...

Bek�sz�nt�tt a november, az id� kezdett hidegebbre fordulni, �s a t�l els� jelei m�r megmutatkoztak a vid�ken. Draco az ablak�b�l n�zte a Tiltott Rengeteg f�inak, utols� lehull� leveleit. Szeretett volna s�t�lni, de nem mehetett, mivel rabs�ga m�g mindig tartott.(Kviddics edz�s kiv�tel volt, mert akkor a Mardek�r elveszette volna a fog�j�t, �s Piton ezt s�relmezte volna. Sz�val egy kis k�zbenj�r�s seg�ts�g�vel, a professzor megoldotta ezt a probl�m�t �s Draconak nem kellett n�lk�l�znie az edz�seket.) Hermion�t, nem sz�vesen k�rte volna meg. B�r kapcsolatunk, n�mik�ppen javult valamicsk�t az eltelt napok alatt, m�gsem tudta mag�t egy ilyen l�p�sre elsz�nni. A fi� egyre m�lyebbre mer�lt gondolataiban, felid�zve egy r�gi eml�ket. Szinte l�tta saj�t mag�t 6 �vesen, a k�ri�hoz k�zeli erd�csk�ben bolyongva, apj�val, akinek a kez�t semmi p�nz�rt nem engedte volna el. Esz�be jutottak az ilyen kir�ndul�sokon elhangzott t�rt�netek, amik nemes, nagyhatalm� var�zsl�kr�l sz�ltak, akik egykor csal�dj�nak r�sz�t k�pezt�k. Draco elmosolyodott, szeretett �gy gondolni apj�ra, aki ekkor m�g gondos volt �s figyelmes. Furcsa, mi�ta feln�tt- azaz csak afel� halad- minden megv�ltozott, Lucius t�vols�gtart� lett fi�val, de nem csak vele, hanem feles�g�vel is. Elmaradtak a r�gi meghitt besz�lget�sek, a s�t�k az erd�ben, csak a parancsok maradtak semmi m�s. Lucius egyre szigor�bban nevelte a fi�t, nem t�r�dve, annak �rz�seivel �s meggy�z�d�seivel. Az eszme, amit minden�ron �t akart adni fi�nak, az az volt: Ne ismerj magadn�l k�l�nbet, �s minden helyzetben a nevedhez m�lt�an viselkedj!
A legfontosabbnak viszont azt tartotta, hogy ne szeg�lj szembe a Nagy�rral. B�r Draco csak nagyritk�n mondott ellen apj�nak, soha nem merte m�g megeml�teni sem, hogy � nem akar hal�lfal� lenni. Gyerekk�nt a mes�k, m�g elk�pr�ztatt�k, �s � is pontosan olyan akart lenni, mint a dics� rokonok. De ahogy egyre jobban megismerte a k�r�l�tte l�v� vil�got, m�r nem akart olyan lenni. Hi�ba � soha nem, volt gonosz. Term�szetesen nem volt szent, ezt bizony�tj�k a cs�nytev�sei �s egy�b dolgai, de az, hogy Voldemort talpnyal�ja legyen, ett�l a h�nyinger ker�lgette. Az igazat megvallva, nem volt hozz� semmi kedve, �s nem akarta mag�t egy ilyen g�tl�stalan parancsolgat�s�nak al�vetni. Ut�lta, ha utas�tgatt�k, ez volt tal�n az egyik olyan- most ez esetben hasznos �s figyelemrem�lt�- tulajdons�g, amit a Malfoyokt�l �r�k�lt. Miut�n, mindent �tgondolt, elment az ablakt�l. Majd esz�be jutott az �tv�ltoz�stan dolgozatta, amit nem is olyan sok� be kell adnia. Fogta mag�t, kiment a szob�b�l �s keresni kezdte a megfelel� k�nyvet, amire sz�ks�ge volt.

