy mindig magas l�zam szokott lenni.
- De nem kellene seg�ts�get h�vnom vagy valami?
- Ne, ne hagyj itt!- sz�lat r�m�lten.
- J�, j� nem megyek sehov�. Nyugodj meg!
Dylan gondterhelten n�zett a l�zt�l piros arcra. B�ntudata volt Mary l�tt�n. Ha � nem viselkedik �gy, akkor mindez nem t�rt�nik meg. Hevesen gondolkozni kezdett azon, mi is volt az a l�zcsillap�t�-b�b�j, amit nem is olyan r�g tanult. �tkozta mag�t, ami�rt nem figyelt olyan j�l azon az �r�n. V�gig gondolta az �ssze sz�ba j�het� var�zsig�t, de nem tal�lta a magfelel�t. Zavar�ban az ajk�ba harapott, de megb�nta, mert m�g mindig �rezte a l�ny harap�s�t, amit egy�bk�nt teljesen meg�rdemelt �s ezt � is bel�tta. Azt�n hirtelen a semmib�l esz�be jutott. Halkan kimondta a var�zsig�t, �s el�var�zsolt egy poh�r vizet. Seg�tett fel�lni a l�nynak, aki szomjasan itta a vizet.
- K�sz�n�m- rebegte Mary, �s �rezte, hogy torka be van dagadva.
- Nincs mit- sz�lalt meg Dylan agg�dva.
Le�lt Mary �gya mell�. A l�ny min�l ink�bb abba akarta hagyni a remeg�st, az ann�l er�sebb lett. Nem akarta, hogy a fi� agg�djon �rte. Dylan �gy �rzete nem �lhet itt t�tlen�l, � volt Mary egyetlen t�masza ebben a pillanatban.
�gy h�t fel�llt majd �vatosan a felemelte a Maryt rejt� takar�gomb�cot �s kicsit arr�bb tette az �gyon. Majd a l�ny �szinte meglepet�s�re mell�fek�dt. Beleb�jt � is a takar�ba, az egyik karj�t Mary feje al� tette.
Simogatni kezdte a l�ny haj�t, s �gy fek�dt vele �r�kon kereszt�l �s ezzel tal�n cs�kkentette a f�jdalm�t, mert a fi� oltalmaz� karjaiban lassan �lomba mer�lt. Dylan agg�dva figyelte a l�ny minden egyes rezd�l�s�t. Nagyon agg�dott �rte. F�l, hogy b�rmi baj t�rt�nik. Mag�t hib�ztatn� ez�rt �s bele�r�lne az �nv�dba. J�l tudta soha nem lett volna szabad, hogy �gy viselkedjen. De a szerelme er�sebb volt a j�zan �sz�n�l. M�r nem volt k�pes maga el�tt sem titkolni, szerelmes lett Marybe.
- Nem �rtem mi�rt nem hiszed el, hogy szeretlek - suttogta- Igaz soha nem �reztem, m�g ilyet senki ir�nt. Tudom, hogy most nem hallasz, lehet hogy jobb is �gy. De most itt megfogadom, hogy bebizony�tom, mennyire fontos vagy nekem… „Annyit szenvedek az ut�bbi id�ben. �lmok sz�letnek kett�nkr�l, �s mihelyst elj�n a reggel �s felkel a nap, �gy foszlik szerte minden �lmom. �gy �rzem, szeretlek, �s m�r nem �gy, mint egy bar�tot, hanem mint egy fi� egy l�nyt… Azt hiszem ez szerelem.” (id�zet egy fi�t�l, aki nekem ezt mondta:)
Dylan cs�ggedten v�gigsim�tott a l�ny haj�t.
- A francba - fakadt halkan-, egyszer mondom ki, amit gondolok �s � nem hallja. Arr�l meg nem is besz�lj�k, hogy magamban besz�lek. J�l van Dylan, �gy l�tszik agyadra ment a fut�s �s a szerelem. Sz�val jobb, ha befogod a sz�d.
Azzal �s�tott egyet, �s lassan lehunyta a szem�t. Nem kellett sok id� ahhoz, hogy elnyomja az �des �lom, b�r �gy Mary mellett fekve, is �gy �rzete, mint ez nem lenne m�s, mint k�pzelet�nek furcsa j�t�ka. De mikor meg�rezte a l�ny test�b�l �rad� meleget �s b�r�nek b�d�t� illat�t, tudatosult benne, ez nem lehet ill�zi�. Maga a puszta val�s�g.

