3. fejezet - �t az ismeretlen fel�

  2006.07.31. 19:02

 

III. fejezet
�t az ismeretlen fel�

Tejfeh�r k�d, hangok, furcsa suttog�s, �rnyak, felvillan� eml�kk�pek, k�zeledõ sz�rke szemek, �rint�sek, cs�kok, �s azt�n csak s�t�ts�g. Furcsa nyomaszt� �rz�s, majd erõs f�ny, f�lelem, hevesen dobog� sz�v, majd egy felbukkan� alak tejfeh�r sziluettje.
Hermione zih�lva �lt fel az �gyban, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. M�ly levegõt vett, majd lassan kif�jta. Az �lma nagyon kimer�tette, �s n�mik�pp megijesztette. Hirtelen esz�be jutott valami fontos dolog, ami m�g ilyen k�sõi �r�n sem tûrhetett halaszt�st, �s a b�k�sen szuszog� Dracora meredt. Azt�n a k�rm�t r�gva v�v�dott, hogy felkeltse-e a f�rj�t vagy ne? V�g�l d�nt�tt, gyeng�den Draco v�ll�ra tette a kez�t, majd �vatosan megr�zta. A fõs�rk�ny r�gt�n megrettent �s kipattantak a szemei, holtra v�lt arccal fel�lt az �gyban, majd feles�g�re meredt.
- Mi az, mi t�rt�nt? J�l vagy? Megindult a sz�l�s?- k�rdezte r�gt�n.
- Nem t�rt�nt semmit. K�sz�n�m j�l vagyok, �s m�g nem indult meg a sz�l�s- mondta Hermione nyugodtan.
Draco megk�nnyebb�lt s�hajt hallatott, �s visszafek�dt. �s�tott egyet, az oldal�ra fordult �s Hermione nem sokkal k�sõbb, �jra csak a szuszog�s�t hallotta. A feles�g megk�sz�r�lte a tork�t �s k�zelebb hajolt Dracohoz.
- Draco- mondta l�gyan, erre az eml�tett mordult egyet- �desem- erre Draco morgott valamit �s megfordult- Draco, Merlin szak�ll�ra kelj m�r fel!!!
- Hermione, hagyj�l aludni, k�rlek!- mondta m�rgesen - Azt mondtad nem t�rt�nt semmit �s nem indult meg a sz�l�s. Akkor meg mit akarsz tõlem �jnek �vadj�n?
- K�rdezni akarok tõled valamit.
- Mit?- mondta t�relmetlen�l Draco.
- Hova tetted a nyakl�ncomat?
- Milyen nyakl�ncodat?? �n nem hordom a te nyakl�ncaidat, �s nem is ny�ltam hozz�, biztos Sophie pr�b�lgatta õket- morgol�dott.
- De �n a fõnixesre gondoltam.
- Mert neked olyan is van?- s�hajtott Draco.
- H�t nem eml�kszel?
- Hajnali egykor csak nyakl�ncokra eml�kszem, de �bressz fel kettõkor, akkor m�r gyûrûkre is fogok eml�kezni – mondta m�rgesen, �s mag�ra h�zta a paplant.
Hermione ekkor pityeregni kezdett, erre Draco morgott m�g valamit, �s kidugta a fej�t a takar� al�l.
- Most meg mi�rt s�rsz?- k�rdezte.
- Mert olyan vagy velem, �s mert terhes vagyok, meg elegem van, hogy m�g seg�teni se akarsz megkeresni a fõnixes nyakl�ncomat.
Dracon sz�rnyû lelkiismeret furdal�s vett erõt, �s vigasztal�an �t�lelte kedves�t, aki minduntalan ell�kte mag�t�l.
- Jaj ne haragudj kicsim! - mondta v�g�l, �s let�r�lte a k�nnycseppeket feles�ge arc�r�l- Az�rt el�rulhatn�d, hogy milyen nyakl�ncr�l besz�lsz?
- Nem igaz, hogy nem eml�kszel r�!- emelte fel a hangj�t Hermione, majd �jra els�rta mag�t.
- Bevallom, fogalmam sincs - mondta Draco f�radtan.
- Azt utols� �v�nkben kaptunk kar�csonyra k�t nyakl�ncot, te egy s�rk�nyost, �n egy fõnixeset. Azt�n, amikor elment�l Roxfortb�l, akkor l�ncot cser�lt�nk, �s amikor �jra tal�lkoztunk, �n visszaadtam a ti�det, de te nem adtad vissza az eny�met - szipogta.
- J�, most m�r eml�kszem- sz�lalt meg Draco.
- �s?
- Mi �s?
- Hol van?
- Nem tudom - mondta Draco.
- Mi az, hogy nem tudod?- fortyant fel Hermione.
- Fogalmam sincs, hogy hol van.
- Pedig most fontos lenne, hogy meglegyen!
- M�r t�bb mint tizenh�t �ve nem keresed. Mi�rt olyan fontos �ppen most megkeresni azt a nyakl�ncot?
- Mert meg kell keresn�nk! Eml�kszel arra, amikor visszaadtam neked a l�ncod?
- Igen, azt�n beleest�nk abba a g�d�rbe �s azt�n…- ezen a ponton Draco kaj�nul elmosolyodott.
- Na v�gre, hogy eml�kszel! �s akkor n�lad volt az a med�l?
- Val�sz�nûleg igen.
- Akkor menj�nk oda �s keress�k meg!- mondta elsz�ntan Hermione.
- De dr�g�m, hajnali egy �ra van. Nem �rne r� esetleg holnap?- tudakolta �vatosan Draco.