Ugyanebben az id�ben Hermione, szint�n az ablakon b�mult kifel�. Kez�ben �ppen bar�tai level�t szorongatta, akik sz�rnyen hi�nyoztak neki. M�r hetek �ta csak fut�lag tal�lkozott vel�k, mivel Draco miatt nem mehetett oda hozz�juk. �k meg, szint�n a sz�kes�g miatt, nem l�togathatt�k meg itt. Jobb h�j�n, levelez�sbe kezdtek. Harry �s Ron kifejezt�k �szinte sajn�latukat a l�ny cellat�rsa miatt, �s a lelk�re k�t�tt�k, ha b�rmire vetemedne a ravasz kis g�r�ny, akkor �k nagyon sz�vesen seg�tenek laposra verni. A fi�k legfontosabb c�lk�nt, Hermione felvid�t�s�t t�zt�k ki. Els� l�p�sk�nt Ron mag�hoz vette Cs�mp�st, akit a l�ny nem hozhatott ide, mert a sz�ke herceg allergi�s a macskasz�rre. Harry term�szetesen egyetlen apr� mozzanatot sem felejtett el megeml�teni, hogy Ron hogyan k�ld meg nap, mint nap a cic�val. A l�nyt �r�mmel t�lt�tt�k el a levelek. Mikor m�r vagy sz�zadszor olvasta, a „S�t�n macsk�j�nak”- ahogy Ron nevezte- akci�j�t, �s a k�vetkezm�nyeket, figyelme elkalandozott, majd tekintete a parkra t�vedt. Nem volt �ppen rossz id�, �s �gy gondolta j� lenne egy kicsit kimozdulni innen. M�r napok �ta nem mozdult ki a kast�ly falai k�z�l, kiv�ve azokon az �r�kon, amiket a szabadban tartottak. V�g�l is csak Dracot kell meggy�znie, ami tal�n nem lesz egyszer�, de meg kell pr�b�lnia. Kiment a szob�j�b�l, �s megl�tta lak�t�rs�t. Gondolta lesz, ami lesz, besz�l vele. M�r megfogalmazta mag�ban az �rveket is, amiket felhozna, ha m�gsem �rn� el a c�lj�t.
- Sz�p kint az id�- sz�lt a l�ny
- Aha -mondta a fi�, aki �ppen a k�nyvespolcot f�rk�szte, de titokban azt rem�lte, hogy az�rt mondta ezt, mert ki akar menni a szabadba.
- Nincs kedved s�t�lni?
- Nem is rossz �tlet, menj�nk- sz�lt a fi�.
Pr�b�lta elrejteni, mosoly�t, de nem igaz�n siker�lt neki, a l�ny viszonozta a mosolyt �s �r�lt neki, hogy ilyen k�nnyen siker�lt Dracot kicsalogatnia innen.

K�s�bb m�r a park f�v�t tapost�k. A sz�l m�r el�g hideg volt, ez�rt vastag kab�tot kellett felvenni�k. Hermione nagyot szippantott, a friss hideg leveg�b�l, amit�l teljesen megborzongott. Draco a szeme sark�b�l figyelte a l�nyt. Fogalma sem volt, hogy egy�ltal�n, mi�rt kezdi megkedveli �t, akit m�g nem is olyan r�gen, elmondott mindenf�le s�rv�r�nek. �tjuk a kviddicsp�lya mellett vezetett el. A fi�nak egy remek �tlet jutott esz�be, ha m�r egyszer anno meg�g�rte a l�nynak, hogy megtan�tja rep�lni, most itt a remek alkalom.
- Megyek, rep�l�k egyet. J�ssz?
- �n?- kerekedett el a l�ny szeme.
- L�tsz itt m�g valakit?- n�zett k�rbe figyelmesen.
- Nem.
- Akkor meg?- s�rgette a l�nyt.
- H�t tudod �n… iz� nekem, t�riszonyom van.
- Ne agg�dj, majd �n vigy�zok r�d.
- �rdekes, �s nagyon furcsa t�led ilyeneket hallani.
