7. fejezet - Eml�kek

  2006.07.31. 19:05

VII. fejezet
Eml�kek

A kast�ly parkj�ban csend honolt, csak a f�sz�lakat rezegtette l�gyan a sz�l. A s�t�t �gbolton a m�skor oly f�nyesen ragyog� csillagokat n�h�ny �lmosan k�sz� felh� takarta be. A hold narancsos sz�nben p�ffeszkedett odafent, �s v�kony fellegek takart�k be, de az makacsul el�bukkant �jra �s �jra, f�ny�vel bevil�g�tva az er�dk�nt magasl� Malfoy kast�ly parkj�t. Egy vad�szni indul� bagoly huhog�sa hallatszott a t�volb�l, �s n�mi lombzizeg�s.
A z�ld gyepen kis t�rsas�g gy�lt �ssze, akik m�g mindig hat�sa alatt voltak a nemr�g t�rt�nt furcsa dolognak. V�g�l is nem mindennap hozz�k haza az ismer�seinket s�rk�nyh�ton, ezt el kell ismern�nk. Mindegyik�k hallgat�sba mer�lt, �gy csup�n a t�csk�k ciripel�s�t lehetett hallani.
Dylan k�rd� tekintettel �llt a t�bbiek el�tt, akik a s�rk�ny megjelen�s�t�l m�g mindig egy kicsit meglep�dve n�ztek r�.
- Hol van Emily �s Owen? – �rdekl�d�tt, �s megt�rte egyben az egyre k�nosabb� val� csendet.
- M�r egy j� ideje titeket keresnek - mondta Carmen, az aggodalom jeleivel az arc�n.
- �s m�g nem j�ttek vissza - tette hozz� Adriano - Minket pedig felk�ldtek a k�nyvt�rba, �s azt mondt�k, hogy v�rjuk meg a professzort.
- Gyerekek - sz�lalt meg a professzor, aki eddig egy t�rk�pet b�ng�szett -, most sz�pen menjetek fel a toronyba. �n tudom, hogy Emily �s Owen hol van, �s vissza is tudom hozni �ket, rem�lhet�leg �ps�gben. Eszetekbe se jusson ut�nam j�nni, mert ez az erd� nagyon vesz�lyes. �jjel az �sv�nyek v�ltoztatj�k a hely�ket �s k�ptelens�g kijutni onnan �gy, hogy ne tal�lkozz vesz�lyes �s gonosz l�nyekkel. Meg�rtett�tek?
- Igen professzor - mondt�k k�rusban.
- Helyes! Most pedig menjetek! Hector �gyel a folyos�kon, �s ha b�rmilyen mozgol�d�st �szlel, ne akarj�tok tudni, hogy mi lesz akkor.
Azzal a professzor megigaz�totta a k�peny�t, �s elindult egy k�zeli �sv�nyen, ami az erd� sz�ve fel� vitt. A gyerekek egy darabig n�zt�k a t�volod� alakot, majd bementek a kast�lyba. Elcsig�zva l�pkedtek a kopott, v�r�ses sz�n� sz�nyegen. Nagyon f�raszt� volt sz�mukra ez a nap, k�l�n�sk�ppen Marynek �s Dylannek. A kis csapat el�sz�r a f�rd� fel� vette az ir�nyt, k�s�bb azt�n az el�t�r k�nyelmes foteljaiban pihenve besz�lgettek.
- Vajon mi t�rt�nhetett Emilyvel �s Owennel? - k�rdezte Mary k�v�ncsian.
- Szerintem elt�vedtek - mondta Ryan, �s �s�tott egy nagyot.
- Kiz�rt - mondta Adriano.
- Mi�rt is? - k�rdezte Dylan, kez�vel kit�masztva a fej�t, k�rd� tekintettel meredt Adrianora.
- Emily �s Owen j�l ismerik a k�rny�ket. Szerintem m�s lehet itt a probl�ma.
- De mi? - tapintott a l�nyegre Josh.
- Fogalmam sincs - sz�lt fejcs�v�lva a fi�.
- Lenne kedvetek kider�teni? - kapott az alkalmon Dylan, �s a j�gk�k szemek megcsillantak.
- Lenne - mondta Magdalena - De akkor ut�nuk kellene menn�nk, �s abban biztosak lehet�nk, hogy a kast�ly falain k�v�lre nem jutunk. Hector ma k�l�n�sen figyel a kast�ly biztons�g�ra. Szerintem erre akkor is r��r�nk, ha megj�nnek.
- Nekem nyolc - vont v�llat a tejf�lsz�ke fi�, szem�ben pedig kialudt a csintalan t�z.
- Dylan, mes�lj ink�bb arr�l, hogy mi t�rt�nt veled �s Maryvel az erd�ben! - mondta kaj�n vigyorral Josh.
- Az h�tpecs�tes titok - adta al� a lovat Dylan �s jelent�s�gteljesen elvigyorodott.
Huncut tekintettel n�zett Maryre. A l�ny l�tva a fi� arc�t, �gy d�nt�tt nem lesz itt semmif�le titok, majd � ler�ntja a leplet �s megismerteti a t�bbieket az igazs�ggal.
- Egy fen�t titok, majd elmes�lem mi is t�rt�nt - sz�lalt meg Mary.
Miel�tt Dylan kinyilv�n�totta volna a nemtetsz�s�t, Mary m�r bele is kezdett a t�rt�net�kbe. B�r p�r r�szletet kihagyott bel�le.