- Nem!!- mondta ellentmond�st nem tûrõ hangon a feles�ge - Ha te nem j�ssz, akkor megyek egyed�l.
Azzal Hermione ler�gta mag�r�l a takar�t, felkapta az �jjeliszekr�nyrõl a var�zsp�lc�j�t �s kiviharzott a szob�b�l. Draco pedig csak �lt az �gyon.
- N�ha nem tudom meg�rteni- mondta �s felt�p�szkodott.
Var�zsp�lc�val a kez�ben elindult feles�ge ut�n. Aki m�r j�val elõtte j�rt, �gy Draconak fel kellett vennie a ny�lcipõt, hogy utol�rhesse. Hermione gyors l�ptekkel haladt elõre, ak�r egy megsz�llott.
- Lass�ts m�r kedvesem!- sz�lt oda neki Draco.
- Gyors a temp� �desem!- v�gott vissza.
- M�g a v�g�n valami bajod lesz.
- Ugyan mi bajom lehetne?
- Mondjuk, beleesel abba a barlangba, �s bele se merek gondolni, mi t�rt�nne veled �s a gyerekkel. �llj meg �des, k�rlek!
- J� rendben- mondta egy kicsit megszeppenve.
Meg�llt �s h�tran�zett, Draco mez�tl�b, z�ld pizsam�ban loholt fel�. Mikor k�zelebb �rt, lelass�tott �s h�trasim�totta a haj�t.
- Dr�g�m meg fogsz f�zni!- mondta a h�l�ingben fesz�tõ kedves�nek.
- Te mondod ezt?- n�zett v�gig a f�rj�n- �n, legal�bb h�ztam papucsot, te meg m�g az se!
Azzal Draco l�baira b�k�tt a p�lc�j�val, �s azokon nyuszis mamusz jelent meg.
- Hehehe nagyon vicces kis feles�gem van - mondta Draco.
- Meg okos is, ezt kifelejtetted sz�vem.
- Bocs�ss meg! - mondta Draco huncutul - Nos t�nd�rem, merre is vesztett�k el azt a nyakl�ncot?
- �des kis s�rk�nyom, csak friss�teni szeretn�m az eml�kezetedet, hogy te vesztetted el a nyakl�ncomat.
- J� �des, de merre?
- Ahol r�gen Tristennel v�vt�l.
- Akkor oda nem ezen az �ton kell menn�nk - mondta Draco.
- De igen!- sz�lt Hermione.
- Sz�vem, ne akard nekem megmagyar�zni, hogy hol v�vtam Tristennel!
- De �n erre j�ttem, amikor…
- Az�ta m�r �vek teltek el…
- Szerelmem, nem akarok beleg�zolni a lelkivil�godba, de nem nekem rossz a mem�ri�m!- emelte fel a hangj�t Hermione �s cs�põre tette a kez�t.
- J�, j�, nem kell mindj�rt a fejemet is leharapni- emelte fel a kezeit Draco.
- Akkor erre megy�nk �s k�sz!
Azzal Hermione elindult a s�t�t rengetegben, csup�n a p�lc�j�b�l pisl�kol� f�ny seg�ts�g�re hagyatkozva. Draco pedig engedelmesen k�vette feles�g�t, �s egy �rva sz�, nem sok annyi sem hagyta el a sz�j�t. Term�szetesen tudta, hogy Hermione rossz fel� megy, de m�r nem volt kedve vitatkozni vele. Azt�n a f�k egyre ritkulni kezdtek, �s feltûntek annak a tiszt�snak a k�rvonalai, amin annak idej�n Draco �s Tristen v�vtak �d�z k�zdelmeket egym�s ellen.
- Na mit mondtam?- sz�lat meg diadalmasan Hermione.
- Ezt nem hiszem el- cs�v�lta meg a fej�t Draco.
- Na ugye igazam volt. Akkor m�r csak a barlangot kell megkeresni, de ebben te vagy a szak�rtõ.
- Mi�rt �n?
- H�t ki volt az a k�t ball�bas, aki miatt a barlangba ker�lt�nk?
- Sz�val az eg�sz az �n hib�m volt?
- Tulajdonk�ppen igen –mondta Hermione.
- Csak azt ne mond, hogy nem �lvezted, amit ott csin�ltunk - vigyorodott el Draco.
- H���t…- kezdte Hermione �s gondolkod� k�pet v�gott.
- Nincs itt semmif�le h�t – duruzsolta Draco, m�ly �s b�rsonyos hangj�n, majd k�zelebb ment sejtelmesen mosolyg� feles�ge fel�- Ha nem �lvezted volna, akkor nem j�tt�l volna hozz�m.
- Oh te csak azt hiszed, hogy csak ez�rt mentem hozz�d.
- Meg persze a csod�latos vonzerõm miatt- tette hozz� csak �gy mellesleg.
- Oh, de magabiztos itt valaki.
- Van mi�rt magabiztosnak lennem - mondta Draco �s homlok�t Hermione homlok�hoz tette.
- Csak ne besz�lj m�r annyit, hanem cs�kolj meg!- mondta hirtelen Hermione.
Draco huncutul elmosolyodott �s szenved�lyesen megcs�kolta a feles�g�t, aki majdnem elolvadt a karjaiban.
- Szeretlek - s�gta Draco, feles�ge f�l�be, akinek ettõl kellemes bizserg�s futott v�g�g a h�t�n.
- �n is szeretlek. De most m�r ker�ts�k elõ azt a nyakl�ncot - nyafogta.
- Invito nyakl�nc- mondta Draco �s az �h�tott �kszer m�ris a kez�be rep�lt.
- �gyes!- sz�lt Hermione �s megcs�kolta Dracot.
- Az �n kis feles�gemnek b�rmit.