- Aha n�ha �n is meglep�d�m magamon – mondta a fi� komoly k�ppel.
- Na j�- s�hajtott - legyen.
- Ez a besz�d, gyere ut�nam.
Bementek a sepr�t�rol� r�szlegbe. Draco gondos m�rlegel�ssel �s szak�rtelemmel v�lasztotta ki sz�mukra a megfelel� sepr�ket. Hermione, pedig ker�tett k�t kviddicstal�rt, amelyek haszn�ltak voltak ugyan, de egy �gyes kis b�b�jt seg�ts�g�vel, tiszt�v� var�zsolta �ket.
- Ezeket meg hol tal�ltad?- k�rdezte a fi� �s megszagolt az egyiket.
- Itt- mondta t�rgyilagosan.
- J�- vonta meg a v�ll�t a fi� �s m�r ny�lt a z�ld sz�n� tal�r fel�.
- Az nem hiszem, hogy j� lesz r�d.
- Mib�l gondolod?
- J� a szem�rt�kem, �s n� l�temre, az�rt van el�g tapasztalatom a ruham�retek ter�n.
- � m�r �rtem- mondta , tettetett meglep�d�tts�ggel- De mondd csak, az ugye az mer� v�letlens�g, hogy ezt a tal�r itt griffend�les.
- K�pes lenn�l r�lam ilyet felt�telezni, hogy griffend�les tal�rba akarlak b�jtatni?- mondta a l�ny �s k�zelebb ment Dracohoz – Egy�bk�nt igazad lenne – s�gta a f�l�be k�zvetlen k�zelr�l.
Azzal Hermione megfordult �s elvonult �t�lt�zni, abba a tal�rba, amit az el�bb Draco a saj�tj�nak hitt.
K�s�bb mind a ketten, kint �lltak a p�lya f�v�n. Mondhatni teljes harci d�szben, Draco pirosban, Hermione pedig z�ldben. A l�ny nem �llhatta meg, hogy ne sz�ljon egy sz�t sem, a tiszteletbeli griffend�les �lt�z�k�r�l.
- J� �ll neked a piros.
- K�sz�n�m. Csak ne �ruld el, hogy felvettem, mert akkor l�ttek a h�rnevemnek- sz�lt aggodalmaskodva.
- Mert neked olyan is van?- k�rdezte a l�ny �rtatlanul.
- Ne akard kih�zni a gyuf�t, mert nem tan�talak meg rep�lni.
- Ki k�rt r�?
- H�t te.
- Mikor? �n nem eml�kszem r�.
- Amikor b�ntet�munk�n voltunk.
- Jaj ne is eml�keztess r�!- mondta megborzongva, �s v�gott egy fintort.
- Hogy is mondtad: „Draco, �n nem tudok rep�lni”- ut�nozta a l�ny hangj�t.
- J�l van, na. Hagyj b�k�n, mert itt hagylak!
- Hogyan?- k�rdezte �rdekl�dve- Hiszen, ha nem vetted volna �szre, �ssze vagyunk k�tve.
- M�g nem tudom, de ne agg�dj, kital�lom, hogyan t�rjem meg a k�t�b�b�jt- mondta durc�san. Draco kacsintott egyet a l�nyra, megk�sz�r�lte a tork�t �s belekezdett a mondanival�j�ba:
- J� abbahagyom, mert akkor soha nem rep�lhetek. Sz�val akkor kezdj�k, az m�r alapokat biztos tudod. Legal�bb is rem�lem.
- Aha tudom.
- Helyes! Akkor emelkedj fel �s ne n�zz le.
- Ennyi?
- Ennyi. A t�bbit fent megbesz�lj�k.- mondta a fi� �s elrugaszkodott a f�ldt�l - Gyere ut�nam!