Hajnalodott, amikor Mary �bredezni kezdet. A magas l�za amilyen hirtelen j�tt olyan hirtelen m�lt el. A l�ny b�gyadtan nyitogatta a szem�t, de csak hom�lyosan l�tta a k�rnyezet�t. Lassan oldalra fordult �s szembetal�lta mag�t az �desen alv� Dylannel.
A fi� nagyon m�lyen aludt, nyilv�n eg�sz este virrasztott felette �s vigy�zott r�. A l�ny halv�nyan elmosolyodott �s m�ly szeretetet �rzett. Sosem gondolta volna, hogy Dylan erre is k�pes. Nem �rtette, mi�rt foglalkozik vele ennyit. Hi�ba lett volna erre k�zenfekv� magyar�zat a fi� vallom�sa, de ezt nem akarta elhinni.
A l�ny eml�kezet�ben �l�nken �ltek a tegnap t�rt�ntek, de e pillanatban mindez tovasz�llt. Megbocs�tott �s sz�vb�l rem�lte, hogy Dylan elgondolkozik mindezen, �s r�j�n mekkora hib�t k�vetett el. Marynek f�jt a fi� k�nnyelm�en tett vallom�sa, mi szerint szereti �t, ahogy egy fi� egy l�nyt. A l�ny nagyon is j�l sejtette, hogy mindez csup�n puszta v�gy volt, hi�ba is pr�b�lt ennek m�sfajta �rtelmet adni. Nem akarta �res, jelent�stelen �lmokba ringatni mag�t, amib�l f�jdalmas az �bred�s. �gy �rzete nem k�pes elviselni ezt. Vagy tal�n m�gis? Most az egyszer engedhet egy pici picit csak, hogy k�nnyebb legyen, �s kedves eml�ket �rizzen egy szerelemr�l, ami nem teljes�lhet.
�m azzal nem sz�molt, hogy a mellette fekv� fi� �rz�si tiszt�k �s igazak voltak, csak �ppen sem az id�pont, sem a hely nem volt arra alkalmas, hogy szavainak a l�ny b�rmif�le hitelt adjon. Pedig ha hallotta volna a vallom�sa, amit Dylan este f�l�be suttogott, nem lett volna k�ts�ge afel�l, hogy a fi�, mik�nt is �rez ir�nta. Nem is sejthette, milyen k�zel is volt ahhoz, hogy k�lcs�n�s egym�s ir�nti �rz�seik napvil�gra ker�ljenek.
Mary kisim�tott egy tejf�lsz�ke tincset az �lomittas arcb�l. Ilyen k�zel �s m�gis olyan t�vol. �gy �rezte soha az �letben nem lesz a fi� mellett, mint most. �gy minden pillanatot j�l �s m�lyen az eml�kezet�be v�sett. V�gig sim�totta a finom von�s� arcot, amit tal�n nem is l�that ennyire r�szletesen. Milyen j� is lenne, ha most m�sk�ppen t�rt�n volna minden. Vajon rem�nykedhet benne, hogy olvashat azokban a besz�des j�gk�k szemekben, amik oly huncutul csillannak meg n�ha.
V�g�l �jra a fi� mellkas�ra hajtotta a fej�t. Olyan biztons�gban �rezte mag�t, mint m�g soha. Mintha r�vbe �rt volna �s megtal�lta a p�rj�t, akit neki sz�nt a sors. Nem b�nta volna, ha �r�kk�n �r�kk� �gy maradna, de tudta, hogy a var�zs megt�rik amint mind a ketten fel�brednek �s elindulnak vissza a kast�lyba. Addig is semmi nem akad�lyozta meg abban, hogy �rz�sei boldog�t� ill�zi�j�ban azt k�pzelje, hogy �k ketten soha nem fogj�k elhagyni egym�st. Egy�tt lesznek, am�g csak �lnek. Mint egy t�nd�rmes�ben az �rz�sek viszonz�sra tal�ltak �s a h�s�k boldogan �ltek, am�g meg nem haltak vagy m�g tov�bb. K�zelebb b�jt, �s Dylan sz�vver�s�t hallgatva �jra m�ly �lomba mer�lt. A fi� karjai �nk�ntelen�l szorosan �tfont�k a l�ny t�r�keny test�t, �s Dylan �lm�ban jelent�s�gteljesen elmosolyodott, majd k�zelebb h�z�dott Maryhez. Egyk�j�k sem tudta, mi lesz majd vel�k ezut�n. Vajon siker�l egym�sra tal�lniuk? Nos �k ezzel a k�rd�ssel ezekben a pillanatokban a legkev�sb� sem foglalkoztak. Ink�bb az �lmunkat �lmodt�k tov�bb.