- B�rmit?
- Igen.
- Akkor visszavinn�l Darkness Fallsba �lben?
- Azt hiszed, hogy most elb�rn�lak?- k�rdezte Draco.
- K�rlek- n�zett r� k�ny�r�gve Hermione.
- Szerelmem, ne viccelj m�r, gyere sz�pen �s s�t�ljuk haza.
Hermione elnevette mag�t, majd Draco �tkarolta �s egy�tt sz�p lassan visszas�t�ltak a faluba.

***

Gy�ny�rû reggelre �bredt Darkness Falls. M�g harmatban �szott a k�rny�k, �s a nap egyre erõs�dõ sugarai vid�man csillantott�k meg a fûsz�lakat. Egy kis huncut napsug�r besz�k�tt az egyik h�z emeleti szob�j�ba. Pimasz m�don �ppen az �gyon fekvõ tejf�l szõke haj� fi� arc�t vette c�lba, aki m�g mindig m�lyen szuny�k�lt. A takar�ja f�lig lel�gott r�la �s �gy k�zszeml�re ker�lt izmos h�ta. A napsug�r egyre erõsebben, melegebben �s makacsul idõz�tt az �lomittas arcon, amikor is Dylan szemh�ja megmozdult, majd kinyitotta szem�t. �lmosan, hunyor�tva n�zett, majd felemelte a fej�t �s a h�t�ra fordult. Ler�gta mag�r�l a takar�t �s �s�tott egy nagyot. Majd megvakarta a has�t. S�hajtott egyet, majd fel�lt az �gyban. Haja szertesz�t �llt, szinte a sz�lr�zsa, minden ir�ny�ba. Megr�zta a fej�t, majd felkelt az �gyb�l. Ny�jt�zott egyet, megigaz�totta lecs�sz� f�lben l�võ k�kkock�s boxer�t, �s elindult f�rdõszoba fel�.
Miut�n fel�lt�z�tt, �gy ahogy rendbe hozta mag�t, elindult kifel�. M�g kor�n volt a reggelihez, �s m�g mindenki szuny�k�lt, �gy h�t �gy gondolta tesz egy s�t�t. Gondolataiba mer�lve, l�pett ki a h�zb�l, majd elindult azon az �sv�nyen, amit mindenn�l jobban ismert. Kis idegess�get �rzett, mivel egy j� idõre itt fogja hagyni Darkness Fallst, r�ad�sul kiszolg�ltatva a druid�knak. �m a sk�ciai kast�lyban t�lt�tt k�t h�nap, ink�bb kalandnak �g�rkezett sz�m�ra, mint sem holmi b�ntet�snek. Annak viszont kifejezetten �r�lt, hogy m�g v�letlen�l sem ker�lt k�zelebb Eris Lenoxhoz, aki a minap r�akaszkodott a v�zes�sn�l. B�r akkor per pillanat, ez cseppet sem zavarta, de ma m�r csak egy ball�p�snek k�nyvelte el a dolgot. Most ink�bb nem is akart t�bb gondolatot pazarolni a l�nyra, aki olyan volt, mint az �sszes t�bbi, akikkel eddig dolga volt, �s ink�bb a s�t�ra koncentr�lt. Im�dott a term�szetben k�sz�lni, mert nyugtat�k�nt hatott r� a z�ld �vezet, itt m�g a levegõ is m�s volt, valahogy olyan tiszta �s friss. Szerette hallgatni a f�k l�gy susog�s�t, olykor a k�s�rteties reccsen�s�ket, a madarak csivitelõ hangj�t. B�kl�szni az erdõben, kicsi kora �ta ez jelentette neki a teljes kikapcsol�d�st, sz�leinek pedig az aggodalmat �s az �r�k�s rim�nkod�st, hogy kiim�dkozz�k onnan fi�kat. Eml�kezetett egy gyerekkor�ban t�rt�n esetre, ami mosolyt csalt a finom von�s� arc�ra. Ez akkor t�rt�nt, amikor Sophie megsz�letett. Dylan akkor m�g csak tizenk�t �ves volt, �s nagyon elhagyatottnak �rezte mag�t. Mindenki csak a kis angyallal foglalkozott �s vele senki sem. B�nat�ban elindult az erdõbe �s felm�szott egy korhadt �reg f�ra, amin volt egy �ri�si od�f�les�g, �s a kis Dylan ide sz�nd�kozott bek�lt�zni. M�r �r�k �ta ott gubbasztott, amikor meghallotta sz�lei hangj�t. M�g v�letlen�l sem sz�lt, hogy õ itt van. V�g�l Hermione k�ts�gbeesett hangj�ra v�laszolt �s nem sokkal k�sõbb anyja karjai k�z�tt k�t�tt ki. �desanyja s�rva �lelte �t akkor, �s meg�g�rtette vele, hogy soha t�bbet nem tesz ilyen ostobas�got. Egy heti szobafogs�got kapott a sz�k�s�rt, �s m�g egy j� adag szentbesz�det apj�t�l.
�m az erdõben s�t�l�sr�l nem tudt�k soha sem leszoktatni, m�g az iskol�ban sem. Sz�mtalanszor kapt�k m�r el a Tiltott Rengetegben, de õ m�g a sok �stsik�l� b�ntet�s, pontlevon�s, �s egy�b b�ntet�s ut�n sem volt hajland� lemondani az esti s�t�kr�l. Ez�rt egy tervet eszelt ki, ami v�g�l be is v�lt, �s ez ut�n t�bb b�ntet�st nem kapott, ami�rt a Rengetegben k�sz�lt.