Hermione b�lintott, �s lassan emelkedni kezdett. A sz�l az arc�ba csapott, �s � becsukta a szem�t, majd egyre magasabbra sz�llt. Draco �rdekl�dve figyelte, gyorsan odarep�lt hozz�, �s meg�ll�totta. Majd gyeng�den megfogta a kez�t, ami g�rcs�sen fogta a sepr�nyelet. Azt�n �gyesen �gy ford�tott meg, hogy pont a lemen� Nap ir�ny�ban n�zzen.
- Most nyisd ki a szemed!
- Nem merem.
- Dehogynem, ha m�r eddig feljutott�l, ezt nem hagyhatod ki.
A l�ny �vatosan kinyitotta a szem�t. Leny�g�z� t�j t�rult a szeme el�. Im�dta n�zni a naplement�t, el sem tudott volna k�pzelni szebbet enn�l. Az ilyenkor megjelen� sz�nek, a pirost�l a r�zsasz�nig, k�pr�zatos l�tv�ny ny�jtottak. Fent el�g er�sen f�jt a sz�l, de ez nem zavarta �ket. Furcsa az �let, pont az ellens�g�vel van itt, gondolta Hermione, �s elmosolyodott. M�r nem gy�l�lte Dracot, mint r�gen, csak m�g azt nem tudta minek is nevezze a kapcsolatukat.
- Gy�ny�r�, ugye? -z�kkentette ki a gondolkoz�sb�l a l�nyt.
- Igen az.
Dracoban, felt�madt komiszabbik �nje, megborzolta a l�ny haj�t, �s elsuhant mell�le. Hermione- mit sem t�r�dve a t�riszony�val- k�vette egyre sz�lsebesebb temp�ban. Felszabadult volt �s �r�lt, hogy �rezheti azt a m�rhetetlen szabads�got, mit m�g eddig nem nagyon volt alkalma megtapasztalni. A fi� �lvezte, hogy �ld�zik �s kihaszn�lva a l�ny gyakorlatlans�g�t, mindig megl�gott el�le. De Hermion�t sem kellett f�lteni, mert � is tett egy-k�t meglep� mozdulatot, amit Draco ki sem n�zett volna bel�le.
- Kviddicsezned kellene. Nem gondolt�l m�g r�?
- �n �s a kviddics, h�t az k�t k�l�n dolog.
- Mi�rt? Ez is megtanulhat�, igaz nem k�nyvekb�l. De ki tudja, m�g eg�szen j� j�t�kos is lehetsz.
- �h�mm. Persze ezt csak, az�rt mondod, mert ha bel�pn�k a csapatba, tuti, hogy a Mardek�r nyern� meg a kviddicskup�t.
- R�meket l�tsz, �n nem is gondoltam erre - mondta a fi� �s zuhan�rep�l�sbe kezdett, majd eleg�nsan landolt a p�lya f�v�n.
Miut�n, m�r mindketten a f�ld�n voltak, �l�nk besz�lget�sbe kezdtek egym�ssal, �s visszaindultak a kast�lyba. Nem is gondolt�k, hogy egy �reg var�zsl�, mosolyogva figyeli �ket a dolgoz�szob�j�nak ablak�b�l. A k�t fiatal a kast�lyba �rve, a holnapi Mardek�r & Griffend�l tal�lkoz�r�l kezdett elm�lked�sbe.
- Mit gondolsz, ki nyeri a holnapi meccset?- k�rdezte a l�ny �rdekl�dve.
- Nyerni fogunk! -mondta magabiztosan a fi�.
- Mi�rt vagy ebben olyan biztos?
- Mert tudom, szinte �rzem a zsigereimben.
- Aha, m�r �rtem- mondta, a l�ny g�nyosan.
- Nem hiszel nekem, ugye?
- H�t…
- Fogadjunk!
- J�, �s miben?
- Ha vesztesz… akkor…
- Akkor mi lesz?- t�relmetlenkedett a l�ny.
- Akkor …Mond el�bb te, hogy mire gondolt�l!
- J�, ha te vesztesz, akkor te �rod meg a b�jitaltan h�zi dolgozatomat.