***

MacCaulum professzor nyugodt, hat�rozott l�ptekkel r�tta az �sv�nyeket. Tapasztalata r�v�n csak egy kis s�t�t jelentett neki az erdei kiruccan�s. Mivel m�r �vek �ta a Malfoy kast�ly volt az otthona, nem okozott neki nagy probl�m�t, hogy alaposan megismerje az erd�t.
Az a rengeteg cseppet sem volt vesz�lymentes, s�t az egyik legvesz�lyesebb volt ezen a k�rny�ken. Az erd�ben v�mp�rok �ltek, v�rszop� mumusok �s egy�b undorm�ny l�nyek, �m a professzor mindenre fel volt k�sz�lve �s tapasztalatban sem volt hi�nya. A v�mp�rok jelentett�k sz�m�ra a legkevesebb gondot, mi�ta Shannon �s Colin O’Reily - a s�rk�nyok csapat�nak tagjai (szerz�: LITD) - lettek a v�mp�rok �s a var�zsl�k k�zti sz�viv�k. M�r nem voltak a v�rsz�v�k olyan harciasak, mint r�gen. Sz�pen csendben �ltek az erd�ben, csup�n n�ha-n�ha csapoltak meg p�r arra j�r�t, �m gyilkoss�gr�l sz� sem volt.
A professzor maga is sz�vesen tart�zkodott ezeknek a k�l�nleges �s furcsa l�nyeknek a t�rsas�g�ban n�hanapj�n, hogy t�k�letes�tse harctud�s�t, �s egy�b �rdekes k�pess�g�t.
Elm�lked�s�b�l egy kis zaj z�kkentette ki. A k�zelben megrezzent egy bokor, �s hamarosan egy b�bor k�nt�sbe �lt�z�tt n�i alak l�pett ki a f�k k�z�l.
- Mi j�ratban erre Connor? - k�rdezte a porcel�nfeh�r b�r� teremt�s, akinek mosolya k�zben �les szemfogak villantak ki.
- J� est�t Roxanne! Keresek valakiket.
- Itt? - k�rdezte a v�mp�r - Errefel� nem j�r olyan, akit te keresel.
- Emily MacNamar�t �s Owen Grahamet keresem.
- Oh - eszm�lt fel a v�mp�r n�, mint akinek csak most jut esz�be valami - Nekik m�g dolguk van itt.
- Ugyan mi? - k�rdezte a professzor.
- A Garner l�nynak eml�keznie kell a m�ltj�ra.
- Mi�rt seg�tesz Emilynek eml�kezni?
- Rengeteg okom van r�. Els�sorban a minket �sszek�t� v�r, am�gy err�l te is nagyon j�l tudsz, �s k�l�nben is Perselus Piton fogadott unok�j�nak tudnia kell a m�ltj�r�l, hogy legyen j�v�je.
- Mi k�ze van ehhez Pitonnak?
- Tulajdonk�ppen semmi - nevetett Roxanne - De most se id�m, se energi�m nincs, hogy elmagyar�zzam neked, hogy mi mi�rt t�rt�nik. Egy�bk�nt is jobb, ha nem tudsz semmir�l. Legyen annyi el�g, hogy Emilynek tudnia kell, hogy mik ellen fog harcolni.
- Ugyan, az �sszes hal�lfal� az Azkabanban raboskodik.
- De ha a vez�r visszat�r, akkor v�ge lesz az �r�letnek, �s mindig van, aki eml�kezik a lez�ratlan �gyekre.
- Voldemort halott, �s nem t�r vissza.
- Connor, a tudatlans�god f�jdalmat okoz a sz�vemben - mondta sz�npadiasan – Mondok �n neked valamit: Porb�l lett�nk, porr� lesz�nk.
- Ez meg, hogy �rtsem? - k�rdezte az �reg.
- Ahogy akarod - legyintett a v�mp�r majd k�dd� v�lt.