Dylan ek�zben egy magas sziklafalhoz �rt. Feln�zett, majd ny�jt�zott egyet �s m�szni kezdett. Nem volt neh�z dolga, mert m�r sz�mtalanszor csin�lt m�r ilyet. Tudta, hogy innen a legszebb ilyekor a kil�t�s, messze ell�tni �s ez k�rp�tolja minden�rt az embert. Azt�n, amikor a sziklafal tetej�re �rt, meglepõdve tapasztalt, hogy nem csak õ v�gyott kora reggel egy kis m�sz�sra. A lapos sziklatetõn Mary �ld�g�lt, val�sz�nûleg m�r �r�k �ta, egy f�zettel a kez�ben, amiben szimb�lumok, var�zsl�nyek, var�zsig�k, �s k�l�nf�le dolgok voltak. A l�ny elm�ly�lten rajzolt egy t�nd�rt �s nem is figyelt semmire. Dylan elgondolkozva n�zte a felkelõ nap f�ny�ben f�rdõzõ Maryt.
- H�t te mi�ta �ld�g�lsz itt?- k�rdezte Dylan, megt�rve a csendet.
- Te meg mi�ta besz�lsz velem? - v�gott vissza a l�ny, aki egy�bk�nt hal�lra r�m�lt Dylan hangj�t�l, de ezt nem mutatta. A nyugalom �larc�t mag�ra v�ve folytatta a rajzol�st, �gye sem vetve a fi�ra.
- M�r az is baj, ha hozz�d sz�lok?
- �rezzem ezt ink�bb valamif�le kit�ntet�snek?
- Eddig, te is nagyon j�l tudod, jogosan haragudtam- �rvelt Dylan.
- Oh �s ezt hova �rjam fel? Nincs sz�ks�gem r�, hogy nagylelkûen megbocs�ss nekem. Csak az �letedet mentettem meg.
- Elmondan�d, mi bajod van?
- Az �gvil�gon semmi- mondta Mary �s m�g most sem n�zett Dylanre.
Azzal foga a f�zet�t, aminek megnyomta a bal sark�t, amitõl az eg�sz kicsire zsugorodott, �s beletette azt a t�rdnadr�gja farzseb�be, majd lejjebb h�zta az ujjatlan p�l�j�t. Fel�llt, kezeit a magasba emelve kiny�jt�zott, fekete hajfonat�t h�tradobta, szem�veg�t megigaz�totta, majd nekifutott �s leugrott a szikl�r�l �s kit�rt karokkal zuhant a m�lybe.
Term�szetesen sokakat ker�lgetn� a sz�vfr�sz, ha nem lenn�nek beavatva a dolgokba. Mert Mary Elena Potter nem egy egyszerû tizenh�t �ves kamasz, hanem egy boszork�ny, aki nagyapj�hoz hasonl�an tehets�ges az anim�giban. Term�szetesen õ nem illeg�lisan ûzte ezt a tev�kenys�get, hanem teljesen leg�lisan. Egy sz�, mint sz�z, a mi Marynk s�lyom k�p�ben p�r perc m�lva tovar�ppent.
- Ut�lom, amikor ezt csin�lja - morogta Dylan �s hunyor�tva n�zett a magasban vitorl�z� s�lyom ut�n.
Azt�n egy pillant�s m�lva, Dylan hely�n egy fekete p�rduc �llt, ami morgott egyet. Az �llat kecses �s izmos volt, k�k szemei pedig �kkõk�nt izzottak. �n nem sokkal k�sõbb egy szikl�r�l a m�sikra ugr�lva, m�lt�s�gteljes mozdulatokkal elhagyta a sziklafalat.
Dylan, Maryvel ellent�tben illeg�lisan foglakozott anim�gi�val. Kock�zatos v�llalkoz�s volt ez sz�m�ra, de a Tiltott Rengetegben tett n�h�ny kiruccan�s�rt meg�rte. A fi�nak szerencs�j�re kiv�l� mentora volt Mary szem�ly�ben, �gy sikeresen vehette fel �jra meg �jra a p�rduc �larcot.

***

Ryan ezen a reggelen, m�r az �tkezõben �lve majszolt egy pir�t�st, amikor hatalmas ajt�csapkod�sra lett figyelmes. S�hajtva nyitotta ki a Reggeli Pr�f�t�t, �s v�rta, hogy az ajt�t nem k�m�lõ rokona meg�rkezzen. Nem is kellett sok�ig v�rnia, mivel Dylan m�sodpercek t�red�ke alatt viharzott be a konyh�ba.
- Mi�rt csapkodod az ajt�t?- k�rdezte �lmos hangon- Valami bajod van?
- �h nincs semmi- huppant le az egyik sz�kre Dylan.
- M�r megint a kis p�paszemes miatt vagy kiakadva?
- Ne h�vd �gy!- f�rmedt r� Dylan.
- Akkor eltal�ltam- mondta Ryan �s lapozott egyet a Reggeli Pr�f�t�ban.
- Egyszerûen kik�sz�t- fakadt ki a fi�.
- Majd kital�lunk neki valamit, majd akkor megmutathatod neki, hogy veled nem lehet sz�rakozni- vonta meg a v�ll�t Ryan.
- Te norm�lis vagy? �n nem akarom õt b�ntani.
- Akkor meg mi bajod van, most m�rges vagy r�, nem?
- Mit tudom �n.
- �regem- cs�v�lta meg a fej�t Ryan- Szerintem te sze…
- Ki ne mondd, mert lenyomom a torkodon azt a pir�t�st! - sziszegte Dylan �s a szemei izzottak. Gyilkos tekintet n�zett Ryanre, aki hal�li nyugalommal ette tov�bb a pir�t�st �s a szeme sem rebbent. M�r megszokta kedves rokona kirohan�sait �s gyilkos pillant�s�t - �h majd nem elfelejtettem- mondta Dylan- Sz�lljatok le Maryrõl!