- Oh min� borzalmas b�ntet�s- vigyorodott el Draco.
- �s te nagyokos, mit tal�lt�l ki nekem?
- Ha �n nyerek, akkor neked meg kell cs�k�ni szer�ny szem�lyemet, azaz engem.
Hermione felkapta a fej�t, �s belen�zett a fi� huncut szemeibe. �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s pr�b�lt r�j�nni, vajon ugyanaz a Draco Malfoy �ll el�tte, aki az �v elej�m meg�tkozta. Mi�rt k�rhet, t�le, Hermion�t�l ilyesmit? Azt�n m�rlegelni kezdte az es�lyeit. V�g�l is a Griffend�l mindig megverte a Mardek�rt, ezek szerint, nincs mit�l f�lnie. Nyugodt sz�vvel v�llalhatja a kock�zatot, �gy is � fog nyerni, m�r ha az esem�nyek az el�z� �vekhez hasonl�an t�rt�nnek.
- Rendben – mondta �s kezet ny�jtott a fi�nak, b�zva Griffend�les csapat minden tagj�ban- �ll az alku.
- Vesz�teni fogsz.
- Az nem olyan biztos.

Gy�ny�r� reggelre �bredt Roxfort di�kserege. Az id� t�k�letes, volt a rep�l�sre. A leveg� �les volt �s tiszta. Nap- t�l r�v�n-er�tlen�l s�t�tt. Az �g gy�ny�r� t�rkizk�k sz�nben pomp�zott, �s egyetlen k�sza felh�cske sem l�batlankodott rajta. Hermione �s Draco izgatottam mentek le a Nagyterembe, ahol m�r jav�ban k�sz�l�d�tt a rajong�t�bor �s a csapattagok. Draco a t�bbi j�t�kossal ellent�tben, nyugodtan evett, n�ha r�sand�tva a mellette �l� l�nyra, aki pr�b�lta ezt nem �szrevenni, �s ink�bb a reggelij�re koncentr�lni. Majd miut�n v�geztek, Hermione sok szerencs�t k�v�nt a fi�nak, aki mindezt egy kaj�n mosollyal fogadta azt.
- �gyis �n fogok nyerni-vigyorgott, fogta a sepr�j�t, �s elindult kifel�.
A l�ny sietve t�vozott, hogy remek helyet szerezhessen. A lel�t�kon rengeteg gy�lt �ssze, Hermione egy �t�dikes griffend�les l�ny mellet foglalt helyet. P�ly�ra l�ptek a j�t�kosok, elfoglalt�k poz�ci�jukat �s megkezd�d�tt a meccs. A l�ny hevesen dobog� sz�vvel n�zte a suhan�, vill�mgyors alakokat, �s rem�nykedett. A k�zdelem egyre szorosabbnak bizonyult. A k�t csapat fej-fej mellett haladt, magyarul pontsz�muk megegyezett, ami el�g ritka egy kviddicsmeccsen. Hirtelen a felt�nt a cikesz a p�lya k�zep�n, amit a k�t fog� �szre is vett. Veszett temp�t dikt�lva, vett�k �ld�z�be a piciny labd�csk�t. Draco �s Harry szorosan egym�s mellett rep�ltek ide-oda l�kd�sve egym�st, mintha az �let�k m�lt volna a gy�zelmen. A helyzet, pattan�sig fesz�lt lett, a k�t gyereket m�r csak m�terek v�lasztott�k el a dics�s�gt�l. Amikor is Draco megel�zte Harryt, �s kiny�jtott a kez�t. M�r mark�ban �rezte a sz�rnyas labd�csk�t, de olyan dolog t�rt�n ekkor, amire sem �, sem a k�z�ns�g nem sz�m�tott. A cikesz elt�nt. De hov�, tehetn�nk fel joggal a k�rd�st. H�t nem m�shova, mint egy arra j�r�, helyesebben rep�l� pelik�n cs�r�be. A mad�r r�n�zett, a