***

S�t�t volt �s csontig hatol� hideg. Emily csup�n ezeket �rz�kelte, �s persze n�mi f�lelmet, mivel nem tudta hogyan, �s mi�rt ker�lt erre a helyre. Egy helyis�gben volt, legal�bbis � erre k�vetkeztetett. Nyomaszt� volt a k�rnyezet, m�g az orr�ig sem l�tott. Hib�ba pislogott, de a szeme nem szokott hozz� a s�t�thez. Vakon �s tehetetlen�l fordult meg a m�sik ir�nyba, de nem l�tott semmilyen f�nyforr�st. Kezdett p�nikba esni, mivel f�lt a s�t�tben. Kezdte �rezni a fojt�, szor�t�, ugyanakkor retteg� �rz�st, mint minden r�m�lm�ban, amik a r�gi elfojtott eml�kek hat�s�ra t�rtek r� id�nk�nt. Nem akart r�juk eml�kezni, csak �lni tov�bb megszokott �let�t, abban a csal�dban, amit saj�tjak�nt szeretett.
Azt�n lassan vil�gosodni kezdett, majd f�kly�k gy�ltak ki a csupasz falakon. Emily hunyorogva n�zet k�rbe, kez�t a szemei el� t�ve. Egy hatalmas teremben volt, ahol egy fekete haj� n� �llt pont k�z�pen. Volt benne valami nagyon is ismer�s von�s, de nem tudta hov� tenni a dolgot. Az idegen n� szemei ez�st�sen csillogtak a f�nyben, �s egy�rtelm�en l�tszott, hogy nem emberi l�ny. Emilybe belehas�tott a sz�rny� felismer�s: egy v�mp�r. A f�kly�k halv�ny f�nye vid�man j�tszott a porcel�nfeh�r arcon, ami egyszerre volt bar�ts�gos �s j�ghideg.
- Ki maga? - k�rdezte Emily remeg� hangon, mikor �sszeszedte a b�tors�g�t.
- Ez most cseppet sem �rdekes - hangzott a h�v�s felelet.
- Mi�rt vagyok itt?
- A kl�n �gy d�nt�tt, tudnod kell, mi t�rt�nt a csal�doddal.
- Mif�le kl�n?
- A v�mp�rok�, akik szegr�l-v�gr�l rokonaid is. �n az �desany�d rokona vagyok �s egyben a te vigy�z�d. V�rszerz�d�s k�t engem a csal�dodhoz, �s ez sz�momra szent dolog.
- Mi�rt kell megtudnom, hogy mi t�rt�nt a csal�dommal? Hiszen nekem m�r van a csal�dom. Mert fel kell k�sz�ln�d arra, ami r�d v�rhat egyszer a t�voli j�v�ben.
- Nem akarok eml�kezni - mondta a l�ny halkan.
- Pedig musz�j lesz! - emelete fel a hangj�t a v�mp�r.
- Nem! - jelentette ki hat�rozottan a l�ny - F�j �s iszony�, nem akarok r� eml�kezni.
- Azzal nem oldasz meg semmit, ha csak a sz�nyeg al� sepred a probl�m�t, �t kell �lned, �s le kell gy�zn�d azt.
Miel�tt a l�ny b�rmit is v�laszolhatott volna, a v�mp�r el�tte termett, majd megfogta a l�ny kez�t, �s m�lyen a szem�be n�zett. A szoba forogni kezdett, a sz�nek elmos�dtak �s egy hatalmas �rv�ny keletkezett. Emily sz�d�lt, �s l�ssuk be, f�lt is egy kicsit. Nem tudta mi fog r� v�rni, de m�r el�re rettegett az �lm�nyt�l.
Azt�n az �r�lt forg�s lassulni kezdett, �s v�g�l kitisztult a k�p. Emily egy szob�ban tal�lta mag�t, h�rom�ves �nmagak�nt. Hirtelen minden f�lelme elm�lt �s �rdekl�dve n�zett k�rbe a szob�ban. Egy kisl�ny szob�ja volt, vagyis az � saj�tja, r�zsasz�nes falak, bab�k szertesz�jjel. Nem id�z�tt itt sok�ig. Kil�pett a szob�b�l. Hangokat hallott, ez�rt lement a l�pcs�n. A nappaliban fekete csukly�s alakokat vett �szre. Nem �rtette, mit mondanak pontosan, de kiab�ltak. Megl�tta apja szenved� arc�t: nem sikoltozott, pedig �r�lt f�jdalmai lehettek, kez�r�l ujjak hi�nyoztak �s a b�r�n ezer apr� v�g�s futott v�gig. A f�rfi �szrevette a kisl�nyt, �s egy apr� fejr�z�ssal jelezte, hogy ne merjen idej�nni, szem�b�l a f�jdalom k�nnye csordult ki.