- Rendben- mondta �s�tva Ryan- K�rsz pir�t�st?
- �n igen- mondta Josh, aki �ppen tizi�n v�r�s haj�t igazgatta, majd k�r�ln�zett �s megl�tta Dylan paprikapiros arc�t - Mirõl maradtam le m�r megint?
- Csak a szok�sos- legyintett Ryan.
Josh m�r �ppen meg akart sz�lalni, amikor Dylan felpattant a hely�rõl �s a szav�ba v�gott:
- Meg ne merj sz�lalni!- sziszegte.
- Ki ne sz�laljon meg?- j�tt be a konyh�ba Hermione.
- Nem �rdekes mama- v�ltott hangnemet a fi� �s vissza�lt a hely�re.
- Ha v�gezt�l az ev�ssel, pakold be, k�rlek azokat a ruh�kat, amiket az �gyadra tettem- sz�lt Hermione
- Rendben – mondta Dylan �s m�r indult is a szob�ja fel�.
- Oh �s Dylan.
- Igen mama.
Hermione k�zelebb ment a fi�hoz �s a nyak�ba akasztotta a fõnixes nyakl�ncot.
- Ez az eny�m volt- mosolygott r�- Vigy�zz r� �s ne vedd le!
- K�sz�n�m.
Hermione adott egy puszit fi�nak, majd Dylan elindult fel az emeletre. Benyitott a szob�j�ba �s az �gy�n l�võ sz�pen �sszehajtott ruha halomra tekintett. Elõvette az utaz�l�d�j�t, �s gyorsan belepakolta õket, nem is n�zve mit hova tesz, azt becsukta a l�da fedel�t. A fi� nagyot s�hajtott, majd v�gigdõlt az �gy�n. Maryre gondolt. Vajon mi�rt ilyen hûv�s vele? Kicsi koruk �ta mindent meg tudtak besz�lni, haragudni is csak p�r pillanatig tudtak egym�sra, de most mi�rt nem j�nnek ki? M�r semmi se ugyanaz, mint r�gen. Azt�n a fi� elmosolyodott, visszagondolt a beoszt�sai cerem�ni�ra Roxfortban. Ryan a Mardek�rba ker�lt, Josh a Griffend�lbe, Vittoria a Holl�h�tba ker�lt. Mary minden k�ts�get kiz�r�an a Griffend�lbe ker�lt �s Dylan, nem nagy meglepet�sre, a Mardek�rba. De egyik gyerek sem t�rõd�tt a h�zak k�zti ellent�tekkel, ugyan�gy bar�tok maradtak. Amikor csak tehett�k egy�tt l�fr�ltak, ker�ltek bajba, vagy sz�rakoztak. Valami erõs kapocs mindig �sszek�t�tte õket, �s ezzel siker�lt fel�lemelkedi az õsi ellent�teken.
Dylant az elm�lked�sbõl, h�ga z�kkentette ki, aki nekifut�sb�l r�ugrott a b�tyj�ra, akinek ez a mutatv�ny nem volt �ppen kellemes. A fi� f�jdalmasan tekintett h�g�ra �s pr�b�lta lel�kd�sni mag�r�l, azt�n amikor ez siker�lt csiklandozni kezdte Sophiet.
- Dylan hagyd m�r abba!
- Ne is �lmodj r�la t�kmag! Ez�rt most, hossz� megtorl�s k�vetkezik!
- L�gysziii!!
- Na j�- mondta Dylan �s elengedte.
A kisl�ny szomor� sz�rke szemekkel tekintett fel b�tyj�ra.
- Hi�nyozni fogsz!- mondta a kicsi �s adott egy puszit b�tyj�nak.
Dylan meglepõd�tt kicsit, majd elmosolyodott.
- B�r n�ha kik�sz�tesz, de te is nagyon fogsz nekem hi�nyozni!
- Ha elm�sz eny�m lesz �m a szob�d - mondta Sophie nevetve �s ki�lt�tte a nyelv�t Dylanre.
- Azt csak szeretn�d.
Azt�n kintrõl valami l�rma szûrõd�tt be a szob�ba, majd k�zeledõ l�ptek zaja hallatszott. A k�t testv�r egym�sra n�zett, majd Dylan felkelt az �gyb�l �s az ajt�f�lf�hoz t�maszkodva figyelte a folyos�n t�rt�nõ esem�nysorozatot.
- James �llj meg, de azonnal!- ki�ltotta Mary.
- Nem- tolta ki r� a nyelv�t az �ccse, majd futott tov�bb.
- Ne akard, hogy meg�tkozzalak! Add vissza a napl�mat!- ki�ltott v�szj�sl�an.
- Meg kell mutatnom Dylannek, mert….
A fi�cska nem tudta befejezni a mondatot, mert nõv�re elkapta, de a f�zet kiesett James kez�bõl, �s cs�szni kezdett a padl�n. Dylan �rtelten arccal b�mult a veszekedõ testv�rekre, majd l�ba el� cs�sz� napl�ra, lehajolt, �s felvette az �rt�kes f�zetet. Ek�zben Mary, m�g egy anyatigrist is meghazudtol� gyorsas�ggal, ott is termett elõtte, �s villog� olajz�ld szemekkel n�zett a fi�ra, aki azt sem tudja, mit tegyen. Mary azonban nagyon j�l tudta mit kell tennie, kikapta a fi� kez�bõl a napl�t, �s egy szempillant�s m�lva m�r ott sem volt. Dylan �s James �sszen�ztek.