megh�kkent fog�ra, fogta mag�t, �s egy pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt a sz�nr�l. A p�ly�n s�ri csend honolt, senki nem tudta nevessen-e vagy s�rjon. Biztosra veszem, ha lettek volna t�csk�k november k�zep�n, azoknak is hallhattuk volna a ciripel�s�t. Mintha ki�r�lt volna a stadion, senki nem mordult, csak figyelmesen v�rt�k a k�vetkezm�nyeket. Draco feje egyre v�r�sebb lett- a t�rsas�g l�legzet visszatartva figyelte, hirtelen senki sem tudta, hogy a m�regt�l vagy az elfojtott nevet�st�l k�vetkezett be rajta ez a v�ltoz�s- azt�n r�zk�dni kezdett, �s kit�rt bel�le a nevet�s. A t�bbi szurkol�, de m�g a j�t�kosok is k�vett�k a p�ld�j�t. Hamarosan m�r eg�sz hangork�n s�p�rt v�gig a p�ly�n. Kiv�telek, mint mindig most is akadnak, ez esetben ki is lehetett ez a szem�ly. Ki m�s, mint Piton professzor- a Mardek�r feje - aki azt hangoztatta, hogy ez csal�s a Mardek�r ellen �s �jra kell j�tszani a mecset. De nem hallgatott r� senki. A meccsnek volt eredm�nye: d�ntetlen, ami ellen egyik csapat sem tiltakozott, s�t nem is akart�k, �jra j�tszani a m�rk�z�st. Draco m�g �let�ben nem nevetett m�g ennyit �s ennyire felszabadulta, tal�n m�g soha. Szinte g�rcs�t kapva sz�llt le a f�ldre. Ilyen m�g nem volt, hogy egy mad�r kapja el a cikeszt, n�h�nyan azt is rebesgett�k, hogy ez az eset ny�lv�n, m�g Roxfort t�rt�net�be is beker�l. Hermione mosolyogva n�zte a nevet� di�ksereget, �s elindult a h�mp�lyg� t�meggel vissza a kast�lyba. Azt�n hirtelen valaki, befogta a sz�j�t, �s ber�ngatta egy s�t�t zugba.
- Ne sik�t! �n vagyok -mondta Draco.
- Tudom, hogy te vagy –sz�lt a l�ny mire siker�lt leszednie, a fi� kez�t a sz�j�r�l.
- Na mi legyen.
- Mi legyen?
- Mert minek kellene lenni?
- Mit csin�ljunk?
- Mit kellene?
- Hermione, ne h�zd az agyamat.
- Mi�ta h�vsz a keresztnevemen?
- Nem tudom, mondjuk mostant�l.
- J�.
- Akkor mi legyen a fogad�ssal?
- Nem nyert egyik�nk sem.
- De valamit…
- Semmit.
- Van egy �tletem.
- Mi?- k�rdezte a l�ny �rdekl�dve.
Draco huncut mosollyal k�zeledett fel�. Hermione viszont gyorsabb volt, elfordult t�le, �s mit sem t�r�dve vele, elindult visszafel� a kast�lyba. �m a k�zt�k l�v� k�tel�k �jra aktiviz�l�dott. A k�vetkezm�ny, pedig az lett, hogy a m�rgesen, az egyik oszlopnak t�maszkod� fi� elesett.
- Ne haragudj! - sz�lt h�tra a l�ny nevetve.
M�r ment volna tov�bb, amikor � is f�ld�n landolt, szint�n McGalagony �gyes b�b�j�nak k�sz�nhet�en.
- M�r nem haragszom - mondta a f�ld�n fekv� Draco g�nyosan.
A l�ny nem sz�lt, vissza semmit, csak fek�dt tov�bb a f�v�n. A fogad�st egyik�k sem nyerte meg �s nem is vesztette el. Valljuk be el�g �rdekes eredm�ny volt, de ha ez van nincs mit tenni.