A h�tt�rb�l egy kisgyerek panaszos s�r�sa hangzott fel, Emily j�l tudta, hogy �ccse, Colin s�r. Azt�n anyja panaszos k�ny�rg�se has�tott bele a csendbe.
- K�rem ne!
Majd egy hal�lt hoz� �tok has�tott a leveg�be. Egy vel�r�z� sikoly �s egy f�jdalmas ord�t�s hallatszott, szinte f�lsiket�t�en.
- Mocskos hal�lfal�k! - ki�ltotta a f�rfi.
- M�g most sem besz�lsz? - sz�lt egy piros tal�rba �lt�z�tt n�, akit Emily eddig m�g �szre sem vett.
- Soha! - �v�lt�tte a f�rfi, majd lek�pte a n�t.
A n� let�r�lte mag�r�l a ny�lat, �s undorod� hangon �gy sz�lt:
- �gy is j�.
K�zelebb ment a f�rfihoz, �s a jobb kez�t annak sz�v�re tette, majd koncentr�lni kezdett. Ismeretlen nyelven var�zsig�t kezdett k�nt�lni. Tenyere alatt a sz�v egyre er�sebb taktust vert, �s egyre rendszertelenebb�l, majd v�g�l meg�llt. A f�rfi szemei kit�gultak, majd ernyedten esett a f�ldre. Mellkas�n egy fekete pentagramm jelent meg, szem�b�l pedig v�res k�nnycsepp hullott a kem�ny padl�ra. Emily arc�n jeges k�nnycseppek folyama szalad v�gig, �s ennyit tudott mondani, de azt is csak halkan, alig hallhat�an:
- Papa.
H�t�n egy hideg kezet �rzett, hal�lra r�m�lve h�tra n�zett. Egy fekete haj� �s barnaszem� fi� volt m�g�tte. Emily tudta, hogy ki az. B�tyja, Thomas, merev tekintettel n�zett r�. Nem s�rt, csak m�ly gy�l�let l�tszott a szem�ben, ami jelezte, hogy b�rmilyen k�ts�gbeesett tettre k�sz a bossz� v�gett.
- Em - suttogta a fi�, �s bel�l �rezte ezek az utols� szavak, amelyeket a h�g�nak mond. Nagyon j�l tudta, hogy terve kudarcot fog vallani, de bizonyoss�got akart arr�l, hogy lesz valaki, aki befejezi a bossz�t, ami � elkezdett. Sajg� sz�vvel n�zett kish�ga szem�be, majd folytatta a mondand�j�t - menj fel az emeletre any��k szob�j�ba, �s vedd fel azt a sz�p k�penyt, ami al� el szokt�l b�jni, amikor b�j�csk�t j�tszunk. Meg se moccanj, addig, am�g �rted nem j�v�k! Szeretlek hugi - mondta, �s meg�lelte a kisl�nyt.
Emily azonnal k�vette az utas�t�st. L�bai magukt�l is tudt�k, hogy hova kell mennie. Gyorsan bel�pett a szob�ba, kinyitotta a szekr�nyt, �s mag�ra ter�tette a l�thatatlann� t�v� k�p�nyeget. Nem tudta mi v�r r�, de b�zott a b�tyj�ban. Azt�n egy hatalmas puffan�st, �s csontok sorozatos t�r�s�t hallotta lentr�l. Emily megr�m�lve, mozdulatlanul lapult a k�peny alatt. V�g�l gy�ztes, k�r�rvend� kacajt hallott, majd minden elhalt k�r�l�tte, �s Emily mag�ra maradt.
�jra forogni kezdett vele a vil�g, majd ism�t tisztulni kezdett a k�p, �s ism�t �nmagak�nt �llt a v�mp�rn� el�tt. Arc�n milli�nyi gy�ngyh�zf�ny� k�nnycsepp g�rd�lt le, �s ha akart volna, sem tudott volna mit mondani.
- Most m�r visszamehetsz - mondta a v�mp�rn� �s halv�nyan elmosolyodott.