- Mit akart�l nekem megmutatni?- k�rdezte Dylan k�v�ncsian.
- Egy bizalmas inf�t- mondta James.
- �s mi lenne az?
- Mary l�tott t�ged cs�kol�zni egy csajjal- mondta James gyorsan.
- �rtem- vonta meg a v�ll�t Dylan- Van m�g valami?
- Nincs - hazudta James, mert nem akarta Mary titk�t el�rulni- Akkor �n most megyek, J� utat!
- K�sz meglesz- azzal Dylan visszament a szob�j�ba.
James pedig elindult a folyos�n. Elsõ �tja Mary szob�j�ba vezetett. Kopog�s n�lk�l berontott az ajt�n. Nõv�re �ppen a p�rn�j�ba temette az arc�t, �s n�m�n �tkozta az a percet, amikor a napl�j�t szem elõtt hagyta.
- Tûn�s innen!- ki�ltott a bel�põ testv�r�re –Rem�lem, Dylan m�r rajtam r�h�g.
- Nem mondtam neki semmit, arr�l- nyomta meg az utols� sz�t James.
Mary hitetlenkedve n�zett r�.
- Akkor mit mondt�l neki?
- Azt hogy l�ttad õt cs�kol�zni azzal a csajjal.
- �csi- cs�v�lta meg a fej�t Mary egy kicsit megk�nnyebb�lten- Te nem semmi vagy!- azzal hozz�v�gott egy p�rn�t.
- Mondtam neked, hogy m�g ma r�d hozom a sz�vfr�szt.
- Oh majd adok �n neked! M�g egy ilyen, �s vizeskancs�t csin�lok belõled.
- Aha persze- mosolygott a James- De most m�r igyekezz pakolni, mert nemsok�ra indulsz!
- Mi�ta lett�l az ap�m?
T�p�szkodott fel az �gyr�l Mary. James csak legyintett egyet �s kiment a szob�b�l. Mag�ra hagyva nõv�r�t.

***

D�lut�n h�romfel� j�rt az idõ. A Rep�lõ S�rk�ny elõtt a kis csapat feszengve v�rta az indul�st. M�r �r�k �ta v�rt�k, hogy �rt�k j�jjenek. Draco m�r egy f�l �r�ja kijelentette, hogy neki azt �rt�k a lev�lben, hogy f�l h�romkor j�nnek a gyerekek�rt, de sehol nem volt senki, �gy hi�ba parancsolta ki a csapatot a verand�ra. Tikkaszt� meleg volt, �gy a gyerekek nem gyõzt�k magukat legyezni. A levegõ �llt, szinte alig volt �rezhetõ, n�mi l�gmozg�s. Vittoria elgondolkozva n�zett v�gig a t�rsain, majd s�hajtott egyet. Azt�n erõsen f�jni kezdett a sz�l felkapva az �t por�t. A t�volban komor ac�lsz�rke fellegek jelentek meg az �gbolton �s szokatlanul gyorsan k�zeledtek Darkness Falls fel�. Hirtelen mennyd�r�gni kezdett, �s vill�mokat sz�rt az �g. Dylan bossz�san vette fel smaragdz�ld k�peny�t, ami teljesen olyan volt, mint az apj��. H�trasim�totta a haj�t, majd le�lt a torn�c sz�l�re. Ryan �s Josh a fogad� fal�nak t�maszkodva n�ztek maguk el�. Mary pedig az utaz�l�d�j�n �lve k�mlelte a viharos �gboltot �s pr�b�lta let�r�lni szem�veg�rõl a r�ragadt port. M�r nagyon unt�k a v�rakoz�st. Azt�n a sz�lõk is kezdtek kifel� sz�lling�zni a fogad�b�l. El�rkezettnek l�tt�k az idõt, hogy elb�cs�zzanak egy r�vid idõre csemet�iktõl.
- Vigy�zz magadra!- mondta Leslie Ryannek- �s ne csin�lj semmi galib�t!
- �g�rem, - kezdte a fia- J� leszek!- �s k�l�n�sen megnyomat a j� sz�t.
- Rem�lem is!- sz�lalt meg Ginny.
- Igen anya.
Ginny ezut�n meg�lelte a fi�t. Egy kicsivel od�bb Ron �s Nyssa b�cs�zott Josht�l.
- Csak semmi mag�nakci�!- mondta Nyssa ellentmond�st nem tûrõ hangon- Ha b�rmi rosszat hallok felõled, azonnal Rosa nagyn�n�dn�l fogod t�lteni a sz�net h�tralevõ r�sz�t.
- Csak azt ne!- tiltakozott Josh- Mama, Rosa n�ni ut�l engem, �s ez az �rz�s mit ne mondjak k�lcs�n�s. Nem hiszem, hogy sz�vesen l�tna engem…
- Oh dehogynem- mondta Nyssa.
- De mama…
- Josh ne vitatkozz any�ddal, ink�bb fogadj sz�t, �s pr�b�lj nem bajba ker�lni!- sz�lalt meg Ron.
- Rendben apa- t�rõd�tt bele Josh a sors�ba.
A Weasley csal�d szomsz�ds�g�ban, Ashley, Harry �s James, b�cs�zkodtak �ppen.
- Rendben apa nem lesz semmi baj, egy darabban fogok hazaj�nni – nyugtatta apj�t Mary.
- Aj�nlom is kisbog�r!- mondta Harry �s mag�hoz �lelte l�ny�t.
Egy kicsivel od�bb Vittoria hallgatta engedelmesen, anyja intelmeit, de nem is figyelt r�. Apja feleslegesnek tal�lta szavakat, �gy ink�bb egy �lel�ssel �s egy atyai cs�kkal b�cs�zott kisl�ny�t�l.