***

Owen k�ts�gbeesetten sz�longatta a karjaiban ernyedten, eszm�letlen�l fekv� Emilyt. Sz�ve tele volt f�lelemmel, mert fogalma sem volt r�la, mi baja lehet a l�nynak. Gondolatai a legsz�rny�bb dolgok k�r�l j�rtak. Hi�ba akart r�akadni a v�laszra, hogy seg�teni tudjon, m�gsem siker�lt. Heves dobog�sba kezdett a sz�ve, �s mintha l�ptek zaj�t hallotta volna a k�zelb�l. �vatosan letette Emilyt, majd p�lc�j�t el�v�ve v�rta, hogy megmutassa mag�t az erd�ben k�sz�l�.
- Ki vagy? Mutasd magad! - mondta hat�rozottan.
- Owen, csak �n vagyok – sz�lalt meg egy m�ly hang.
- Professzor? A fr�szt hozta r�m, hogy csak �gy �l�lkodik a s�t�tben – s�hajtott a fekete haj� f�rfi megk�nnyebb�lve - J�, hogy j�n, mivel…
- Ne is f�radj a magyar�zattal, - legyintett - m�r tudok mindent.
- Honnan?
- A v�mp�rokt�l.
- Nekik ehhez semmi k�z�k.
- T�vedsz. Miattuk ker�lt Emily ilyen �llapotba. Eml�keit…
- De az tilos, hogy haland�k eml�keiben kutassanak, �s visszahozz�k azokat. Szerinted �k t�r�dnek a t�rv�nnyel? Nem hiszem. Csak az�rt �rt�k al�, hogy a Miniszt�rium ne j�rjon folyton a nyomukban.
- Mi�rt pont Emily?
- A rokona szerint eml�keznie kell p�r dologra a m�ltj�b�l.
- Rokona? Nem hiszem, hogy Tristen vagy Jane ilyen vesz�lynek tenn� ki a saj�t l�ny�t.
- Nem is, pedig nem az igazi sz�lei. Egyetlen v�rszerinti rokona van, az is egy v�mp�r.
- Ezt ugye nem mondja komolyan? - k�rdezte hitetlen�l Owen.
- De �gy van - b�logatott a professzor - T�bbet, viszont �n sem tudok. Most pedig menj�nk vissza a kast�lyba.
Owen b�lintott egyet, majd �vatosan, �s amilyen gyeng�den tudta, karjaiba vette a m�g mindig eszm�letlen�l l�v� l�nyt, majd a professzor �tmutat�s�nak seg�ts�g�vel elindultak kifel� az erd�b�l.