Ez ut�n m�r csak Dylanen volt a sor, hogy elk�sz�nj�n hõn szeretett csal�dj�t�l, aminek tagjai per pillanat teljesen az agy�ra mentek.
- Viselkedj rendesen!- kezdte az anyja – Ne tegy�l semmi olyasmit, amit k�sõbb megb�nn�l.
- �rj levelet!- sz�lat meg Sophie �s r�mosolygott b�tyj�ra.
- Semmi druidavad�szat!- sz�lt komolyan Draco.
- J� rendben.
- Ne k�sz�lj el!- mondta az anyja.
- Aham- sz�lt unottan a fi�.
- �s rendezd �t az �br�zatod, mert olyan k�pet v�gsz, mint akit akasztani visznek.
- Ok�- morogta a fi� �s lefordult a sz�leitõl.
Esni kezdett az esõ, vill�m cik�zott kereszt�l az �gbolton. Majd valami furcsa dolog jelent meg az �gen. Egy hint�szerûs�g volt, amit koromfekete sz�rnyas lovak h�ztak. Majd a j�rmû ereszkedni kezdett. Fekete volt �s az oldal�ra vil�g�t� viharl�mp�kat szereltek, �s a bakon egy mogorva k�pû �regember �lt. Azt�n a hint� meg�llt, az ajt� hirtelen kiny�lt �s egy szat�ntal�ros, hossz� s�t�tbarna haj� nõ sz�llt ki belõle. Arca �rzelemmentes volt, ami v�szj�sl� komolys�got v�ltott ki, vak�t�an k�k szemei izzottak a vihar s�t�tj�ben. A t�rsas�g ifjai megszeppenve �lltak.
- Emily!- sz�lalt meg mosolyogva Sophie �s Dylant arr�bb l�kve a nõh�z szalad, akinek az arca teljesen megv�ltozott, most boldogs�got sug�rzott.
Emily MacNamara Tristen �s Jane Trick fogadott l�nya, �llt a Darkness Falls-i csapat elõtt. N�h�nyuknak, fõleg az akci�ban r�szt vetteknek m�g mindig eml�kezetes volt a nap, amikor a Garner csal�dot brut�lis kegyetlens�ggel meg�lte, helyesebben majdnem teljesen kiirtotta egy csapat g�tl�stalan hal�lfal�. Egyed�l csak Emily, a legkisebb gyerek maradt �letben. A kisl�ny att�l a perctõl, az õt megtal�l� Tristen tekintette apj�nak, �s Janet pedig anyj�nak. Term�szetesen mikor a l�ny nagyobb lett, megtudta a teljesen igazs�got a csal�dj�r�l. De Emily tov�bbra sem volt hajland� Garnernek nevezni mag�t, �s Tristent, Janet, Loreent, �s Piton professzort tekintette a csal�dj�nak.
- Szervusz pr�cs�k!- nevette el mag�t a l�ny- Hogy van a kedvenc bar�tnõm?
- K�sz�n�m j�l. �s te?
- �n is k�sz�n�m. L�tom, nagyot nõtt�l, mi�ta nem l�ttalak.
- Hat�sos bel�põ volt- sz�lt meg Leslie.
- Ahogy az arcokat n�zem, magam is kezdem, ezt elhinni- mondta Emily- De most, sajnos sietn�nk kell, �gyhogy sr�cok pattanjatok be. Sajn�lom, hogy nem maradhatok tov�bb, de m�g a csapatot is a kast�lyba kell sz�ll�tanom, �s nagyapa is engem v�r. Viszl�t!
- Viszl�t!- mondt�k k�rusban.
- J� utat!
Azzal a kis csapatot sz�lt� j�rmû felemelkedett, �s perceken bel�l m�r csak a hûlt helye maradt. De nemcsak a hint� tûnt el, hanem vele egy�tt a vihar is.

***

A gyereket sz�tlanul �ltek szorosan egym�s mellet, mint akik kardot nyeltek volna. Mary feszengett Dylan mellett, mert a fi�nak hol a keze, hol az egyik l�ba �rt hozz� az �v�hez, �s ez nagyon ideges�tette a l�nyt. Josh �s Ryan k�zt �lõ Vittoria, sem �lvezte az utaz�st, mert a k�t fi� nem volt �ppen egy n�dsz�l, �s form�s kidogozott izmaikt�l elf�rni nehezen lehetett. Emily gyanakodva futatta v�gig a szem�t a t�rs�gon, �s m�r fesz�jezte a nagy cs�nd.
- M�r megint mit mûveltetek?- k�rdezte v�g�l.
- Csak a szok�sos- mondta Dylan k�nnyed�n - K�rdezhetek valamit?
- Persze.
- Hogy-hogy te j�tt�l �rt�nk?
- Ott dolgozom nyaranta, ahova ti fogtok menni.
- Azt hittem, hogy a miniszt�riumban dolgozol - mondta Vittoria.
- Dolgoztam, mert kil�ptem, �s j�võre b�jitaltant fogok tan�tani a Roxfortban- vigyorodott el a l�ny.
- H�la Merlinnek!- sz�lalt meg Josh- Legal�bb nem v�n denev�r fog minket tan�tani.
- Josh!- sz�lt r� Vittoria.
- A nagyap�m,- kezdte Emily- felelõsebb munkak�rbe ker�l.
- Milyen munk�t adhatn�nak, egy ilyen v�n de… akarom mondani Piton professzornak?
- Igazgat� lesz!- mondta Emily b�szk�n.
- Mi??? Mi�rt pont õ?- k�rdezte Ryan.