***

K�s� �jszaka volt. A kast�ly lak�i m�r m�lyen aludtak. Kiv�ve egy embert. Mary Elena Potter �lmatlanul �lt az ablakban �s a s�t�tbe burkol�z� parkot n�zte. A fej�t h�trahajtotta, majd m�ly leveg�t vett. Teljesen �resnek �rezte a fej�t, sz�v�ben pedig ezzel ellent�tben, furcsa f�jdalmat v�lt felfedezni. B�r ha megk�rdezt�k volna t�le, mi b�ntja, m�g � maga sem tudta volna megmondani pontosan, csak annyit, hogy nagyon f�j. Szemeib�l egy apr� k�nnycsepp buggyant ki, majd lassan v�gigfutott az arc�n.
- H�t te m�g mindig nem alszol? - sz�lalt meg a s�t�tben Adriano.
- Nem tudok - mondta Mary, �s �gy tett mintha n�h�ny hajsz�lat s�p�rne ki az arc�b�l, pedig csup�n a k�nnycseppet pr�b�lta elt�ntetni.
- Pedig ennyi izgalom ut�n azt hinn� az ember, hogy nagyon kif�radt�l.
- Oh neked sem volt �ppen k�nny� napod, hogyhogy te m�g mindig fent vagy?
- Nem is tudom - v�gott gondolkod� k�pet a fi�, majd elmosolyodott - �n sem tudok aludni.
Ezen mind a ketten nevetni kezdtek.
- Mi�rt b�sulsz itt?- k�rdezte a fi�.
- �n? Cseppet sem vagyok szomor�.
- Ugye ezt te magad se hiszed el? Na mondd csak el, mi b�ntja a kis sz�vedet!
- Hossz� t�rt�net - s�hajtott Mary.
- Dylan?
- Mib�l gondolod?
- Csak r�tok kell n�zni. Szerelmes vagy bel�, ne is tagadd!
- Olyan zavaros az eg�sz - fakadt ki a l�ny - Nem �rtek semmit, legf�k�ppen Dylant nem, �s ezt az eg�sz helyzetet, �s egy�ltal�n azt, hogy mi�rt pont �t szeretem. �s mi�rt f�j ennyire?
- Nem tudom mindenre a v�laszt, de abban biztos vagyok, hogy d�glik �rted - mosolyodott el a fi�.
- Mib�l gondolod?
- Csak r� kell n�zni. Nem vetted �szre, hogy milyen f�lt�keny volt, amikor tal�lkoztunk?
- De igen.
Azt�n Mary pityeregni kezdett, Adriano vigasztal�an n�zett r�, majd gyeng�den �t�lelte.
- Nyugodj meg! - mondta halkan - Semmi baj nem lesz, kicsi l�ny! Van egy tervem.
- Mi? - k�rdezte k�nnyes szemmel a l�ny, �s kibontakozott a j�les� �lel�sb�l.
- F�lt�kenny� tessz�k a Kiss�rk�nyt - kacsintott a fi�.
- Honnan tudod, hogy s�rk�ny?
- Az apja az volt, �s a t�ny, hogy tud a s�rk�nyokkal besz�lni…
- Oh igaz - mosolyodott el Mary - De hogyan akarod f�lt�kenny� tenni?
- Azt csak b�zd r�m - mondta a fi�.
- K�sz�n�m, - mondta Mary - aranyos vagy, hogy seg�teni akarsz, de szerintem nem fog…
- Nincs semmif�le de! Miattatok csin�lom, hogy v�gre ny�lon ki a szemetek, �s k�l�nben is sz�ks�gem van a te seg�ts�gedre.
- Mir�l lenne sz�?
- Oh, az r��r k�s�bb. De most m�r menj�nk aludni - javasolta.
Mary b�lintott, de �ppen akkor a kast�ly parkja fel� pillantott. S�t�t alakokat l�tott k�zeledni. K�t f�rfi alakja bontakozott ki, az egyik egy harmadik embert, minden val�sz�n�s�g szerint egy n�t cipelt a karj�ban.
A l�ny t�gra ny�lt tekintettel n�zett kifel�, mint aki nem akar hinni a szem�nek.
- Valami baj van? - k�rdezte a homlok�t r�ncolva Adriano.
Mary nem sz�lt semmit, csak az ablak fel� mutatott.
- Oh, ezek szerint a professzornak siker�lt megtal�lni Owent �s Emilyt.
- De mi baja lehet Emilynek? - k�rdezte agg�dva a l�ny.
- Fogalmam sincs - r�zta meg a fej�t Adriano.
- Kider�tj�k? - mosolygott a l�ny.
- Benne vagyok - hangzott a v�lasz.