- Mert Dumbledore visszavonul, �s �gy gondolja, nagyapa lenne a legalkalmasabb erre a posztra.
- Jesszus M�ria!- n�zett az „�g” fel� Josh- A Griffend�lnek annyi.
- Hogy mondhatsz ilyet?- f�rmedt r� Mary, aki eddig m�ly hallgat�sba burkol�zott.
- Te k�nnyen besz�lsz, te vagy a kedvence b�jitaltanon, mert neked van �rz�ked a m�regkever�shez - mondta a fi� g�nyosan.
- Igen �s griffend�les is vagyok, r�ad�sul Harry Potter l�nya, akirõl ny�lt titok, hogy Piton professzornak nem tartozott �ppen a kedvencei k�z�- v�gott vissza a l�ny.
- Gyerekek hagyj�tok abba!- sz�t r�juk Emily.
- Jaj ez mellbe v�g� volt! Piton lesz az igazgat�…- sz�lt Josh a mellkas�t massz�rozva- Messze vagyunk m�g?
- M�r nem annyira.
- �s mond csak, mif�le helyre megy�nk?- k�rdezte Vittoria.
- Egy csod�latos kast�lyba, ami vetekszik a Roxforttal, de az�rt valamivel kisebb, sz�p a k�rnyezete…
- J�l van, j�l van- mondta Ryan- nem kell ennyire f�nyezni.
Azt�n �jra elhallgattak, n�h�ny �ra utaz�s ut�n, Josh megsz�lalt.
- Ott vagyunk m�r?
- M�g nem- sz�lt Emily
Azt�n egy f�l �ra m�lva.
- Ott vagyunk m�r?
- Nem sok�ra- mondta Emily
T�z perc m�lva.
- Ott vagyunk m�r?
- Jaj Josh, m�r csak p�r perc �s ott vagyunk.
- Tõled is k�rdezzen �m valamit az ember- sz�lalt meg fi� ep�sen.
- M�g egy ilyen, �s b�ntet�st kapsz.
- Tess�k m�r �gy besz�l, mint Piton.
- Josh?
- Tess�k.
- Meg�rkezt�nk.
A gyerekek egym�st arr�bb tolva versengetek az�rt, hogy min�l elõtt megpillanthass�k a kast�lyt. Az esõ kint egyre jobban esett �s vill�mok cik�ztak az �gbolton. A kast�ly egy hegy tetej�n foglalt helyet �s meredt a magasba b�szke tornyaival. Azt eg�sz k�rny�k egy horrorfilmbe illõ d�szletnek is sim�n elment volna. A hint� ereszkedni kezdett �s a nyitott kapun �t berobogott.
- Csod�latos kast�ly?- n�zett Josh Emilyre - Olyan, mint egy k�s�rtetkast�ly, de meg kell hagyni, a Malfoyok tudtak �p�tkezni. Ekkora nagy hod�lyt…
- Majd megl�tod, hogy nagyon is sz�p, csak most az idõ nem olyan r�zs�s. Na de most k�penyeket fel, mert kint zuhog az esõ.
Azzal a l�ny kisz�llt �s egy ajt�hoz ment oda, �s bekopogott rajta a nagy kopogtat�val. Azt�n a hatalmas tiszaf�b�l k�sz�lt ajt� kit�rul �s egy �regember l�pett ki rajta viharl�mp�ssal a kez�ben.
- J� est�t Mr Taylor!
- J� est�t Miss MacNamara!
- Akkor mi most be is megy�nk.
- Rendben kisasszony. �dv�zl�m, a h�lgyeket, urakat, �n Hector Taylor vagyok!- mondta az �reg, de a hangja cseppet sem tetszett bar�ts�gosnak, megjelen�se meg egy�ltal�n nem.
Egy piszkos fekete tal�r volt rajta, õsz haja rendezetlen�l hullott a v�ll�ra, arc�n egy m�ly sebhely �ktelenkedett a baloldalon, �s s�rg�n villan� szemei sem tûntek �ppen bizalomgerjesztõnek. H�tborzongat� mosolya �s pergamen s�rga fogai, sem gyõzt�k meg az embert az ellenkezõj�rõl. Minden fiatalt alaposan v�gign�zett, majd hatalmas robajjal becsapta az ajt�t.
- Rendben sr�cok,- mondta Emily- gyertek ut�nam!
Azzal a l�ny elindult felfele a l�pcsõn, majd befordult jobbra egy f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�ra. A kis csapat egy �rva sz� n�lk�l k�vette. A f�kly�k f�nye sejtelmesen vil�g�totta meg a falakat �s a rajtuk l�võ k�peket, melyeknek lak�i halk susmussal k�s�rt�k a csapatot. Emily c�ltudatosan ment elõre, de a m�g�tte menõ gyereket k�v�ncsian j�rtatt�k k�r�l a tekintet�ket. L�pteik a t�m�r m�rv�nypadl�n visszhangot vertek. Az ablakokon kin�zve, alig lehetett l�tni valamit. Csak olykor a vill�ml�sok vil�g�tott�k be a f�lelmetes kast�ly falait �s szûrõd�tt be f�ny�k a folyos�ra. A hatalmas mennyd�rg�s r�zta meg az eget. Mary megborzongott, �s f�z�san h�zta �ssze mag�n a k�peny�t, ami majdnem teljesen �t�zott. A t�bbiek unottan �s vizesen baktattak a folyos�n, mint sem t�rõdve a kinti viharral. Emily magabiztosan l�pdelt elõre, azt�n egy hatalmas ajt� elõtt mag�llt, kopogtatott, majd a k�tsz�rny� ajt� h�tborzongat� nyikorg�ssal kit�rult.